Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 2. sz. 2010. 69 4. ábra. CBCT felvétel kiválasztott 3 síkú szeletei és a 3D-szerű megjelenítés Szerkesztői vélemény Ez az eset jó példája annak, hogy a hagyományos, egy síkban összegező leképezés egyes részletekben kevesebb képi információt hordoz, mint a háromdimenziós (3D) képalkotás. Illetve a 3D képhalmaz alkalmas arra is, hogy az egymásra vetülő rétegek szummációs képéből adódó zavaró tényezőket kiszűrjük. A kezelőorvos arról számolt be, hogy a követéses vizsgálat során a felritkulás úgy tűnt, mintha kisebbedett volna. Ennek oka abban rejlik, hogy a porcos orr vetülete minden felvételen máshová esik. A kiindulási röntgenképen a beállítás a középvonalban van, míg a követéses vizsgálatoknál az adott oldalra tolódik el. A porcos orr vetülete világosabb hátteret biztosít a középső metsző periapikális területének. A homogén háttérben jobban meg lehet ítélni a felritkulás határait, mint az inhomogén háttér esetén. A CBCT felvétel egyértelműen tisztázza a kialakult állapotot. Az elváltozás a vesztibuláris felszínhez közel helyezkedik el, a vesztibuláris kortikálist fenesztrálta. Tőle palatinálisan jelentős vastagságú csontállomány van, mely a gyökértömés után, a kezelés hatására a csontba irányuló bakteriális eredetű gyulladásos komponensek csökkent mennyiségét eredményezte. Erről pedig tudjuk a krónikus pulpitisz kapcsán, hogy a környező csontban inkább fokozott kalcifikációt eredményez. Tehát a beállításból adódó különbségek nyújtották azt a hamis képet, hogy a felritkulás területe szűkült. Másrészt jó a példa arra, hogy problémás vagy kritikus endodonciai esetekben finom részletekről 3D-ben többletinformációt kaphatunk.
