Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE 101. évf. 6. sz. 2008. 209 kerítésére, valamint azok megszüntetésére, de ekkor már egyre inkább előtérbe kerültek a benzodiazepinszármazékok [3]. D/V/ny/'[11] felnőtteken intravénásán is alkalmazta a Diazepamot. Megállapította, hogy 60-90 perccel a Diazepam beadása után a páciens koordinált mozgásra képes, de gépjárművet nem vezethet. Az évek során a benzodiazepinek több generációja jelent meg, amelyek közül napjainkban a Midazolam a leggyakrabban használt gyógyszer. Ennek alkalmazásáról számoltak be a szerzők 170 bázis szedálásban részesült ambuláns beteg adatai alapján. Az esetek több mint 90%-ában figyeltek meg szedatív és anxiolitikus hatás mellett anterográd amnéziát [28]. A gyógyszert premedikációra illetve általános érzéstelenítés bevezetésére is alkalmazták. A keringési és légzési rendszeren megfigyelt változásokat nem találták jelentősnek, ezért a Dormicumot (Midazolam) magas rizikócsoportba tartozó betegek szedálására is kiválóan alkalmasnak ítélték a szerzők [27]. A ’80-as években került forgalomba a Ketamin hydrochloricum, Ketalár néven. Elsőként Magyarországon a Pécsi Orvostudományi Egyetemen alkalmazták és számoltak be eredményeikről [35]. Hanzély és Ragadics [19] a Ketalárt alkalmazták 224, 3-7 éves korú, „nehezen kezelhető” gyermek fogászati ellátásának esetében is. Az alkalmazott anaesthesia a tudat kikapcsolásával, mély narkotikus állapotot hoz létre. Jelentős tulajdonsága a szernek, hogy nem deprimálja a légzést. Szövődményt a 224 eset egyikében sem észleltek. Ezekben az években Ketalár-narkózisban végezték a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikán is - intubáció nélkül - az elsősorban halmozottan sérült gyermekek komplex fogászati ellátását [45]. Az aneszteziológia fejlődése a gyermekfogászat területén jelentős változásokat hozott. Bár Inovay [24, 25] már 1962-ben és 1964-ben beszámolt felnőtt paciensek intravénás és gépi narkózissal szerzett tapasztalatairól a szájsebészetben, a gyermekfogászat területén a ’90-es évektől kezdve történik a mai kornak megfelelő intubációs narkózisban a mentálisan sérült gyermekek kezelése. Jelenleg kooperációban a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikáján végzik a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika munkatársai a fogyatékos gyermekek komplex fogászati ellátását. Bevezető narkotikumként az ambuláns altatásra is alkalmas új szert, a Propofolt alkalmazzák [20]. 3. Hipnózis, hipnoterápia a fogászatban A fogászati beavatkozások, kezelések fájdalom- és félelemmentessé tétele mellett igen fontos kérdés a betegek, különösen a gyerekek pszichés felkészítése a kezelésre. A páciensek fogászati félelmének okai, a félelem háttere fontos szempont a megelőzés és a kezelés eredményessége érdekében [13, 18]. A fogászati kezeléssel kapcsolatos félelem hátteréről a 2000-es években kezdett foglalkozni - kollaborációban - a Semmelweis Egyetem Fogpótlástani és a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika. A félelemszintet mérőskálák segítségével határozták meg a szerzők (fogászati félelem kérdőív DAS, DFS), mely szerint a hazai populáció félelemértéke magasabb, mint az európai értékek [15]. Alberté és mtsai [1] 12-14 éves populációban vizsgálták, hogy milyen mértékű a fogorvosi beavatkozásokkal kapcsolatos félelem, és ez hogyan hat a fogazat állapotára. Szignifikáns öszszefüggés mutatkozott a félelem szintje, valamint az ellátatlan fogak száma között. Az erdélyi magyar kisebbséghez tartozó gyermekek fogászati félelemértékei az anyaországi értékeknél is magasabbak [33]. A szorongás és bizonyos pszichoszomatikus betegségek mérséklésére a hipnózis alkalmazása is szóba jöhet. 45 vizsgált esetből 38-ban hasznos kiegészítő eljárásnak bizonyult, a hipnoterápia [13, 30], Igazolást nyert, hogy a nem, az életkor, a szorongásszint a fogászati félelmet befolyásoló faktorok. Fontos tényező a család, elsősorban az anyához fűződő kapcsolat, amely meghatározhatja a félelem szintjét. A szerzők felhívták a figyelmet arra, hogy a félelem hátterében mély lelki problémák lehetnek. A jó kommunikáció, a fogorvosi tevékenység minősége, a fájdalommentes kezelés és bizonyos esetekben a hipnoterápia is segíthet a félelemszint csökkentésében. Köszönetünket fejezzük ki rezidenseinknek, Dr. Karádi Ágnesnek, Dr. Topa Orsolyának, Dr. Déri Katalinnak, Dr. Pataki Katalinnak, Dr. Gábriel Mátyásnak, hogy adatgyűjtéssel segítették munkánkat. Irodalom 1. Alberth M, Gál N, Nemes J, Töviskes M, Máthé J: 12-14 éves gyermekek „fogászati félelmének és szorongásának” hatása a fogazat állapotának alakulására. Fogorv Szte 2002; 95: 113-117. 2. Bakody R, Bodnár Zs, Kéri I: A Seduxen szirup alkalmazása gyermekfogászati beavatkozásokban. Fogorv Szle 1976; 69: 109-112. 3. Barna S: A Tisercinetta drazsé felhasználása fogászati kezelések előkészítésében. Fogorv Szle 1971; 64: 325-327. 4. Béres K: Sombrevin a szájsebészeti gyakorlatban. Fogorv Szle 1971; 64: 327-329. 5. Béres K: Tapasztalatok Seduxen-nel, az új hazai minor tranquillanssal. Fogorv Szle 1968; 61: 39-41. 6. Csörögi I: Ambulanter kezelt gyerekek bódításának gyakorlata. Fogorv Szle 1970; 62: 249-250. 7. Divinyi T, Egerváry G, Fejér A: A helyi érzéstelenítés és a szájsebészeti beavatkozások hatása a szervezetre. Fogorv Szle 1974; 67: 17-19. 8. Divinyi T, Fülöp E, Sülle T: Szellemi fogyatékosok általános érzéstelenítésben végzett fogászati rehabilitációja. Fogorv Szle 1991; 84: 141-144. 9. Divinyi T: A fájdalom klinikuma. In: Szabó Gy (szerk.): Szájsebészet, maxillofacialls sebészet. Semmelweis, Budapest, 2004. 1 -9. 10. Divinyi T: A Lidocain-túlérzékenységről. Fogorv Szle 1974; 67: 117-118.
