Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)
2011-03-01 / 1. szám
20 FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 1. sz. 2011. elforgatott lebeny [4, 5], a kettős apilla lebeny [6], a koronálisan elcsúsztatott lebeny [7 ] és a félhold-lebeny („semilunar flap” ) technika [8, 9]. A laterálisán elforgatott lebenytechnikák hátránya, hogy lokális ínyrecessio esetén csak ritkán adódik kellő mennyiségű és vastagságú ínyszövet az érintett fog közvetlen környezetében, másrészt a lebeny képzése a donor területen nagyon sok esetben másodlagos ínyrecessio kialakulásával járhat. A koronálisan elcsúsztatott és semilunaris lebenytechnika is csak olyankor alkalmazható, ha az ínyrecessio ellenére még viszonylag széles feszesen tapadó, keratinizált gingiva övezi a fogat az ínyszéltől apicalisan. Ma már a nyeles lebenytechnikákat leginkább szabad deepithelializált kötőszöveti grafttal kombinálva alkalmazzuk. A szabad ínylebeny (free gingival graft) elnevezés Naberstő\ származik [10]. A palatinális mucosát donor területként elsőnek Sullivan és Atkins használta (1968) [11, 12], A parodontális plasztikai sebészet kezdetben félvastag epithelializált mucosa lebenyt alkalmazott, majd ezt később majdnem teljesen kiszorította a subepithelialis kötőszöveti lebenytechnika. A technikát elsőnek Langer és Calagna közölték 1980-ban [13-15], Ez utóbbi technika az elmúlt évtizedben rohamos fejlődésen ment át, és ma mind funkcionálisan, mind esztétikailag a mikrosebészeti technikával végzett különböző, ún. T(vnne/-műtétek terjedtek el. Az egy fogat érintő alagút-technika (Single Tooth Tunnel technique) első leírója fíaettzke volt (1985) [16]. A több fogat érintő ínyrecessio sebészi korrekciója az elmúlt évtizedben a parodontális plasztikai sebészet érdeklődésének középpontjába került. A technikai fejlődés kezdetét lényegében Zucchelli és De Sanctis által kidolgozott coronally advanced flap (CAF) technika jelentette [17]. Az Allen által leközölt (1994) supraperiostealis envelope technika subepithelialis kötőszöveti grafttal kombinálva további jelentős fejlődést hozott [18]. Ennek továbbfejlesztett változata a még jobb és kiszámíthatóbb esztétikai hatást biztosító több fogra terjedő Tunnel-technika [19-21], A legfőbb cél minden műtét esetében a fognyaki fedés mértékének és tartósságának fokozása. Ennek érdekében több biológiai modifikáló faktort is kipróbáltak és jó eredményekről számoltak be. Az ínyrecessio sebészetében különböző irányított szövetregenerációs technikákat is kipróbáltunk is. A helyfenntartó réteggel kiegészített felszívódó membránokkal (collagen, polylactat vagy polyglycol) jó eredménynyel javíthatók a fognyaki ínyrecessiok és egyéb mucogingivális deformitások [22-23], Az utóbbi években megjelent irodalmi adatok tükrében a zománc mátrix derivatummal (ZMD) kombinált koronálisan elcsúsztatott lebenyt, új gyökérhártya-rost és csontképződés kísérte [24-27], A rendelkezésre álló irodalmi adatok alátámasztják, hogy az ZMD-mal kombinált koronálisan elcsúsztatott lebenyes műtét tartós postoperativ fognyaki fedést, és a keratinizált ínytömeg megerősödését eredményezte [27, 28]. Hasonlóan jó eredményekről számoltak be platelet-rich fibrin [29], vagy az ún. acellularis dermal connective tissue allograft alkalmazása után [30], Ma csak olyan műtéti technika alkalmazható, amely nem vezet további tapadásveszteséghez, melynél a sebgyógyulás menete kiszámítható és az optimális egyéni szájhigiénia a műtét után gyorsan visszaállítható. A bemutatott esettel azt kívánjuk demonstrálni, hogy a parodontálisan előkészített, jól motivált páciens mucogingivalis határt elérő mély Miller I. típusú ínyrecessiójának korrekciójában milyen kezelési terv és sebészi terápia biztosított funkció-stabil és esztétikailag közel ideális postoperativ eredményt. Esetbemutatás Egy 23 éves nő esztétikai okok és fognyaki érzékenysége miatt kereste fel a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikáját. Általános anamnézisében kezelésünket befolyásoló tényező nem szerepelt, nem dohányzott, és szisztémásán egészséges volt. A klinikai intraorális vizsgálat során minimális szupragingivális plakkot (PLI>10%) és minimális mennyiségű fogkövet találtunk. Az ínye gyulladásmentes volt, szondázáskor fogínyvérzés nem lépett fel. A bal felső nagymetsző fog (21-es fog) körül a mucogingivális határt elérő ínyrecessziót regisztráltunk, amely mély Miller-l típusú recessiónak felelt meg (1. ábra). Az érintett 1. ábra Fiatal, 23 éves nő mély, Miller-I típusú ínyrecessiója a bal felső nagymetszőfog körül területen 1 mm-nél kevesebb feszes ínyszövet övezte a fogat. Radiológiailag és klinikailag approximálisan parodontális tapadásvesztesége nem volt (2. ábra). Williams-szonda segítségével mértük a műtét előtt és a műtét után fél évvel a klinikai paramétereket - ínyrecessio mélysége és szélessége, szondázási mélység, parodontális tapadási nívó, a feszes íny szélessége, az ínypapilla magassága (3a-b ábra). A kiindulási preoperatív klinikai parodontális paramétereket foglalja össze az I. táblázat bal oldala.
