Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. 97-102. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlásiam Klinika, Budapest Az anyagtannal összefüggő közlemények a Fogorvosi Szemle eddig megjelent évfolyamaiban DR. KÓBOR ANDRÁS A 100 éves Fogorvosi Szemle publikációi közt a többi tudományterülethez viszonyítva igen kisszámú az anyagtannal foglalkozó. Ezek áttekintése kapcsán is megfigyelhető azonban a fogászati anyagok és technológiák fejlődése, változása. Kulcsszavak: anyagtan, fémek, kerámiák, műanyagok, protetika, konzerváló fogászati anyagok, implantológia Az elmúlt évben 100. születésnapját ünneplő Fogorvosi Szemle áttekintését követően megállapítható, hogy az anyagtannal, mint közlemények önálló témájával meglehetősen mostohán bántak a folyóirat szerzői. Szigorúan vett ilyen jellegű közlésekről csak akkor beszélhetünk, ha szerzőik elsődleges szempontja valamely fogászatban használatos anyag szerkezetének (kémiai, kristálykémiai), fiziko-kémiai viselkedésének, mechanikai tulajdonságainak leírása volt. Az odontotechnikai feldolgozásról, a konzerváló fogászati, protetikai, parodontológiai és implantológiai felhasználásról szóló cikkeket csak akkor vettem figyelembe, ha azokban az anyagok ismertetése az előzőekben felsorolt részletességgel szerepelt. A fenti szempontok figyelembevételével a Fogorvosi Szemle eddig megjelent lapszámaiban összesen 114 anyagtani cikket találtam. Ez száz év vonatkozásában alig haladja meg az évi 1 (!) közleményt. Voltak olyan évfolyamok (pl. 1908,1909, 1915-17,1922-1923, 1964-1969, 1972, 1986, 2001-2003, 2005-2006), melyekben egyetlen utalást sem találtam anyagtani kérdésekkel kapcsolatosan. A cikkek mellett kiválogattam azokat a ismertetéseket is, melyek a nemzetközi irodalomban e témában megjelent könyvek és közlemények rövid fordításait tartalmazták. Ezek száma öszszesen 67. Az anyagtannal foglalkozó publikációk tartalmukban természetesen jelzik az egyes időszakokban leginkább használatos - mondhatni divatos - anyagok változásait. Ennek megfelelően a fogászati anyagtan magyarországi fejlődéstörténetét tekintve több szakaszt különböztethetünk meg. Az első időszak a rögzített fogpótlások és a konzerváló fogászati ellátás területén egyértelműen a nemes-Érkezett: 2009. április 15. Elfogadva: 2009.május 7. fémek - leginkább az aranyötvözetek - felhasználásának időszaka [Bilaskó Gy: Fémtömések között támadó elektromos jelenségek, 1915; Placskó L: Plasztikus aranytömő-anyag, 1921], Ennek egyszerű magyarázata, hogy: a fogászati ellátás még nem öltött tömegméreteket, s a ma szinte kizárólagos elsőbbséget élvező esztétika még nem vette el a prioritást a funkciótól. Mindamellett a szépészeti szempontok sem maradtak kielégítetlenül [Ság S: Arany koronák és hídmunkák zománcozása, 1913]. Ebből a cikkből kiderül, hogy a köztudattal ellentétben az aranyötvözetből készült koronák ékszerzománchoz hasonló anyaggal történő leplezésével kapcsolatosan nem a Hejcmann-féle eljárás az első [Máthé D: A Hejcmann-féle zománckoronáról, 1933]. Az esztétikus rögzített fogpótlások előállításakor egyrészt a csonk előkészítésének a fog vestibularis felszínét érintetlenül hagyó eljárásokat választották [Kőszeg F: A kozmetikus híd-pótlások horgonyairól, 1928; Máthé Gy: Háromnegyedkoronák kozmetikai hatása, 1933], másrészt előszeretettel készítették a fogpótlásokat porcelánból, melynek feldolgozása többféle technika alapján történt [Bilaskó Gy: Egy- és többcsapú porcelánkoronák készítése, 1910; Schwartz J: A Jacket-korona technikája és kerámiája, 1927; Klinger I: A Jacket-korona indicatiója orvosi előkészítése és technikája, 1927; Lefkovits D: A Jacketkorona technikája és speciális kerámiája, 1928; Máthé D: Az öntött porcelánbetétekről, 1928; Schwartz J: Újabb módszerek a Jacket-korona technikájának egyszerűsítésére, 1928; Máthé D: Porcellán betétek készítése folia lenyomat nélkül, 1933]. A kivehető fogpótlások anyagait tekintve az addig egyeduralkodó kaucsuk mellett más, technikailag
