Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. 83-89. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest A fogorvos-továbbképzés hazai története a kezdetektől az ezredfordulóig Dr. Orsós Sándor professzor születésének 80., halálának 15. évfordulójára DR. KÓBOR ANDRÁS A fogorvosok továbbképzésének története szoros összefüggésben fejlődött a magyarországi orvos-továbbképzéssel. A kezdetekben csupán önkéntes és rendszertelen továbbképzések a 20. század első felében kerültek a szakmai súlyuknak megfelelő helyükre. A rendszeres továbbképzések törvényi előírására csupán a II. világháború után került sor, amikor a szervezés és lebonyolítás céljából külön intézetet is létrehoztak. A régi rendszerű továbbképzés a rendszerváltást követően még tíz évig megmaradt. Kulcsszavak: orvos-továbbképzés, önkéntes fogorvos továbbképzés, törvényi előírások, Központi Stomatológiai Intézet, Kende János, Orsós Sándor A fogorvos-továbbképzés gyökerei az orvosképzés/továbbképzés magyarországi kialakulására vezethetők vissza. Az orvosi tevékenység korábban királyi rendeletekbe foglalt szabályait először a Mária Terézia uralkodása alatt, a Magyar Királyi Helytartótanács által, 1770-ben kiadott „Generale Normatívum in Re Sanitatis” (GNRS) című határozat foglalta egységes keretbe [2], Ebben az orvos tevékenységét már oklevél meglétéhez kötötték, miszerint „senki ne juthasson engedélyhez ezen foglalkozás gyakorlására, csakis akkor, ha doktori címre méltatták az örökös tartományok valamely, orvosi karral is rendelkező egyetemén, vagy pedig (a Magyar Királyság tekintetében) azt jóváhagyták a jelenlegi, illetve jövőbeli előírásainknak megfelelően. ” A magyar parlament által 1876-ban kiadott XIV. törvénycikk az első egészségügyi törvény, mely a közegészségügyet állami feladattá tette, s megerősítette az orvosi tevékenység folytatásának korábbi feltételeit. A gyógyító tevékenység egységes színvonalának megteremtése feltételezi a folyamatos és szervezett továbbképzés létrehozását is, melyre az első javaslatot 1883-ban Fodor József tette (1. kép). Még ebben az évben a budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán, a nyári szünidő idejében megkezdődtek azok a kéthetes kurzusok, melyeken a részvétel még önkéntes volt [14], Már ekkor megfogant az a gondolat, hogy a továbbképzés rendszerét bővíteni kell, az előadásokat más városokban és más kórházakban is el kell kez-Érkezett: 2008. január 29. Elfogadva: 2008. április 17. 1. kép. Fodor József déni, s a munka szervezésére egy központi koordináló testületet kell létrehozni. Ezen gondolat legismertebb
