Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)
2011-06-01 / 2. szám
56 FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 2. sz. 2011. Radiológiai módszerek A röntgenfelvételek elemzése alapján elsősorban a csontintegráció hiánya mutatható ki, ami kötőszövetes résként jelentkezik az implantátum körül. Ezen túl észlelhető lehet az implantátum nyaki területén kialakuló marginális csontvesztés, „V alakú” csontfelszívódás. A felvételek bizonyos időintervallumban történő vizsgálata az implantátum várható élettartamára adhat információt, azonban a csontintegrációra csak áttételesen következtethetünk. Nehéz a vizsgálatok standardizálása, kérdéses a reprodukálhatóságuk. Panoráma (OP) felvételeken a mandibula bázis kortikális rétegének vastagságmérése alapján információ nyerhető a csontminőségre, csontdenzitásra vonatkozóan, azonban ez az eljárás a gyakorlatban nem terjedt el [31]. Pontosabb csontdenzitás értékeket a CT, esetleg CBCT vizsgálat adhat, azonban az implantátum terhelhetőségét, illetve a csontintegrációt ezek sem jellemzik [3], Biomechanikai vizsgálatok Az implantátum behajtási körülményeinek vizsgálatakor (Cutting Resistency Analysis - CRA) többfajta fizikai mennyiség vizsgálható, mérhető. Viszonylag egyszerűen lehetséges a behajtási nyomaték meghatározása [Nem], A behajtási nyomaték a csontminőséggel jól korrelál, a primer stabilitást jól jelzi, terhelhetőség megítélését segíti, a korai kockázat jelzésére is alkalmas, azonban hosszú távú prognosztikai értéke korlátozott. Lehetséges az implantátum helyéül szolgáló csontágy preparálásakor az egységnyi csonttömeg elforgácsolásához szükséges energia meghatározása [J/mm3] is, ami a csontminőségre jellemző, az adott esetben a műtét során elérhető stabilitást jellemzi [15]. A módszer speciális sebészi motor alkalmazását igényli, emiatt nem terjedt el. A kihajtási nyomafé/c vizsgálatakor azt vizsgáljuk, hogy egy előre megválasztott nyomatékkai (például 20 Nem, vagy a behajtási nyomaték 30-50%-a) kifelé forgatva az implantátumot, az elfordul-e. A vizsgálat történhet a műtét során, ilyenkor a primer stabilitásra vonatkozóan kapunk információt. A vizsgálatot a gyógyulási fázist követően, a fogpótlás készítése előtt végezve, az implantátum csontintegrációjának kialakulására utal, ha az implantátum a meghatározott nyomatékkai kifelé forgatva mozdulatlan marad. Amennyiben az implantátum elfordul, az a csontintegráció hiányát jelzi, a kezelési terv mérlegelését szükségessé téve. A klinikai gyakorlatban nem elterjedt el a vizsgálat. Az implantátumok stabilitásának vizsgálatára alkalmas a mechanikai rezgések elemzése. Legegyszerűbb módja az implantátum fémműszerrel történő kopogtatásának akusztikus értékelése: a „tiszta, csengő” hang általában csontintegrációra utal, míg a „tompa” hang csontintegráció hiányát mutathatja. A módszer bizonytalansága és szubjektivitása magas, bár megfelelő gyakorlattal tájékoztató információt adhat. A rezgések műszeres vizsgálatának alapja, ha az implantátumra mechanikai rezgéseket adunk át, a keletkező fizikai jelek alapján következtethetünk az implantátum stabilitására. Többfajta módszer ismeretes, közülük a klinikai vizsgálatok során gyakrabban két módszer használatos. A Per/ofesf®/cészü/é/c(MedizintechnikGulden, Bensheim, Németország) működésének alapja, hogy a mérőfejből az implantátum felszínéhez, meghatározott sebességgel, kicsiny fémrúd ütközik. Az ütközést követően a visszapattanó rudacska mozgását elemezve következtetni lehet a vizsgálandó fog vagy implantátum stabilitására. A mérés során a készülék mérőszámot határoz meg (PTV - Perio Test Value), amelynek értéke -8 és +50 közötti tartományban lehet. Az alacsonyabb (minél negatívabb) értékek jelzik a magasabb stabilitást. A -8 és +1 közötti PTV értékek megfelelő stabilitást jeleznek, a +2 és +9 között kérdéses az implantátum stabilitása, +10 és magasabb egyértelműen nem megfelelő a stabilitás. A Periotest módszert eredetileg a természetes fogak stabilitásának vizsgálatára fejlesztették ki, ebben az esetben a mérési értékek az egyes fogcsoportra jellemzőek. A fogágy szerkezetéből adódóan a számszerű mérési értékek és az értékelési séma eltér az implantátumok esetében alkalmazottól [20, 30, 32], A másik viszonylag gyakran használatos módszer a Rezonancia Frekvencia Analízis (RFA), amelyen az Ossfe//® készülék (Integration Diagnostics AB, Sävedalen, Svédország) működése is alapszik. Lényege, hogy egy, az implantátumra csavarozott csatoló fejen keresztül bizonyosfrekvenciatartományban mechanikus rezgéseket bocsátunk az implantátumra, amelyek az implantátum stabilitásától függően nyelődnek el, illetve interferenciát mutatnak. A készülék a rezonancia frekvencia alapján (f=3,5-8,5 kHz között) meghatároz egy, az implantátum stabilitását jellemző mérőszámot (ISQ - Implant Stability Quotient), amelynek értéke 0 és 100 között lehet. A magasabb értékek stabilabb implantátumot jeleznek: ISQ>50; míg az alacsonyabb értékek, ISQ<50, az implantátum nem kellő stabilitására figyelmeztetnek [14]. Az irodalmi adatok szerint a Periotest és Osstell készülékkel végzett mérések eredményei korrelálnak egymással [12, 22], egyes szerzők a rezonancia frekvencia analízist érzékenyebb mérési eljárásnak tekintik [34], Egyéb műszeres implantátum stabilitásvizsgáló eszközök is ismeretesek, ezek azonban kevésbé elterjedtek. Néhányat említünk közülük: Implomates készülék (Bio Tech One), Dental Mobility Checker (J. Morita, Suita, Japan), valamint egyedileg készített berendezések [15, 22], A Yamane és mtsai által kifejlesztett mérőberendezés [33] RFA elvén működik, azonban rugalmassági modulust és a viszkozitási együtthatót is kalkulálva érzékenyebb módszernek mutatkozik az implantátumok körüli csontdefektusok kimutatására, így ígéretesnek tűnő módszer lehet [11],
