Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE 103. évf. 1.SZ. 2010. 7 6b ábra. A tejfog extrakciójából származó foghiányt üvegszállal megerősített kompozit híddal pótoltuk ideiglenesen, mellyel tökéletes esztétikai eredményt értünk el dékozó fisztula és szűnni nem akaró fájdalom miatt, az ortodonciai kezelés megkezdése előtt eltávolítottuk. További 3 csavart kellett eltávolítani a szemfog elmoz­dulása után, de a tengely korrekciója előtt, a fejrész 6c ábra. A kezelést rögzített fogszabályozó készülékkel fejeztük be körül kialakult nyálkahártya-gyulladás illetve a csa­var meglazulása miatt. Egy esetben behelyezés köz­ben tört el a csavar. Más szövődményt a csavar be­helyezésekor vagy a fogszabályozó kezelés alatt nem tapasztaltunk. A szomszédos fogak egy esetben sem vesztették el vitalitásukat. Megbeszélés Az impaktált vagy retineált szemfogak gyakran okoz­nak nehézséget a fogorvos számára. Ha a páciens nem egyezik bele az ortodoncai kezelésbe, vagy az extrúzió eredménytelen, akkor a hiányzó fog pótlása komoly problémákat vet fel. A kivehető, részleges fog­pótlás nem esztétikus, legfeljebb ideiglenes megoldás­ként jön szóba. A Maryland-hidak hosszú távú stabili­tása nem megfelelő. A szomszédos, általában egész­séges fogak preparálásával hídpótlást készíthetünk, ami semmiképpen sem ideális megoldás. További lehe­tőség az érintett fog sebészi eltávolítása, majd csont­pótlás és implantáció, ez sokszor nem is egyszerű fel­adat, több műtéttel és további komoly költségekkel jár. Az impaktált szemfogak ankilózisa esetén az orto­donciai kezelés eredménytelen. Az ankilózis diagnózi­sának megállapítása klinikai és radiológiai vizsgálatok alapján ritkán lehetséges. Röntgenfelvételen a perio­­dontális területnek csak egy kis, a felvétel síkjába eső része ábrázolódik. Axiális irányú CT felvételeken ugyan a gyökér teljes felülete látható, azonban a CT felbon­tása nem elég részletes ahhoz, hogy a kisebb ankilo­­tikus területeket észlelni tudjuk [13]. Az ortodonciai célra kifejlesztett minicsavarok szá­mos hosszban és méretben, különböző fejformával je­lentek meg. Lehetnek önvágóak vagy önmetszőek, ez utóbbiak előfúrást igényelnek. Anyagukat tekintve ké­szülhetnek acélötvözetekből (biotoleráns) és titánból (bioinert). Az általunk használt Leone önmetsző mini­csavarokat sebészi tisztaságú, rozsdamentes acélból állítják elő. A csavar feje hexagonális alakú, és egy transzverzális furat található benne az ortodonciai esz­közök csatlakoztatása céljából (7. ábra). A minicsava­rokkal számos előnyös fogmozgatási forma érhető el. Intrúziót, extrúziót végezhetünk, segítséget nyújthat­nak parodontálisan sérült fogak, sorvégi foghiányok kezelésében. Extraorális horgonylat alternatívájaként is szerepelhetnek. Alkalmazhatjuk őket önállóan és ki­egészítő horgonylati elemként. Előnyük, hogy az al­veolus és a keményszájpad szinte bármely területére beültethetők. Poggio volumentomográfiás vizsgálatai alapján, a maxilla interradikuláris területein a legna­gyobb csontmennyiség a palatinális oldalon, a máso­dik premoláris és első moláris, valamint az első és második moláris fog között található. Bukkálisan a két premoláris fog közötti területen van a legnagyobb tá­volság a gyökerek között, ennél valamivel kevesebb csont található a második premoláris és az első molá­ris fog között [18]. A megfelelő hosszúságú erőkar és

Next

/
Oldalképek
Tartalom