Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
6 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. mélyek emlékezetből „bemondott”, a fogpótlás viselési idejére (a fogpótlás szájbahelyezésétől a vizsgálatig eltelt idő) vonatkozó eredményeket a 2. ábra foglalja össze. Az általunk leírt [8] „az emlékezet kerekítési hajlandóságát” a kivehető részleges pótlások esetében ugyanúgy megfigyelhetjük, mint a teljes fogpótlások vagy a fixpótlások esetében tapasztaltuk. A „kerekítési” hajlandóságot a tízéves fő ciklicitás és az azon belüli ötéves periódusok jellemzik. A viselési idők súlyozott átlaga á=6,00 év; szórása ± 5,47 („első vizsgálat”) és á= 6,42 év; szórása ± 5,90 („második vizsgálat”) volt. A 3. ábra az alaplemez összekötő részének anyagát mutatja be. A tervezési irányelvek megvalósíthatójesen mucosalis megtámasztású fogpótlások aránya az optimális 0%-hoz képest meghaladta a 80-85%-oÜ A „második vizsgálat” eredményei jóval kedvezőbbek, javuló tendenciát mutatnak, a mucosalis megtámasztási arány 50-55%-ra csökkent. Az eredmény statisztikai kedvező megítélése azonban nem feledtetheti a közel 50%-nyi elfogadhatatlan tervezést! Az 5. ábrából leolvasható az alaplemezek kiterjesztésének alakulása az állcsontok és a vizsgálati időszakok függvényében. Megállapítható, hogy az alaplemez kiterjesztése, redukciója releváns módon közvetlen, lineáris kapcsolatot mutat a fém alaplemez gyakorisággal. Azon ismeret birtokában (4. ábra), hogy - a 2. és 3. osztályú foghiányok ellátásában magától értetődően - dentális 3. ábra. A részleges kivehető fogpótlások alaplemez anyag szerinti %-os megoszlása sága szempontjából - a 2A/1 és a 3. osztályt kivéve, ez a részleges fogpótlással ellátandó esetek 15-20%a - csak a fém alaplemez fogadható el. A fém alaplemez alkalmazásának szorgalmazását vizsgálati eredményeink messzemenően igazolták. A marginális parodoncium védelme az akrilát alaplemezek esetében csak 2%-ban, míg fém alaplemez esetében 89%-ban valósultak meg. Az „első vizsgálat”-kor az összekötőrészek (alaplemez) mindössze 12-18%-a volt mintára öntött fémlemez, az optimális 80-85%-kal szemben (2A és 2B osztály gyakorisága). A „második vizsgálat” szignifikánsan javuló helyzetet tükröz, a fémlemez arány megközelíti az 50%-ot, az optimálistól való elmaradás azonban még mindig igen magas, 30-35%. A 4. ábra a részleges lemezes fogpótlások megtámasztásának százalékos megoszlását szemlélteti. Az „első vizsgálaf-kor - állcsontoktól függetlenül - a telmegtámasztású fogpótlást nem találtunk, feltűnően magas minden vizsgálati csoportban a vázasított alaplemezek száma. A vázasítás azonban csak a dentális megtámasztású (1A, 1B osztályú foghiányok) pótlásoknál indokolt [2], vegyes megtámasztás esetében általában hibás tervezésnek tekinthető. A 6. ábra a részleges lemezes fogpótlások érdemben előforduló elhorgonyzás típusainak százalékos megoszlását szemlélteti. Átstrukturálódott az elhorgonyzási eszközválasztás, míg a kapocs elhorgonyzáson belül az öntött kapcsok aránya nem változott kb. 30%, addig a drótkapcsok aránya jelentősen kb. 25%-kal csökkent. A finommechanikai eszközök alkalmazási aránya megtízszereződött, és ha kis számban is, de mérhető módon megjelent a merevítőrudas és a teleszkópos elhorgonyzás is. A 7. ábra az azonos fogazati státusra eddig már viselt fogpótlások számát jelzi. Igen jelentős
