Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-12-01 / 6. szám
220 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 6. sz. 2008. 1. ábra A bal oldali submandibularis nyálkő az OP röntgenfelvételen rint a fájdalom is sokkal ritkábban és kevésbé jelentkezett. A szájüregi vizsgálat során a nyelvgyök bal oldalán, a szájfenéken sialo-oralis fistula képződését figyeltük meg, amit feltehetően a kő okozott (2. ábra). 2. ábra. A sialo-oralis fistulanyílásban megjelenő nyálkő A szájfenék sebészi feltárására, a nervus lingualis vezetéses és az érintett terület terminális érzéstelenítésében került sor, összesen 3 ml tonogénes articain (Ubistesin® forte 4%, 3M Espe) adásával. A Wharton-vezeték lefutásával párhuzamosan ejtett nyálkahártyametszést követően, a kötőszövet tompa 3. ábra. Az eltávolított nyálkő. Mérete 27 x 14 mm preparálása után és a vezeték falának hosszanti irányú bemetszéséből a 2,81 g tömegű és 27 mm hoszszú követ kiemeltük (3. ábra). A fistula óvatos kimetszése után, a sebszéleket drén mellett, 3.0-ás sodrott poliamid fonallal (Nurolon®, Ethicon®, Johnson & Johnson) egyszerű, csomós öltésekkel egyesítettük. Betegünknek otthonában non-szteroid fájdalomcsillapítást (2 x 100 mg nimesulid, Gran. Xilox®, Berlin-Chemie) rendeltünk el. A hetedik napon a drént eltávolítottuk, és varratot szedtünk. A postoperatív időszak eseménytelen volt, a n. lingualis sérülését elkerültük. A beteg éves kontrollja során fizikális vizsgálattal a mirigy állományára nyomást gyakorolva, az ellenoldalival egyező minőségű és mennyiségű nyálürülést tapasztaltunk. A szájfenéken sem ranula-, sem fistulaképződést nem láttunk. OP és ráharapásos röntgenkontroli felvételeken nyálkőárnyékot nem fedeztünk fel. Megbeszélés A legtöbb nézet szerint a kőképződés valamilyen organikus vagy anorganikus centrum körül történő kalcifikáció során jön létre [3, 4, 6, 8, 9, 13, 14, 20]. A folyamat megindításában szerepet játszhatnak idegentestek, lelökődött epithelialis sejtek, nyálfehérjék és mikroorganizmus eredetű fehérjestruktúrák is. Az anorganikus alkotóelemek közül leggyakoribbak a Ca és a P, kevésbé gyakori elemek a Mg, K, Na, Cl, AI és a Fe [10]. Nyálkövek kristályszerkezeti vizsgálatainak eredménye alapján egyes szerzők organikus „core”-t találtak, míg mások a kőképződés kezdeti szakaszából nem tudták bizonyítani a kristályképződés organikus központját [7,10], A sialolithek képződésében, a krónikus sialoadenitis szerepe szintén felmerül, ugyanis a gyulladásos terület duzzanata a komprimált mirigyállományban részleges elzáródást és nyálpangást okozhat, mely során a nyál túltelített oldatként viselkedik, és megindulhat egy ún. Ca-ban gazdag „core”-képződés, ami későbbiekben a kő anorganikus centruma lehet [2, 3, 7, 22], Egyes szerzők a túltelített oldatból történő spontán Ca-precipitációt nem tartják elképzelhetőnek, véleményük szerint a koncentráció nem lehet olyan magas, de egy mátrixon történő kicsapódás már szerintük is elképzelhető [3]. Kórbonctani vizsgálatokból ismerhetjük a kivezető csövek átmérőjét (Stenon: 0,1-2,3 mm, átlagban 1,4 mm, a Wharton: 0,2-2,2 mm, átlagban 1,5 mm), így érthető, hogy a legtöbbször diagnosztikai problémát is jelentő 1-2 mm-es kövek már elzáródást okozhatnak [21,23]. Az obstrukció, jellemzően étkezés során jelentkező duzzanatban és a mirigytájék feszítő érzésében nyilvánul meg [3, 22]. A duzzanat mértéke étkezés után általában lassan csökken. Bizonyos esetekben az elzáródás csak részleges, így a nyálelfolyás csak kismértékben akadályozott. A szájüregben bimanuális
