Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
140 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. sági háttér) és a cariesrizikó-faktorok (szájápolási és táplálkozási szokások, fluorid-ellátás, korábbi fogászati beavatkozások, tejfog-előzmény, jelen állapot). A rizikó státusz azonban nem állandó, mert az élet folyamán változnak a veszélyeztető tényezők, ezért időnként újra értékelés szükséges. A caries-rizikó értékelésénél a következő tényezőket kell figyelembe venni: • klinikai evidenciák, előző megbetegedések • fluorid-ellátottság • szájhigiénés állapot, plakk-kontroll minősége •táplálkozási szokások, különösen az édes ételek és italok fogyasztásának gyakorisága • szociális-gazdasági háttér • orvosi kórtörténet, fogyatékosság, általános betegségek • nyál tulajdonságai (nyálszekréció, pufferkapacitás, plakk-baktériumok savtermelésének mérése, Streptococcus mutans, Lactobacillus-szám). 3. Korrekt indikáció A barázdazárás javallata pontos diagnózison és egyéni cariesrizikó-értékelésen, azaz egyéni szükségleteken alapszik [2, 37, 45, 51]. Ezek ismeretében történhet a döntés a klinikai teendőkről, melyhez az I. táblázat nyújt segítséget. A „minden fogat barázdazárni” teória rutinszerű alkalmazása esetén csökken az eljárás költséghatékonysága és nőhet a negatív hatások kockázata [11, 40], A rizikó-egyének többségénél általában elegendő a maradó moláris fogakat lezárni, míg az erősen veszé-lyeztetett gyermekek valamennyi fogának összes barázdáját és gödröcskéjét javasolt lezárni [36, 45]. 3.1. A preventív barázdazárás javallatai [1, 2, 11, 22, 45, 47, 53]: • rizikó-páciensek (szociálisan hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő, általános egészség és/vagy caries szempontjából veszélyeztetett) cariesmentes barázdái és gödröcskéi; • rizikó-fogak, fogfelszínek - egészséges fogak veszélyeztetett barázdái és gödröcskéi (irreguláris, mély, szűk, nehezen tisztítható, I és IK alakú); • fogzománcra korlátozódó barázda- és gödröcskecaries. 3.2. A terápiás (kiterjesztett) barázdazárás javallatai: • kezdődő dentinlaesio 3.3 . A barázdazárás ellenjavallatai: • rizikómentes páciens, rizikómentes fogfelszín; • approximalis szuvasodás egyidejű fennállása; • dentincaries; • tejmoláris, amely a fiziológiás fogváltáshoz közel áll. 4 4. A barázdazárás időzítése A barázdazárás kezelési opció minden korosztály számára, de az ellátandók körét elsősorban a gyermekek és ifjak jelentik, közülük is elsősorban a rizikó korcsoportok, az 5-7 és 11-14 évesek. Ebben az életkorban törnek át a maradó moláris fogak. Az ellátásra ideális életkor az aktuális fog veszélyeztetett áttörési periódusa és az azt követő időszak, lehetőleg 6 hónapon belül. Az áttörőben lévő fogak korai lezárását követően gyakran újrazárásra van szükség. Ezért a barázdazárást általában akkor célszerű elvégezni, ha a fogak már teljesen áttörtek [40, 53], Kivételt képeznek a magas rizikójú páciensek áttörőben lévő fogai. [51]. Mind a korai lezárás következtében fellépő retencióveszteség, mind a késői, a fog teljes áttörése utáni időre halasztott lezárás növelheti a caries kockázatát [11], 5. A megfelelő eljárás kiválasztása 5.1. Preventív barázdazárás A barázdazárás a teljesen ép fogak veszélyeztetett barázdáinak és gödröcskéinek, illetve a kezdődő zománc-caries továbbterjedésének megakadályozására szolgáló caries-preventív eljárás. A preventív barázdazárás általában non-invazív technikával készül. Igen ritkán alkalmazható invazív formája is szűk barázdabemenet esetén, minimális preparálással lehetséges a barázdaalap megnyitása és kiszélesítése (zománc/fissura-plasztika). Vizsgálatok szerint nem észleltek lényeges különbséget a két módszer között. Megfelelő retenció érhető el fúró alkalmazása nélkül is, ezért nincs szükség, és nem is javasolt egészséges foganyag eltávolítása [2, 7, 51]. 5. 2. Terápiás (kiterjesztett) barázdazárás Simonsen volt az első, aki leírta a barázdazárás kompozit töméssel kombinált eljárását. Ez a preventive resin restoration (PRR), vagy „sealant restoration” elnevezést kapta. Ma már elegendő evidencia áll rendelkezésre a barázdazárási technika gyógyító (szekunder preventív) eljárásként való alkalmazására is [2, 11, 48, 51]. Ennek célja a carieses folyamat megállítása, a caries progressziójának megaka dályozása a zománcban, sőt a dentinben is. A terápiás (kiterjesztett) barázdazárás ugyanazon rágófelszínen egyidejűleg készített preventív barázdazárást és általában csak a fogzománcra korlátozódó, minimális cavitas alakítással járó tömést jelent. A barázdazáró anyag befedi a tömött gödröcskét/barázdát, és a csatlakozó kondicionált ép barázdákat és gödröcskéket is lezárja. Kezdődő rágófelszíni dentinlaesio restaurációjára excaválást követő lezárás vagy minimál invazív technikával preparált tömés alkalmazható [40, 53]. 6. Körültekintő anyagválasztás A ma használatos barázdazáró anyagok kémiai úton, vagy fényre polimerizálódnak, átlátszó, opak és színes változatban kaphatók. Az opak és színes anyagok jobban felismerhetők, így könnyebben monitorozható a lezárás állapota. Opak anyag alatt nehezebben ismerhető fel a caries. Klinikailag előnyt élveznek az egykomponensű, folyékony, fényre kötő anyagok, mert alkalmazásuk egyszerű és időtakarékos [5, 24, 53].
