Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-03-01 / 1. szám

28 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 1. sz. 2010. 3. Oszteoporózis, illetve egyéb metabolikus csontbetegség esetén fontos a betegek szövődmény-orien­tált tájékoztatása, javasolt a betegek (szokásos) fogorvosi kontroli-vizsgálata. Erősen ajánlott, hogy a foko­zott rizikójú betegek (súlyos parodontitisz, diabétesz, rossz szájhygiéné szimultán fennállása) igen alapos felvilágosítása, rendszeres fogorvosi ellenőrzése. Elengedhetetlen a fogorvosi-szájsebészeti kezelések al­kalmával tájékoztatni a kezelőorvost a megkezdett biszfoszfonát terápiáról. Nagyon fontos a fokozott száj­­hygiene fenntartása, panasz esetén a fogorvos haladéktalan felkeresése. 4. A biszfoszfonát-kezelés alatt álló beteg foghúzás, szájsebészeti beavatkozás előtt a gyógyszer szedését ne hagyja abba. Nem állnak rendelkezésünkre olyan kontrollált eredmények, melyek a szövődmények ily módon történő elkerülhetőségéről számolnának be. A kezelés felfüggesztése az alapbetegség eredményes kezelése miatt legtöbbször nem is lehetséges. A kezelés befejezését követően a biszfoszfonátok a cson­tokból évtizedek alatt (csak csont-resorptio útján) ürülnek, ha egyáltalán ez maradéktalanul megtörténne. 5. Mindkét betegcsoport esetén fontos, hogy foghúzás, szájsebészeti beavatkozás antibiotikus (pl. amoxi­cillin + klavulánsav 2x1,0 g/die, penicillin-allergia esetén clindamycin 4x300 mg/die, legalább 14 napig) vé­delemben - már a beavatkozás előtt 1-2 nappal megkezdve - történjék. Törekedni kell a minimál-invazív megoldásokra, a fogmegtartásra. Fogsort viselő betegeknél alapvető az alaplemez puhánmaradó anyag­gal történő alábélelése, a nyálkahártya-mikrosérülések elkerülésére. 6. Kialakult állcsont-nekrózis esetén a betegek kezelését minden esetben arc-állcsont-szájsebész végezze. A terápia legtöbbször, a szájhygiéné fokozásából, antibiotikus kezelésből, a nekrotikus csontrészek konzer­vatív (általában ismételt) eltávolításából, olykor szoft-lézer kezelésből, szükség esetén radikális sebészeti beavatkozásokból áll. Műtét során kötelező a lágy- és keményszövetekből a mintavétel az alapbetegség (pl. daganat) propagációjának kizárására. A kialakult csont-nekrózis előbb felsorolt módszerekkel nem gyó­gyítható maradéktalanul, a betegek folyamatos kontrollja, időről időre ismételt kezelése szükséges. 7. Biszfoszfonát-készítmények indukálta csont-nekrózisok esetén gyógyulásról tehát nem, csupán tartós remisszióról beszélhetünk. Éppen ezért a legfontosabb feladat a széles körű tájékoztatás és a prevenció. A fórum résztvevői fontosnak tartják, hogy a hazai alap- és szakellátásban résztvevő általános és fogorvo­sok tájékoztatást kapjanak a biszfoszfonát-kezelés előnyeiről, esetleges veszélyeiről. 8. Az oszteonekrózis kialakulásának gyanúja esetén a beteg keressen fel fogorvosi vagy fogsebészeti, arc­­állcsontsebészeti szakambulanciát. A szakrendelés orvosa értesítse a beteg (alapbetegséget) kezelő or­vosát a diagnózisról, és együtt beszéljék meg a teendőket. Budapest, 2009. október 07. Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság Dr. Olasz Lajos, egyetemi tanár, Elnök Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság Dr. Horváth Csaba, egyetemi docens, Elnök Magyar Onkológusok Társasága Dr. Szentirmay Zoltán, egyetemi tanár, Elnök Magyar Reumatológusok Egyesülete Dr. Poor Gyula, egyetemi tanár, Elnök Magyar Ortopéd Társaság Dr. Bucsi László, főorvos, Elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom