Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
88 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. tovább-képzése egyrészt Budapesten, másrészt a területi központokban tartott rendszeres és kötelező tanfolyamokon történt. Ezzel a lépéssel a fogorvosok közel négy évvel megelőzték a továbbképzésre vonatkozó országos rendelet [1.013/1956 (II. 9) Minisztertanácsi határozat] kiadását [6], Ne feledjük, hogy az első fogorvosi diplomával rendelkező kollégákat 1955- ben avatták a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán. A fogorvosi továbbképzések megszervezése, a részvétel ellenőrzése a területi főstomatológusok feladatkörébe tartozott. A továbbképzésben a Központi Stomatológiai Intézet és az egyetemi Szájsebészeti és Fogászati Klinika tanfolyamai, előadásai mellett a fogorvosok szakmai egyesülete, az 1945 áprilisában alakult a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete Fogorvos Szakcsotól Berényi Béla lett. Berényi sokirányú tevékenysége következtében, valamint habitusából adódóan kevésbé fordult a szervezési feladatok felé, pályáját 1967-től az egyetemi klinika igazgatójaként folytatta. Berényi távozását követően 1969-ben került az Intézet élére Orsós Sándor (9. kép). Orsós debreceni tanulmányai, majd diplomájának 1953-ban történt átvétele után rövid ideig Ádler Péter tanítványaként tevékenykedett, majd 1958-tól a szombathelyi Markusovszky Kórház Szájsebészeti Osztályának vezetője lett. E feladatát egy évtizeden keresztül látta el, melynek egyik szakmai elismerését jelentette, hogy 1966- ban az mfe vezetőségi tagjának választották. A tízéves kórházi munka után került a Stomatológiai Intézet élére. Feladata a magyar szakorvosképzés és továbbképzés átszervezése, a kor követelményeihez történő 10. kép. A Stomatológiai Intézet munkatársai portja is szerepet vállalt. A továbbképzést szolgálta az 1947-től újra rendszeresen megjelenő szakmai lap, a Fogorvosi Szemle, mely akkor a Szakcsoport lapja volt. A felelős szerkesztői feladatokat hosszú éveken át Varga István professzor látta el. Kende János 1961-ben bekövetkezett halálát követően utóda a Központi Stomatológiai Intézetben 1963-igazítása volt. Munkájában felhasználta a korábbi évek tapasztalatait, de új elképzelések megvalósítására is vállalkozott. Az elődei által lefektetett alapokra építve megújította és továbbfejlesztette a területi elven működő szakfelügyelői főorvosi rendszert és ezáltal annak szakmai súlyát is növelte az állami egészségügyi alapellátás rendszerében. A területi főorvosok mellett
