Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-04-01 / 2. szám
47 FOGORVOSI SZEMLE ami széli záródási problémákhoz vezetett. Élpótlásoknál problémát okozott az anyag túlzott rugalmassága, és kopása [29, 77], Az anorganikus, majd organikus tömőanyagok után megjelent a kereskedelemben a két anyag kombinációjából kifejlesztett kompozíciós tömőanyag. A kompozíciós tömőanyagok összetételében a fejlődés a töltőanyag-tartalom növelése és az átlagos részecskeméret csökkenése irányába haladt. Ezzel az anyag mechanikai tulajdonságai, polírozhatósága, és polimerizációs zsugorodása javult. A kompozíciós tömőanyagok relatív magas zsugorodásáért azonban a szerves rész is felelős. Ezen a területen egészen az utóbbi évekig a nanotechnológia megjelenéséig kevés változás történt. A kompozit mátrixának módosítása reaktív polimer nanorészecskékkel új lehetőségnek tűnik. A feltételezés szerint a térhálós nanorészecskék mátrixba helyezése részben csökkenti a polimerizációs zsugorodást, azáltal, hogy a módosított matrix polimerizációs zsugorodása elsősorban a nanorészecskék közötti kis teret kitöltő gyanta polimerizációs zsugorodásából adódna [71], A 70-es évek elején kifejlesztett üvegionomer cementek kereskedelmi forgalomban Magyarországon 1990-ben még nem jelentek meg [8]. Ferber és mtsa célja a mind zománchoz, mind dentinhez kémiailag kötődő tömőanyag ismertetése volt. Miller óta vágyott követelmény volt, a tömőanyagok fogszövethez való jó tapadása, a „résmentes” széli záródás elérése. Az üvegionomerek széles indikációs területében prioritást élvezett a nyaki kopások ellátása, különösen akkor, amikor a kopás zománccal nem borított dentin felszínt érintett [8], A fémmel megerősített üvegionomer Ketacsilvert Tarján és mtsai tejmolárisok tömésére alkalmazták. A tömések 1 éves kontrollvizsgálatnál 66,3%-ban találtak kopást. Tekintettel a tejfogak korlátozott élettartamára, és figyelembe véve az anyag jó tapadását és cariostatikus hatását, az üvegionomer cementeket az amalgámok mellett alternatív tömőanyagnak javasolják tejfogak ellátásában [82]. A tömőanyagokkal szemben támasztott egyik követelmény, hogy ne legyenek toxikusak. Tanács és mtsai 1984-ben, a hazai forgalomban kapható kompozíciós tömőanyagok élő sejtkultúrára gyakorolt hatását hasonlította össze a foszfátcement és szilikátcement sejtkultúrára gyakorolt hatásával. A vizsgált kompozíciós tömőanyagok egyike sem fejtett ki toxikus hatást a sejtkultúrára, míg a foszfátcementnél közepes fokú, a szilikátcementnél pedig erősen mérgező hatást találtak. Ezért szerintük az in vivo esetben észlelt pulpakárosító hatást nem lehet vegyi összetevők alapján megítélni [80]. Nyárasdy és mtsai patkányfogakon vitálmikroszkóppal vizsgálta konvencionális kompozit, hybrid kompozit és inhomogén mikrotöltőanyagot Tartalmazó kompozit pulpára kifejtett hatását. Mindegyik anyag szignifikánsan tágította a pulpalis arteriolákat, azonban a szerzők véleménye szerint a vascularis reakciókat nem kell feltétlenül toxikus elváltozás jeleként ■ 102. évf. 2. sz. 2009. értékelni, és a folyamat jobb megértése céljából további vizsgálatok szükségesek [52], A mikrobák testük felépítéséhez szén- és nitrogén tartalmú vegyületeket használnak, ezért a szerves anyagok számukra táptalajt jelenthetnek. így a fogászatban használt tömőanyagok a korróziót előidéző mikrobáknak (Pseudomonas aeruginos és Candida albicans) kémiai összetételüktől függően táptalajt jelenthetnek. A korrózió nemcsak a tömőanyag fizikai károsodását (elszíneződés, anyagveszteség) okozhatja, hanem a Pseudomanas aeruginosa és/vagy Candida albicans baktériumok elszaporodásuk után fertőző forrásként szerepelhetnek [17, 53). Orsós és mtsai kémiai kötésű, makrotöltőanyagot, (Evicrol) és inhomogén mikrotöltőanyagot (Isopast, Micromix) tartalmazó kompozit baktériumállóságát vizsgálták. Baktériumállónak találták a makrotöltőanyagot tartalmazó Evicrolt, míg az inhomogén mikrotöltőanyagot tartalmazó Isopast mikrobák számára jól hasznosíthatnak bizonyult [53]. Herczegh és mtsai fotopolimerizációs homogén mikrotöltésű kompozíciós tömőanyagokat (Heliosit, Heliomolár) hybrid kompozíciós tömőanyagot, (P-50) kémiai j kötésű üvegionomer cementet (Ketac-fil) és fémmel I erősített üvegionomer cementet (Ketac-silver) vizsgáltak. A különböző gyártmányú fényrekötő kompozíciós anyagok mikrobákkal szemben hasonlóan viselkedtek, I ellenállónak mutatkoztak. Az üvegionomer cementek nem csak ellenállók voltak, hanem a Ketac-cem csökkentette, a Ketac-silver pedig elölte a táptalajban lévő mikrobákat [17]. Számos vizsgálat történt a különböző kompozitok polírozhatóságára vonatkozóan. A kompozitok polimerizációját a levegő oxigénje zavarja, ezért a felszínen hiányosan polimerizált réteg alakul ki. A hiányosan polimerizált réteg a felszín matricával történő fedésével, vagy ahol ez nem lehetséges (pl. occlusalis barázdarendszer), túltöméssel és a tömés elkészítése után a felesleg eltávolításával, majd a felszín polírozásával kompenzálható. Magyarországon a 80-as évek első felében a leggyakrabban alkalmazott kompozíciós tömőanyag az Evicrol és Isopast volt [51]. Az Evicrol j konvencionális, makro-töltőanyagot tartalmazó porfolyadékból álló kompozit, az Isopast pedig inhomogén mikro-töltőanyag komplexet tartalmazó paszta-paszta konzisztenciájú kémiailag polimerizálódó kompozit volt [34], A különböző összetételű kompozíciós tömőanyagok polírozhatósága eltérő eredményt adott. Herczegh és mtsai az Evicrol tömés behelyezését követően [19], Niemala és mtsai 1-5 évvel a behelyezés után vizsgálták a felszín simaságát [48], Nyárasdy és mtsai a felszíni érdesség alapján az Evicrol javítását tartották szükségesnek [48, 49, 50]. Tóth és mtsai két hagyományos methacrylat-bázisú (Duracryl Special és Texton) szerves tömőanyagot és egy kompozíciós (Addent 35) tömőanyag vizsgálatakor a kompozit polírozhatóságát rosszabbnak, mechanikai tulajdonságait viszont jobbnak találták a szerves tömőanyagénál [83], Az Evicrol és Isopast tömőanyag összehasonlí
