Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-09-01 / 3. szám
86 FOGORVOSI SZEMLE 103. évf. 3. sz. 2010. felső front területen végrehajtott orthodontiai részárást követően - bizonyítékokat hiányol - és úgy véli, hogy mind a hámtapadás, mind a parodontális ligamentumok épsége szempontjából a fogszabályozó kezelés jobb választás, mint az implantátum vagy egy híd elkészítése [28], Speck úgy vélte, hogy Hang és Antosz (ellen)véleményét semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá, megfelelő kezelésvezetés és elhorgonyzás mellet itt nem jár hátrányos következményekkel az orthodontiai úton végrehajtott részárás [19]. Zachrisson és Stenvik ezután ismét állást foglal az orthodontiai részárás mellett és az alábbi megállapításokat teszik. 1. Az imlantátum egy ankylotizált idegen test, amely nem képes az életkor előrehaladtával bekövetkező változásokhoz adaptálódni, nincs természetes mozgása. 2. Gingivarecesszió következik be és ebből kifolyólag sok esetben a koronaszél mentén sötét csík alakul ki. 3. Nincs ínypapilla, sötét háromszögek láthatók a fogak között. 4. Csontveszteség jelentkezik elsősorban a bukkalis oldalon, néha a szomszédos fogaknál is, valamint gyakori a gingiva elszíneződése [32], Kokich elvesztett, illetve csökevényesen fejlődött nagymetszők esetében helyesnek tartja orthodontus bevonását a kezelésbe, elismeri az orthodontiai részárás létjogosultságát [10]. Kokich és Crabill arra is felhívták a figyelmet, hogy rendkívül fontos a csírahiányos esetek korai kezelése, hiszen például felső kismetsző hiányok esetén, ha az érintett tejmetsző időben eltávolításra kerül, a szemfog már mesializálódott helyzetben törhet át. Ötös csírahiány esetén a második tejőrlő korai eltávolításával egyrészt elkerülhetjük a tejfog ankylotizálódását, másrészt serkenthetjük az első nagyőrlő mesialis irányú elmozdulását a részárás érdekében [11]. Több közlemény is foglalkozott a különböző fogászati szakterületek együttműködésének lehetőségeivel, hiszen nem ritka, hogy foghiányos esetek megoldása során ortodontus, protetikus, szájsebész, implantológus együttműködése szükséges az optimális eredmény eléréséhez. Preprotetikai orthodontiai kezelésnek hívjuk az olyan beavatkozásokat, amikor a fogszabályozás célja a fogpótlás vagy implantátum-beültetés feltételeinek megteremtése vagy javítása [2, 12], Tulajdonképpen ugyanehhez a problémakörhöz tartozik Thordarson, Zachrisson és Mjör tanulmánya a csírahiányos kismetszők helyére szabályozott szemfogak remodellálásáról. Ez történhet valamilyen esztétikus tömőanyaggal, héjkerámiával, koronával, esetleg a szemfog kismértékű becsiszolásával [21]. Stenik és Zachrisson az orthodontiai részárás mellett az autotarnszplantációt is eredményes megoldásnak tartja fiatalkori foghiányok esetén [20]. 2009-ben Zimmer és munkatársai rutin eljárásnak minősítették az orthodontiai részárást felső kismetszők csírahiánya esetén. 25 ilyen módon kezelt páciens (15 nő, tíz férfi) főbb cephalometriai mutatóinak vizsgálata (SNA, SNB, OcP-NL, OcP-ML, felső és alsó metszők tengelyállása), valamint az overjet, overbite, molaris okklúzió értékelése alapján úgy vélték, hogy a kezelés végére kialakult értékek a nomál, tolerálható tartományban maradtak. Az alsó metszők kis mértékű, a szerzők szerint nem releváns retractója figyelhető meg egyes esetekben. Ahogy a címben is utalnak rá, ilyen esetekben nincs feltétlenül szükség kiegyenlítő extractiókra az alsó fogívben, hiszen a class II. viszony az őrlőfogak területén elfogadható kompromisszumnak számít a fogszabályozásban [33], Összegzés A nemzetközi szakirodalomban fellelhető adatok alapján az alábbi következtetések vonhatók le. 1. Hosszú távú követéses vizsgálatok eredményei alapján, kis kiterjedésű frontfoghiányok esetén az orthodontiai részárás esztétikai és funkcionálás szempontból is kielégítő eredményt nyújt, valamint a parodontium épségét ez a megoldás biztosítja leginkább. 2. Korszerű implantátumok jelenthetik az alternatívát, míg hídpótlások készítése egyre inkább háttérbe szorul a felső frontfoghiányok ellátása során. 1. ábra Az orthodontiai részárás lehetséges következményei az alsó fogsorban [15], 3. Az alkalmazott módszer kiválasztásánál nagy súlylyal esik latba a páciens szkeletális, illetve dentális státusza. Bizonyos rendellenességek (prognathia, torlódás, inkorrekt fogsorzáródás) esetén egyértelműen az orthodontiai részárás jelenti a legjobb megoldást, de olyan esetekben, amikor orthodontiai beavatkozással inkább rontanánk a beteg okklúzióján vagy túlságosan retrahálnunk kellene a frontfogakat a részárás érdekében, nem javallt a fogszabályozó kezelés.
