Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-02-01 / 1. szám

22 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. a radioizotóp vizsgálatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel nem teszik lehetővé a mikro­­szivárgás detektálásának kvantitatív kiértékelését. Neutron-aktivációs analízis Elsőként Going és mtsai [19], majd Douglass és mtsai [11] alkalmazták ezt a technikát, amelynek során ké­miai markert (manganézt) juttattak a fogba. Ezután a fogat betömték, majd kihúzták. A fogat nukleáris reak­tor belsejébe helyezték, ahol neutronnal energizált izotóppal (56 Mn) bombázták és mérték a fog által ki­bocsátott sugárzást. Mivel ezzel a módszerrel nem lehetett pontosan kimutatni azt, hogy a sugárzás a tömőanyagon, vagy esetleg a fog anyagán keresztül­jutva következett-e be, a módszer hamar feledésbe merült. Elektrokémiai vizsgáló módszerek A módszert endodonciai vizsgálatok esetében először Jacobsen és von Fraunhofer [28] alkalmazta. Alapja az a fizikai törvény, hogy ha elektrolit-oldatba merítenek két különböző elektropotenciállal rendelkező fémet, köztük mérhető elektromos áram alakul ki. A kísérlet során a gyökértömött fogak gyökerét az apikális 3 mm kivételével két réteg körömlakkal vonták be. Egy kádat 1%-os KCI vagy 0,01 mol/L NaCI elektrolit oldattal töl­töttek fel, amelybe a gyökértömött fogat úgy állították be, hogy annak apikális 6-8 mm-e érjen az oldatba. A rendszerben két elektród szerepel. Az egyik elektród vagy anód (legtöbbször korrodáló acél) a gyökértömött fog gyökértömésének koronális részében van rögzítve, míg a másik elektród, a számoló elektród vagy katód (rozsdamentes acél) az elektrolit oldatba merül. A két elektródot összekötő áramkörhöz egy mérőeszközt csatlakoztatnak, ami az aktuálisan átfolyó elektromos áram bizonyos tulajdonságát - régebben az áramerős­séget pA-ben, napjainkban az impedanciát kíí-ban - méri. A mérőeszköz akkor mér, ha az elektrolit oldat a gyökértömés menti réseken átdiffundálva képes eljutni a gyökértömésbe ágyazott mérőelektródáig. Az eletro­­lit mintegy egy hét alatt tud a négy-öt mm-nyi vastag gyökértömő anyagon átjutni [21], Az elektrokémiai vizs­gálatoknak vannak előnyei és hátrányai. Előnyként fo­gadható el, hogy alkalmasak longitudinális vizsgálatok­ra. Hátrányként szerepel egyfelől az a körülmény, hogy az eredményeknek egy alsó limitje van. Ahhoz ugyan­is, hogy a szivárgást regisztrálni lehessen, az elektro­litnak a gyökértömés teljes hosszán át kell penetrálnia, így a parciális szivárgást nem lehet detektálni. Másik hátránya az, hogy nem veszi figyelembe bizonyos tö­mőanyagok (főleg a glass-ionomer cementek) dielekt­­rikus tulajdonságait, amelyek a kötési folyamat során változhatnak [39], Kémiai nyomkövetők A nem radioaktív kémiai nyomkövetők alkalmazása a fényképezési technikából származik. Alkalmazásuk esetében legalább két vagy több anyag reakciója kö­vetkezik be. A legáltalánosabban alkalmazott módszer használata során két színtelen összetevő találkozása esetén létrejövő reakció során látható anyag csapódik ki. A módszer érzékenysége attól függ, hogyan képe­sek az összetevők külön-külön penetrálni. A módszert elsők között vizsgáló Kornfield [36], kémiai nyomkö­vetőt alkalmazott a mikroszivárgás-vizsgálatra. A ma is gyakran alkalmazott módszer esetében [25] a fo­gat először 50%-os ezüst-nitrát oldatba mártják mint­egy 1 órányi időtartalomra, majd 3-6 órára fénykép­előhívó oldatba, hidrokinonba helyezik. Az ezüst-nitrát szemcsemérete extrém kicsi (0,059 nm), összehason­lítva az átlagos baktériummérettel (0,5-1 pm). Az or­ganikus előhívó oldat mérete viszont jóval nagyobb, így kérdéses, hogy mennyire tudja követni az ezüst­nitrát szemcséket a mikrorésekben és a dentintubu­­lusokban. Előnyként mondható el, hogy a kicsapódott oldat fekete színű, ami markáns kontrasztot ad a fog­anyaggal illetve a gyökértömő anyaggal szemben. Az ezüst-nitrátot pufferolni kell, hogy pH-ja ne nagyon kü­lönbözzön a neutrálistól, és ne okozzon önmagában is valamilyen nem kívánt reakciót a dentinnel. Általá­nosságban elmondható, hogy ez a módszer használ­hatóságát tekintve csak másodlagos a festékpenetrá­cióhoz képest. Festékpenetráció A festékpenetrációs vizsgálatok a mikroszivárgás-vizs­­gálatok között a leggyakrabban alkalmazott, de a leg­ellentmondásosabb módszerei [3, 20, 42]. Gyakori al­kalmazásának oka a módszer viszonylagos egyszerű­sége. Az előkészítés során a gyökértömött fog koronái kétharmadát két réteg körömlakkal vagy viasszal fedik. A szabadon hagyott apikális részt festékoldatba márt­ják. A meghatározott behatási idő elteltével a megfes­tett gyökeret eltávolítják a festékoldatból, majd egy kiválasztott módszer segítségével kiértékelik a festék­szivárgás kiterjedését. A festék kiválasztásánál, alkal­masságának megítélésénél ismerni kell az adott fes­ték fizikai, kémiai sajátosságait annak érdekében, hogy előre ismertté lehessen tenni a foganyag, a gyökértö­mő anyag és a festék közötti a lehetséges interakció­kat. Példaként említhető, hogy az alacsony pH-jú fes­tékek kioldják a kalciumot a foganyagból, módosítva ezáltal az eredményeket [63], A festékek pH-jának neutralizálására (pufferolásra) használt anyag preci­­pitátumot képezhet a gyökértömés mentén, ami elzár­hatja a réseket. Maga a festék is képes kémiai reakci­óba lépni a dentinnel vagy a gyökértömő anyagokkal. A festékbe mártott fogak esetében a penetráció nem­csak a széli záródásnál képződött résekben, hanem a fog csúcsi részénél elhelyezkedő foramenen (forame­­neken) és a dentintubulusokon keresztül is létrejöhet, ami növeli a festékpenetráció mértékét [62], A mikrorésekben és a dentinben a festék penetráció mértékét befolyásolja a festék pH-ja, szemcsemérete, koncentrációja, a diffúziós képessége, a kapilláris ha­tás, a dentin vastagsága, felszínmérete és természe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom