Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
15 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. volt. Ezáltal biztosítottuk, hogy fúráskor ne károsítsuk a gyökereket, másrészt hogy a csavarok ne akadályozzák az intrúziót, valamint hogy megfelelő távolság maradjon az intrúziós erő kifejtésére [19], Ha az első és második moláris fog együttes intrúzióját tervezzük, akkor a lemez szájüreg felőli végének 7. ábra. A TP ív intrúziókor a szájpad felé mozdul, ezért felhelyezéskor az elmozdulás mértékét hozzá kell adni a normál TP-ív-szájpad távolsághoz ideális elhelyezése a két fog gyökerei között és felett van, annak érdekében, hogy a fogak kedvezőtlen mezio- vagy disztoangulációját megakadályozzuk intrúzió közben (2. ábra). Ha csak egy fogat intrudálunk, akkor a lemez vége a fog függőleges tengelye fölé kell, hogy essen (3. ábra). A crista zygomaticoalveolaris széles, kompakt csontállománya lehetőséget biztosít a lemezek változatos felhelyezésére. Ha az impaktálódott bölcsességfog az intrúziót akadályozná, akkor ezt a lemez behelyezésével egy időben eltávolítjuk. A beavatkozás után a horgonylat azonnal terhelhető, az intrúziót azonban csak a varratszedés után kezdtük el, hogy a páciens számára okozott kényelmetlenséget csökkentsük. A lemezeket az ortodonciai kezelés befejezése után távolítottuk el. Fogszabályozás: Ha a molárisok intrúzióját olyan erővel végezzük, amely apikális irányba húzza a bukkálisan felhelyezett tubust, akkor a fogak nem kívánt bukkális koronadőlése is bekövetkezik (4. ábra). Ezt a molárisok közé helyezett transzpalatinális (TP) ívekkel akadályoztuk meg (5-6. ábra). Az intrúzió alatt a TP ívek a szájpad felé mozdulnak. Az íveket általában a nyálkahártyától 2-3 mm-re helyezzük, azonban ha intrúziót tervezünk, akkor az elmozdítás távolságát hozzáadjuk ehhez, hogy elkerüljük a lágyrészekbe való benyomódást (7. ábra). Ha pl. a molárisokat 3 mm-rel szeretnénk intrudálni, akkor a szájpad-ív-távolságnak legalább 5-6 mm-nek kell lennie. A transzpalatinális ívek további előnye az, hogy a nyelv intermittáló intrúziós erejét közvetítik az őrlőfogakra. Az intrúziót folyamatos, kis erejű húzással biztosítottuk (8. ábra). Nikkel-titán rugókat vagy elasztikus gyűrűket alkalmaztunk. Törekedtünk arra, hogy az erők közlése során minél kisebb forgatónyomaték keletkezzen. Két fog esetén az elasztikus elemet a két fog közötti szekcionált ív azon pontjához kötöttük, amelyik vertikálisan a legközelebb helyezkedett el a horgonylat alsó széléhez (2. ábra). Egy moláris intrúziójakor a fog tubusát kötöttük össze a lemezzel (3. ábra). Az intrúzió megkezdése után a pácienseket 3-4 hetente ellenőriztük. Minden alkalommal megvizsgáltuk a molárisok mozgathatóságát, a TP-ív-szájpad távolságot, az esetleges kedvezőtlen orovesztibuláris vagy mezioanguláris dőlést, az intrúzió mértékét, a nyitott harapás záródását, valamint a moláris gyűrűknél a parodoncium állapotát. Az intrúziót akkor fejeztük be, amikor a nyitott harapást a kezelési tervben meghatározott mértékben zártuk (9. ábra). Ezt követte egy rövid retenciós periódus, majd rögzített készülékes fogszabályozóval fejeztük be a kezelést. Szájhigiéná. A behelyezett titán lemezek összeköttetést létesítenek a szájüreg és a csontfelszín között. Daimaruya és mtsai szerint megfelelő szájhigiéne mellett a szkeletális horgonylat környékén hosszú távon is legfeljebb enyhe gyulladásos tünetek alakulnak ki [6], 5. ábra. TP ív mindkét moláris intrúziója esetén 6. ábra. TP ív egy moláris intrúziója esetén
