Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
86 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. a Szabó József vezette Stomatológiai Klinikán. Az első előadás-sorozatot Grósz Emil nyitotta meg. A továbbképzések keretében két- és négyhetes kurzusokat tartottak szakorvosoknak. Ezek közül kiemelkedik az 1935-től megrendezésre került speciális iskolafogászati továbbképzés, melynek elhangzott előadásait még ebben az évben szerkesztette és kiadta Oravecz Pál „Gyermekfogászat - Iskolafogászat” címmel. Szabó tanítványai, klinikaigazgató utódai szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a rendszeres továbbképzésnek [3]. Ezen a téren a továbbképzés hazai történetében kiemelkedő eseménynek tekinthető az Egyetem Stomatológiai, majd későbbi nevén Szájsebészeti és Fogászati klinikáján Balogh Károly szervezte és vezette, nyilvános pénteki tudományos ülések sorozata (6. kép). A több évtizeden keresztül rendszeresen megtartott előadások és viták jelentős segítséget nyújtottak a gyakorló fogorvosok továbbfejlődésében. A rendszeres továbbképző tanfolyamok másik 6.kép. A pénteki tudományos ülés hallgatósága a Stomatológiai Klinikán helyszíne az Apponyi Poliklinika volt. Mindkét helyszínen a magas tudományos színvonalat a szakképzésben résztvevő tanárok előadói szerepe biztosította. Az előadások valamint a hozzájuk kapcsolódó hozzászólások anyagát a klinikák évi rendszerességgel írott formában is megjelentették. Ezek közül kiemelkedőek a Stomatológiai Klinika évkönyvei (Máthé Dénes Emlékkönyv 1945\ Salamon Henrik Emlékkönyv 1946; Árkövy József Emlékkönyv 1948). Az 1930-as években a Magyar Stomatológiai Szemle című lap érdemel még említést, mert keretében továbbképző tanfolyamokat is tartottak, melyen évente mintegy 700 orvos, fogorvos vett részt. (Ekkor az országban mintegy 1100 fogorvos működött.) A fogorvosi ellátás a 20. századi Magyarországon meglehetősen színes képet mutatott. A lakosság ellátása egyrészt magán biztosítótársaságok rendelőiben, másrészt magánrendelőkben zajlott. A lakosság jelentős része az ellátási valamennyi köréből kiszorult. Az 1870-ben megalakult Általános Munkássegélyező és Rokkant Pénztár jogutódaként 1907-ben létrejött az Országos Munkás Betegsegélyező (1927-től: és Balesetbiztosító) Pénztár 1928-ban Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) nevet kapta. Emellett számos biztosító működött, mint pl. a MABI: Magánal-7. kép. Kende János kalmazottak Biztosító Intézete, SZASA: Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja, MÁV (1870-ben alapított Máv Betegsegélyező Pénztár), Posta, MÁVAG stb. A biztosítók pénzügyi alapjainak függvényében az ellátás is igen különböző volt. Az ellátást végző fogorvosok felkészültsége közt is jelentős különbségek mutatkoztak. A szakmai továbbképzés önkéntes alapon a már korábban említett intézetekben valósult meg. A háborút követően a fogászati ellátás az infrastruktúra valamint a személyi állomány jelentős veszteségei miatt romló színvonalúvá vált. Alapvető változások csak az 1948-as politikai fordulatot követően következtek be [4], Ezt megelőzően azonban a fogászati ellátás egységesítésére történő törekvés az Országos Társadalombiztosítási Intézet azon intézkedésében is tetten érhető, mely kapcsán az igazgatóság 1947-ben létrehozta az önálló fogászati ügyek osztályát. Ennek vezetésével Kende János főosztályvezetőt (7. kép) bízták meg, aki tanulmányait az Árkövy klinikán végezte, majd azt
