Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
96 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. zékenyek a bakteriosztatikus hatású antibiotikumokkal (pl. penicillinszármazékok) szemben, mint a gyorsan osztódó sejtek. Terápiás szempontból a legfontosabb, hogy a dentális biofilmben élő baktériumok jobban elviselik az erős kémiai szerek hatását [39, 55, 67, 84]. Egy vizsgálat szerint a Chlorhexidin és az amino-fluorid BIC-ja 300x illetve 75x volt magasabb, ha a kezelt streptococcusok biofilmben nőttek, mint ha planktonikus állapotban tenyésztették volna őket [70]. A biofilm életkora is fontos tényező. A 72 órás S. sanguinis sokkal ellenállóbb volt chlorhexidinnel szemben, mint a frissebb, csak 24 órás plakk [59]. Az orális subgingivalis biofilm is sokkal ellenállóbb antibiotikummal szemben (pl. amoxycillin, doxycycline, minocycline, metronidazol), mint a plantonikus baktériumok [47, 63, 73]. Ennek megfelelően egy antibakteriális szájöblítő folyadék klinikai plakk- és gingivitis-ellenes hatékonysága nem csupán az in vitro mért antibakteriális és az in vivo mért plakk prevenciós hatásától, hanem alapvetően az érett biofilmben tanúsított penetrációs képességétől is függ. A Chlorhexidin kémiailag a bisbiguanid csoportba tartozik. A pozitív töltésű molekula kötődik a baktériumok sejtfalához, megtámadja a bakteriális sejtfalat, azon pólusok képződnek, és kicsapja a cytoplasmát [8]. A bakteriális sejtfalhoz kötődve egyben gátolja azok agregátióját is, és így gátolja a plakk-baktériumok kolonizálódását. [18, 19, 86]. Specifikusan kötődik a nyálmucinhoz is, mellyel csökkenti a szerzett pellikula képződést [86]. A bisbiguanidok nagy affinitással, de reversibilisen kötődnek a fogfelszínhez is, a szerzett pellikulához és a nyálkahártyához, és ebből a kötésből lassan szabadulnak fel. Egyszeri öblítés után az antibakteriális hatás hosszú órákon keresztül megmarad. A szer szubsztantív [81,86]. Az illóolajokat tartalmazó szájvizek szétroncsolják a baktériumok sejtfalát, gátolják enzimatikus aktivitásukat, és a Gram-negatív anaerobok által termelt endotoxint (lipopoliszacharidák) hatástalanítják [20, 44], Gátolják a bakteriális coagregatiót, azaz a legkorábbi plakk-képző baktériumokhoz történő további bakteriális rétegek kötődését. Ezzel lassítják a bakteriális kolónia vastagodását. [20], Egy közel tízéves tanulmány szerint a Chlorhexidin jobban penetrált érett plakkon keresztül, mint az illóolajokat tartalmazó Listerine [61]. A közelmúltban végzett in vivo és in vitro vizsgálatok azonban az illóolajok jó bakteriális biofilm-penetrációs képességét támasztották alá. Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban 24 órás plakkot gyűjtöttek vizsgálati alanyokból. Majd az egyik csoport Listerine szájöblítővel, a másik steril sóoldattal öblített. Harminc és hatvan másodperccel az öblítés után ismételten plakkmintát gyűjtöttek, és fluorescens festékkel festették meg a mintákat. Egy héttel később megismételték a mintagyűjtést, de akkor mind a két csoport az ellenkező öblítővel öblített [65], Az öblítés előtt vett plakkminták mind zöldre festődtek, jelezve, hogy a baktériumok túlnyomó többsége vitális volt. A steril sóoldattal történő öblítés után vett minták festődése is hasonló volt. Az illóolajokkal történő öblítés után nyert plakkminták vörösre festődtek. A harminc másodperces kaparéknak csupán a felszíni rétegei, a 60 másodperces minták viszont teljes keresztmetszetében vörösre festődtek, jelezvén, hogy a baktériumok többsége, közel 78%-a már nem volt vitális. A kontroll csoportban csupán 28% volt nem vitális baktérium. Ez a vizsgálat az illóolajok gyors baktériumölő képességét és penetrációs képességét is alátámasztotta. Egy másik, in vitro vizsgálatban [19] az A. actinomycetemcomitans két különböző klonjának telepén tanulmányozták különböző szájvizek antibakteriális hatását. Az egyik csillószőröket hordozó, agregátióra képes, a másik sima felszínű, csak planktonikusan szaporodó baktérium törzs volt. Az előbbi törzs erősen tapadó biofilmet képzett, a másik nem. Tizenöt másodperces kezelés után a planktonikus mintákon az illóolajok, az amino/ónfluorid és a triclosan PVM/MA copolimer tartalmú szájvizek 99,9%-ban elpusztították a baktériumokat. Ezzel szemben a biofilmet képező törzsökön az illóolajok 98,2%-os, az amino fluorid/ónfluorid 20%os, míg a triclosan-PVM/MA copolimer csupán 8%-os plakk-redukciót eredményezett [19], Mind a két vizsgálat azt igazolta, hogy az illóolajok plakk-penetrációs képessége jó, és az érett plakk elpusztításában kulcsfontosságú a szer penetrációs készsége. Az öblítő folyadékok azonban csupán minimális mértékben képesek a gingivális sulcusba vagy a tasakba behatolni. A sulcus folyadék áramlása perceken belül kimossa az antiszeptikumot [4], Ezért a leghatékonyabb antiszeptikumok sem alkalmasak parodontitisben aktív parodontális tasakok oki kezelésére. Parodontitisben még subgingivalis applikáció mellett is kérdéses terápiás hatásuk [66], Összefoglalva megállapítható, hogy a dentális plakk valódi biofilm, ezért eltávolításában és a bakteriális plakk okozta folyamatok kezelésében elsősorban a biofilm mechanikai szétroncsolása és eltávolítása játssza a fő szerepet. Az antiszeptikumok elsősorban a biofilm réteg kialakulásának megelőzésében kapnak szerepet. Az érett biofilm elpusztításában lényegesen nagyobb koncentráció és hosszabb idő szükséges, és a hatás nagyban attól függ, hogy egy adott szer milyen mértékben képes az érett biofilmen áthatolni. Ennek megfelelően egy antibakteriális szájöblítő folyadék klinikai plakk- és gingivitis-ellenes hatékonysága nem csupán az in vitro mért antibakteriális és az in vivo mért plakk-prevenciós hatásától, hanem alapvetően az érett biofilmben tanúsított penetrációs és baktériumölő képességétől is függ. Mindamellett ma még egyetlen kémiai szer sem képes helyettesíteni a hatékony mechanikai plakk-kontrollt, de azt megfelelő indikációk mellett nagyon jól kiegészítik. Rendszeres használatuk mellett a csak fogkefével fogat mosó csoporthoz viszonyítva szignifikáns plakk- és gingivitis-redukciót eredményeznek [13, 26, 27, 64],
