Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 2. sz. 2009. 43-50. Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Az üregalakítás és a tömésterápia 100 éve a Fogorvosi Szemle publikációinak tükrében DR. NEMES JÚLIA, DR. DUHAJ SZILVIA, DR. NYÁRASDY IDA A Fogorvosi Szemle centenáriuma alkalmából szerzők áttekintik a restaurációs terápia változását a klinikumban a tö­mőanyagok fejlődése tükrében. Változatlanul az ellátás csúcsminőségét a betétkészítés jelenti, előtérbe kerülve az adhezív technikával rögzített esztétikus betétek. A magas réztartalmú amalgámok megjelenésével az amalgámtömé­sek minősége javult, azonban az új, egyre jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkező kompozíciós tömőanyagok az amalgám alkalmazását egyre inkább háttérbe szorítják. Az adhezív anyagok területén végbement fejlődés lehető­vé tette a hagyományos alábélelés átértékelését, elhagyását. Követhetjük a gingivális üregszél helyzetének sub-, para- és supragingivális változását, a makroretenció mindinkább mikroretenció, illetve minimál invazív preparáció irányába történő elmozdulását. Kulcsszavak: üregalakítás, arany-, kerámia-, arany-kerámia inlay, amalgámtömés, szilikáttömés, üvegionomer tömés, kompozíciós tömés, adhezív technika A fogorvosnak a fogak rekonstrukciójában hármas fel­adata van: [1] a beteg fogszövet eltávolítása a fog vi­talitásának megőrzése céljából [2], újabb szuvasodás kialakulásának megelőzése, azaz a prevenció és [3] a hiányzó rész pótlásával a fog élettani funkciójának visszaállítása [14, 54], A hármas cél elérése érdeké­ben a Black által megfogalmazott elvek és módszerek már az 1920-as évektől a kritika és módosítás tárgyát képezték. Vita alakult ki a szuvas rész maradéktalan eltávolítása, a dentinnel alátámasztott zománcfal pre­parálása, az „extension for prevention” és a kontakt­­pont-kontaktfelszín kérdése, illetve betétkészítésnél slice vagy kazettaforma preparálása körül. Változtak a preparálásra használt eszközök (kézi, gépi prepará­lás, elektromos, pneumatikus meghajtás, csiszolókö­vek, fúrók használata), ami a biológiai szemlélet alkal­mazásának kedvezett [14, 44, 46, 47, 59, 62, 78, 84, 87, 89], A caries eltávolítása utáni restaurációban az elvek és módszerek mellett fontos tényező volt, és maradt is a rendelkezésre álló tömőanyag. A dolgozat célja, a Fogorvosi Szemlében publikált, a fogak restaurációjá­val foglalkozó experimentális, in-vitro és in-vivo vizsgá­latokon keresztül bemutatni a klinikai terápiában vég­bement változást. Munkánkhoz felhasználtuk a témá­hoz csatlakozó akologikus újdonságok és referátumok idevonatkozó részeit is [1,2], Indirekt restaurációk (betétek) A caries következtében kialakult szövethiány helyreál­lítási lehetőségei között a betétek mindig a minőségi ellátás legmagasabb fokát képviselték. Érkezett: 2009. február 2. Elfogadva: 2009. március 2. A betétek klasszikus csoportja az öntött aranybe­tét. A név („cast gold inlay”) 1896-ból Alexandertől ered, bár az első aranybetét 1872-ben készült. A ka­­vitás preparálása a ß/ack-elvek szerint történt, és az öntésre a 20. század első három évtizedében három módszer volt ismert. Az egyik módszer az olvasztott fémet közvetlen gáz, sűrített levegő vagy gőz nyomá­sával nyomta a formába, a másik a Bardet-féle parity­­tyamódszer, amely a parittya módra körbelendített henger centrifugális erejével hajtotta a cseppfolyós fé­met a formába. A harmadik módszer, az agyagpipa­­módszer Magyarországon nemigen terjedt el [63]. Az öntéssel előállított betéteknél (a technológia még nem használta az expanziós öntést) gingiválisan, ahol az inlay széli záródása a nehéz hozzáférés miatt legfon­tosabb volt, széles rés maradt, melyet úgy próbáltak kompenzálni, hogy approximálisan peremet hagytak, amit a becementezés után finirozással és polírozással a fog nyakához adaptáltak, nem egy esetben a paro­dontium sérülését okozva. A betét és a fog pontosabb illeszkedése és a foganyaggal való takarékoskodás vezetett a preparálás módosításához, a Slice-prepa­­rálás bevezetéséhez [14, 44], A lecsiszolt zománcon azonban még ilyenkor is maradt egy keskeny rés, ez azonban még mindig előnyösebb volt, mintha egy ce­menttel kitöltött rész marad a gingivális szélen. A slice preparálásnál az approximális rész retenciója csökkent, és a rágófelszínen kialakított üreg biztosította a tartást, ezért a tartás fokozása érdekében az approximális fel­színeken két barázdát is kialakítottak. Slice-preparálás esetén a lenyomatvétel indirekt módszerrel történt [39, 44, 45]. A probléma kiküszöbölésében komoly előrelé­pést jelentett az öntési technika módosítása. Mayer és Maves neve fémjelzi az 1929-ben bevezetett expan­

Next

/
Oldalképek
Tartalom