Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. 3-11. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika, Budapest Részleges lemezes fogpótlások jellemzői és hatásuk a maradékfogazatra, két szűrővizsgálat összehasonlított eredményei alapján DR. FEJÉRDY PÁL, DR. BORBÉLY JUDIT, DR. SCHMIDT JÁNOS, DR. JÁNH MARIANNA, DR.HERMANN PÉTER A foghiányok Fábián és Fejérdy osztályozása szerinti 2A, 2B, 2A/1 és a 3. osztályú foghiányok ellátására kivehető részleges fogpótlásokat alkalmazunk. A Fogpótlástani Klinika kalibrált orvosai 1985-1989-ben „első”, majd 2003-2004-ben „második” stomatológiai szűrővizsgálatot végeztek. A vizsgálatokat mesterséges megvilágítás mellett, megtekintéssel készítették, illetve interjú módszerrel nyerték. A szűrővizsgálatok a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan önkéntes személyeken történtek. A „második” vizsgálatban 765 részleges kivehető fogpótlás adatai kerültek elemzésre. A fogpótlásokon vizsgálták a marginális parodoncium védelmének megvalósulását, az összekötőrész kiterjesztését, az alaplemez anyagát és a megtámasztás típusát. A maradékfogazatban meghatározták a megtámasztásban, az elhorgonyzásban résztvevő, a fogpótlással más módon, vagy egyáltalán NEM érintkező fogak károsodottságának mértékét. A fogpótlások közel 50%-a dento-mucosalis vagy muco-dentalis megtámasztású, a fém alaplemezű részleges fogpótlások aránya 45-48%; a redukált összekötőrészek aránya 47%. A marginális parodoncium védelme, részben vagy egészében 43—45%-ban valósul meg. A kontroll fogak 26,10%-ban, a megtámasztásra igénybe vett fogak 19,11%-ban, az elhorgonyzásban résztvevő fogak 31,53%-ban, a fogpótlással nem érintkező fogak 28,07%-ban, míg a fogpótlással egyéb módon érintkezők 38,00%-ban mutattak kumulált károsodást. Felmérésük eredményei a részleges kivehető fogpótlások tervezése vonatkozásában minden tekintetben jelentős - de még nem elégséges - javulást mutatnak. Az oktatásban közreadott és megkövetelt irányelvek fokozatosan jelennek meg a mindennapi gyakorlatban. A fogak károsodottságának vizsgálati eredményei alátámasztják a részleges kivehető fogpótlások tervezésekor a szerzők által megfogalmazott szempontok érvényesítésének helyességét, melynek fő prioritásai a dentális megtámasztás mindenkori szükségessége és a marginális parodoncium védelmének biztosítása. Kulcsszavak: marginális parodoncium védelem; dentalis megtámasztás; részleges lemezes fogpótlás A részleges foghiányok Fábián és Fejérdy osztályozása szerinti (2) 2A, 2B, 2A/1 és a 3. osztályú foghiányainak pótlására mai napig kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk a „hagyományos” ellátásában a lemezes fogpótlásoknak. A kivehető részleges fogpótlások tervezési irányelvei az elmúlt ötven évben jelentősen megváltoztak. A hatvanas évek elején használatos tankönyvek, kézikönyvek, mint pl. Molnár László és Kemény Imre munkái - melyeken több fogorvos generáció is felnőtt - a részleges lemezes fogpótlások vegyes megtámasztását nem tartották megfelelőnek, a mucosalis megtámasztást részesítették előnybe. A fogpótlások vázasíthatóságát, redukálhatóságát nem a megtámasztás milyenségétől tették függővé, hanem pl. attól, hogy várható-e fogeltávolítás, vagy milyen régen volt az utolsó extrakció [16]. A maradék fogak parodonciumának szükséges védelmét hangoztatták, de akrilát alaplemezekkel az elvet megvalósítani természetesen nem lehetett. A Kemény-féle „retenciós” elhorgonyzás [13] - az akrilát kapocs - pedig kifejezetten károsította a fogazatot és parodonciumát. A hetvenes évek közepén Magyarországon is robbanásszerűen terjedt a mintára öntött fémlemez. A külföldi érdekeltségű katalógusok dentális, dento-mucosalis megtámasztású, gracilis alaplemezeket kínáltak. A szükségből „erényt kovácsoló”, az akrilát alaplemezhez kapcsolható elméletek kezdtek háttérbe szorulni. A hazai szakirodalomban több olyan dolgozat jelent meg, amely külföldi irodalomra [12, 15] és saját tapasztalatokra hivatkozva kifejti a részleges fogpótlások dentális megtámasztásának mindenkori szükségességét [10, 11, 14, 17, 19, 23, 25]. A dentális megtámasztás, mint kötelező tervezési irányelv a fogpótlástan oktatásban, jegyzet formájában 1981-ben ]6], a hivatalos tankönyvben először 1983-ban [5] jelent meg. A részleges kivehető fogpótlások hatását, tervezési irányelveinek megvalósulását többen és többféle szempontból is vizsgálták [1,4, 20, 21, 22, 24, 26]. Fábián és Fejérdy [3] az 1985-1989 között végzett országos felmérés tanulságait adta közzé, Sátai és misai [18] a Szegeden 2001 - ben készült fogpótlások megoszlását elemezte. Húsz évvel a részleges kivehető fogpótlások terve-Érkezett: 2007. november 9. Elfogadva: 2007. december 10.
