Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)

2011-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 1. sz. 2011.9-18. SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék, Szeged* SZTE Általános Orvostudományi Kar, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged** SZTE Természettudományi és Informatikai Kar, Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék, Szeged*** SZTE Fogorvostudományi Kar, Szájsebészeti Tanszék, Szeged**** Dekontamináló anyagok hatása a titánfelszín biointegrációs tulajdonságaira: in vitro humán epithel sejtkultúra vizsgálatok DR. UNGVÁRI KRISZTINA*, DR. PELSŐCZI K. ISTVÁN*, KORMOS BERNADETT**, OSZKÓ ALBERT***, DR. RADNAI MÁRTA*, DR. NAGY KATALIN****, DR. FAZEKAS ANDRÁS*, DR. TURZÓ KINGA* A peri-implantitisz terápiájában a kontaminálódott fogászati implantátum-felszín fertőtlenítése és kémiai tisztítása alapvető fontosságú. Fontos azonban az is, hogy a tisztítás ne eredményezzen a titánfelszínen olyan változást, ami az implantátum biointegrációra való alkalmasságát hátrányosan befolyásolná. A szerzők Grade 4-es tisztaságú, esztergált felszínű CP titán korongokat (CAMLOGTM Biotechnologies AG, Svájc) kezeltek 3% H202-dal (5 perc), túltelített citrom­­savval (pH = 1 ; 1 perc) vagy klórhexidin géllel (5 perc). A korongok felszínét kezelés előtt és után atomi erő mikroszkóp­pal (AFM) és röntgen-fotoelektron spektroszkóppal (XPS) vizsgálták. A biointegrációra való alkalmasság minősítésére humán orális epithel sejtek 24 óra eltelte utáni kitapadását és 72 óra alatt bekövetkező sejtosztódását értékelték a szerzők dimetiltiazolil-difeniltetrazólium bromid (MTT) teszttel és bicinkoninil sav (BCA) fehérje-meghatározó mód­szerrel. Az AFM mérések nem mutattak szignifikáns különbséget a felületek kezelés előtti és utáni érdessége között. Az XPS eredmények alapján a Ti02 réteg (1-25 nm) szerkezete a kezeléseket követően egyik mintán sem változott. Az MTT és BCA vizsgálatok hasonló mértékű sejtletapadást mutattak mindegyik vizsgálati csoportban, a sejt-proliferá­­ció MTT vizsgálatának eredménye viszont szignifikánsan magasabb értékű volt a H202-dal kezelt korongok esetében, mint a klórhexidin géllel kezelt korongokon. Következtetések A vizsgált korongok felszínén a dekontamináló anyagokkal való kezelés nem járt a biointegrációra való alkalmasságot károsan befolyásoló hatással. A H202-dal történő tisztítás után némileg növekedett a sejtosztódás mértékének a mutatója, a klórhexidin gélhez viszonyítva. Kulcsszavak: peri-implantitisz, implantátumfelszín, dekontamináció, epithel sejtkultúra Bevezetés A titánnak és ötvözeteinek kedvező tulajdonságaik miatt, széles körű orvosi és fogorvosi alkalmazásai is­mertek [21, 24], Erősen reaktív fém, nanoszekundu­­mok (10 9 s) alatt 20-100 À vastagságú oxidréteg ke­letkezik a felszínén. Ez a réteg átjárhatatlan az oxigén és más szennyeződések számára, ezáltal korrózió­­rezisztenssé válik [19], Kis sűrűsége (4,43 g/cm3; az acélnál 45%-kal könnyebb, de ugyanolyan erős) és ki­emelkedő biokompatibilitása teszi a fogászati implan­­tológia illetve az arc-, állcsont- és szájsebészet ideális anyagává. Az implantátumok élettartamát az anyaguk, szerke­zetük és az adott igénybevétel mellett nagymértékben befolyásolja a környező lágy- és keményszövetek (az alveoláris csont, a kötőszövet és a hámréteg) állapota. A fogászati műgyökerek behelyezését követő esetle­gesen kialakuló szövődményekért általában eme szö­vetekben kialakuló, gyorsan terjedő gyulladás a felelős. A peri-implantális gyulladások közül a peri-implantá­­lis mucositis olyan reverzibilis gyulladás, amely az im­plantátum körüli lágyszöveteket érinti, csontpusztulás nélkül. Ezzel szemben a peri-implantitisz esetén lágy- és keményszövetekre terjedő gyulladás figyelhető meg, mely visszafordíthatatlan, és csontlebontódással jár [2, 39], Három, klinikailag releváns tanulmányban Bráne­­mark-implantátumok behelyezése után követéses vizs­gálatokat végeztek, hogy a peri-implantitisz előfordulá­si gyakoriságát meghatározzák [11, 28, 29], Fransson és mtsai [11] minimum 5 éves követés során 662 pá­ciens esetében, 3413 behelyezett implantátumot vizs­gáltak. A páciensek 28%-ában progresszív csontpusz­tulást (egyéves és több mint ötéves vizsgálat között kialakult csontpusztulás) tapasztaltak. Az implantátu­mok számára vonatkoztatva, ez a százalék 12,4% volt. Renvert és mtsai [28] átlagosan 10,8 éves követéses vizsgálatukban (213 páciens, 976 Bránemark-implan­­tátummal) azt tapasztalták, hogy a behelyezett imp­lantátumok 14,9%-ánál volt több mint három csavar-Érkezett: 2010. július 1. Elfogadva: 2010. augusztus 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom