Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
92 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. tegeknél súlyos pszichomotoros érintettség is jelen van [103]. A LAD-III típus esetén az integrinek aktivációja marad el, az ezért felelős Rap1 exchange faktor génjének (CalDAG-GEFI) splice mutációja miatt. Ez a változás a vérlemezkék aggregációját is lehetetlenné teszi. A generalizált agresszív (akkor még prepubertális) parodontitist Page 1987-ben a LAD orális manifesztációjaként definiálta [80, 101], Waldrop és munkatársai ugyanebben az évben hozták nyilvánosságra egy családban végzett kutatásaik eredményét. A családban három LAD-ban szenvedő egyén volt, a többiek heterozigóták vagy egészségesek voltak. Vizsgálták a Mac-1, LFA-1, p150,95 expresszióját a különböző egyéneknél. Az érintett páciensek sebgyógyulási hajlama erősen csökkent mértékű volt, gyakori infekciók, necrotikus fekélyek, purulens beolvadás hiánya jellemezték általános állapotukat. Alveoláris csontpusztulás és ínygyulladás volt megfigyelhető náluk. A Mac-1 expreszsziójuk a normális 3-6%-a volt, szövettanilag az extravascularis neutrophilek hiánya volt szembeötlő [100], A heterozigóták nem voltak fertőzésekre hajlamosak, Mac-1 expressziójuk a normálisnak nagyjából a felét érte el. Parodontitis nem jelentkezett körükben, kivéve egy 31 éves nőnél, akinél a „postjuvenilis” parodontitis klinikai jeleit figyelték meg. További eseteket írtak le Roberts és Atkinson (1990) [86] és Majorana és munkatársai (1999) [65], Congenitalis neutropenia (Kostmann-szindróma) Először Rolf Kostmann írta le 1956-ban. Az eredetileg definiált kórkép autoszómális recesszív, azonban azóta domináns és X-kromoszómához kötött, klinikailag igen hasonló szindrómákat is congenitalis neutropeniaként tartanak számon. A kórkép tehát heterogén [90], A primer immundeficiencia oka a neutrophil sejtek hiánya. Testszerte abscessusok jelennek meg, nő az infekciókra való hajlam, agresszív parodontitis lép fel ezeknél a betegeknél [32]. A promyelocyták myelocytává alakulása blokkolt [18]. Ezt kísérlik meg stimulálni G-CSF terápiával, amely az életveszélyes fertőzésektől védi a pácienseket, azonban fogágybetegségüket nem gyógyítja meg. Carlsson és munkatársai a Kostmann által eredetileg vizsgált család négy túlélőjének állapotát mérték fel [18]. Közülük háromnak volt parodontitise, normális abszolút neutrofil szám és fogászati gondozás mellett. Hármuk közül egynek volt a neutrofil elasztáz génjében mutáció, nála súlyos parodontitis és A. actinomycetemcomitans túlsúly volt megfigyelhető. A négy személy közül egy csontvelő-transzplantációban részesült, neki nem volt fogágybetegsége. Ezek alapján feltételezik, hogy más, granulocyták által termelt faktor hiánya játszik szerepet a Kostmann-szindrómások parodontitisében, szóba jöhet például az LL37 nevű antimikrobiális peptid szerepe is. Az etiológiát illetően pontos ismereteink még nincsenek, de a legtöbb esetben a neutrofil elasztáz enzimet kódoló gén (ELA2) heterozygóta mutációját írták le, amely jellegéből adódóan a domináns öröklődésű forma megjelenéséért felelős. Domináns egyedekben a gén pontmutációját, sporadikus esetekben bázis szubsztitúciót találtak. A recesszív forma a HAX1 gén mutációjához köthető [90], itt azonban az ELA2 gén mutácóját szekvenálással sem sikerült kimutatni [3], Acatalasia Valójában heterogén kórkép. A magyar lakosságban Góth László és munkatársai több polimorfizmust találtak, amelyek felelősek a betegségért [44, 45, 46]. A kataláz gén mutációi nem hozhatók összefüggésbe a betegséggel [45]. A kataláz enzim bontja le a szervezetben keletkezett hidrogén-peroxidot. Az enzim működésének csökkenése a hidrogén-peroxid koncentrációjának növekedéséhez vezet, ez pedig toxikus hatással van a sejtekre. A le nem bontott hidrogén-peroxid szerepet játszik a parodontium szöveteinek destrukciójában is. Delgado és Calderón 1979-ben két fiútestvér esetében írtak le alveoláris csont-rezorbcióval társuló gingivanecrosist [34], Az ő rokonságukat (29 fő) vizsgálva 13 hypocatalasemiás egyént találtak, a családfa-analízis autoszomális recesszív öröklés-menetre jellemző képet mutatott. Weary-Kindler-szindróma Epidermolysis bullosa és poikiloderma congenitale jellemzi ezt a ritka genodermatosist. Wiebe és kollégái írták le egy 16 éves nőbeteg esetét, akinél a tejfogak korai elvesztése után a maradó fogak körül is csontpusztulás volt látható, gingivája vérző és sérülékeny volt. Az A. actinomycetemcomitans teljesen hiányzott a subgingivalis flórájából, és egyéb parodontopathogén baktériumok is alacsony számban voltak jelen [102], A kórképet a KIND1 gén funkcióvesztéses mutációja okozza, amely a kindlin-1 nevű foszfoproteint kódolja. Utóbbi szerepe az aktin cytoszkeleton extracelluláris kapcsolódásának megteremtése, ennek feltételezhetően a jelátvitelben van szerepe. A basalis keratocytákban nagy mennyiségben fordul elő ez a fehérje, így itt jellegzetes elváltozást láthatunk. A keratocyták proliferációja, túlélése csökken, közöttük gyakoribb lesz az apoptosis. X-kromoszómához kötött kórképek Agammaglobulinaemia A beteg egyének pre-B-sejtjei nem tudnak érett B-sejtté alakulni. A 70-es években gingivális ulcerációval és gyulladással hozták összefüggésbe, azonban a későbbi kutatások nem támasztották alá, hogy fogágybetegségre hajlamosítana az említett kórkép [26,93]. Krónikus granulomatosus betegség A PML sejtek súlyos defektusa, mely a NADPH aktivitás hiányának következménye. Ezek a sejtek ugyanis nem képesek szuperoxid gyököket képezni, ezzel pe-
