Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
104 - FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. térő populációkban való vizsgálata történt meg, amelyek ellentétes következtetések levonásához vezettek [25, 26], A patológiai besorolás nehézségét az általánosan elfogadott diagnosztikus (klinikai, hisztológiai) kritériumok hiánya okozza. Az elváltozás hovatartozása megállapításának további nehézségét képezi az a körülmény, hogy egyes szerzők prekancerózus léziónak, míg mások prekancerózus állapotnak tartják a betegséget [39, 43]. Coelho és msai egyenesen paraneopláziás jelenségként beszélnek róla [18]. Hasonlóan számos ellentmondással terhelt az etiológiai faktorok vizsgálatának kérdése, mivel a lichent kiváltó, illetve azt súlyosbító, valamint a malignizációt kiváltó faktorok nagy valószínűséggel nem azonosak. Az OLP klinikai megjelenése Irodalmi adatok szerint az esetek negyedében, míg mások szerint a felében, az OLP nem társul egyéb a bőrön vagy más nyálkahártyán megjelenő lichenes elváltozásokkal [10], A szájüregi megjelenés leggyakrabban a bőr elváltozásával együtt fordul elő, mindkettő primer jelensége a papula. Ismertek még a hajas fejbőrön (lichen planopilaris: nem papulózus megjelenésű), a conjunctiván (conjunctivitis), a nyelőcső nyálkahártyáján (az OLP-vel hasonló megjelenésű) és a genitáliákon (lichen sclerosus: többnyire erozív megjelenésű) látható formák is [57], Míg a bőrelváltozás papulái viszketőek, addig a szájnyálkahártya léziók, típustól függően, vagy panaszmentesek, vagy ellenkezőleg csípő, égő érzéssel, bizonyos esetekben fájdalommal kísértek. Az OLP leggyakoribb előfordulási helye (típustól függetlenül) a bucca hátsó része és a nyelvszél területe, szimmetrikus elhelyezkedéssel. Leggyakrabban a fehér, hálószerű, le nem törölhető szájnyálkahártya-elváltozás, a retikuláris formát észleljük. Ritkábban fordul elő az előbb említettek mellett, a papuláris, anuláris változat, egyes szerzők megemlítik még plakktípust is, amelyek különféle méretű és formájú fehér foltokként tűnnek elő a nyálkahártyán. A többi OLP típusok elsősorban vörös, atrófiás, erozív és bullózus részeket tartalmaznak, amelyek mindig a retikuláris elemekkel együtt fordulnak elő [2, 7], Az OLP szövettani jellemzői A Krutchkoff-kritériumok kidolgozásának eredeti gondolata az volt, hogy leírja a típusos OLP szövettani megjelenését és kizárja az önmagában is malignizációt kiváltó faktorokat, azzal a céllal, hogy a hosszú távú követéses vizsgálatokba csak ezek, az ún. tiszta esetek kerüljenek be. Ilyen módon remélték, hogy egyértelmű bizonyítékot lehet végre nyerni az elváltozás prekancerózus voltára vonatkozóan [37], A típusos szövettani megjelenés jellemzői: a hám hyperortho-, vagy hyperparakeratózisa, az akantózis, avagy a hámkötőszöveti határfelület megnövekedése, exocytosis, vagy a hám bazális sejtjeinek elfolyósodása, illetve szalagszerű lymphocytas infiltráció a subepitheliális kötőszövetben. A lichen szövettani jellemzője lehet még az exocytózis következményeként létrejött eozinofil festődésű Civatte-testek megjelenése, továbbá az epithelium részleges leválása a lamina propriaról [22]. A szövettani jellemzők és az irritációs faktorok ilyen pontos feltérképezése azért is rendkívüli jelentőségű, mivel a pontos diagnózis megállapítása mellett a patogenezis jobb megítéléséhez is elvezethet. A malignizációt önmagukban is kiváltó irritációs faktorral rendelkező betegeket, mint a dohányzás és az alkoholizmus, az ilyen vizsgálatokból ki kellene zárni [37], Ami az OLP autoimmun eredetét illeti, a kiváltó autoantitestet továbbra sem ismerjük. Ennek hiányában a direkt immunfluoreszcens festési technikák inkább a már tisztázott autoimmun alapú megbetegedések azonosítására használatosak, mint a lichen diagnózisának alátámasztására [24]. Egyes esetekben a lamina bazalis IgM elleni, más esetekben pedig IgG és IgA típusú antitesttel történő jelölése sikeres volt, mégis a lamina basalis az esetek döntő hányadában jelöletlen maradt [42], Tekintettel arra, hogy az OLP-t tanulmányozó klinikai vizsgálatok jó része nem a Krutchkoff hisztológiai kritériumoknak eleget tevő elváltozásokat vizsgálja, az összehasonlítás lehetségessége az eltérő bemenet miatt megkérdőjelezhető. Az OLP és az OLL Lovas és msai lichenoid reakciónak nevezték azokat az elváltozásokat, amelyek esetében a léziót kiváltó ok eliminálásával a kórforma gyógyulása elérhető [41]. Lodi és msai összefoglaló cikkükben más módon különböztetik meg az OLP-t az OLL-tól [40], OLL-nak azokat a léziókat nevezik, melyek szövettanilag részlegesen teljesítik csak a Krutchkoff-féle kritériumokat. A dysplasia megjelenését a malignizálódás első lépéseként ítélik meg. Az unilaterálisan megjelenő lézió klinikai megjelenése ugyan hasonló, de patogenezisében eltérő, másféle, pl. graft-versus-host reakció szerepel. Ezeket a fenti léziókat, jelenlegi ismereteink alapján nem lehet 100%-os biztonsággal egymástól megkülönböztetni [83]. A lehetséges patogenetikai háttér felderítése A patogenezis vizsgálata a betegekből vett biopsziás-, és vérminták felhasználásának segítségével történik. A perifériás immunszuppresszor funkció csökkenése a szisztémás autoimmunitás szerepére utal [69], Sugerman és msai az anti-keratinocita autocitotoxikus T-sejtek szövettani mintákban való megjelenését írták
