Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100, évf. 2. sz. 2007. 77-81. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudomány! Kar Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika A csontsűrűség meghatározásának lehetőségei a maxillofaciális régióban Irodalmi áttekintés DR. KOPPÁNY FERENC, DR. JOÓB-FANCSALY ÁRPÁD, DR. SZABÓ GYÖRGY A csontok denzitometriai vizsgálata az általános medicinában rutinszerűen alkalmazott eljárás. A módszer segítségével mérhető a csontok ásványianyag-tartalma. Ez lehetővé teszi a csontokat érintő anyagcsere-betegségek (leggyakrabban az osteoporosis) korai felismerését és kezelését, amely által a patológiás törések előfordulási aránya jelentősen csökkenthető. A legújabb irodalmi adatok szerint az állcsontokon végzett denzitometriai vizsgálatok eredményei kimutatható összefüggést mutatnak a test egyéb kiemelt területein (gerinc, csípő) végzett vizsgálatokkal. Ezek alapján felvetődik a kérdés, hogy a rutin fogorvosi vizsgálat során készített röntgenfelvételek segítségével lehetséges-e az osteoporosis korai diagnózisa? A közlemény ennek elméleti és irodalmi hátterét elemzi. Kulcsszavak: denzitometria, röntgen, csont Bevezetés A csontok mechanikai tulajdonságait legnagyobb mértékben a csonttömeg és a trabekuláris szerkezet befolyásolja. E jellemzők megismeréséhez nyújtanak segítséget a denzitometriai módszerek, illetve az egyéb képalkotó eljárások (például komputer tomográfia). A denzitometriai mérések alapja az, hogy a gamma fotonok a csontban annak ásványianyag- tartalmával egyenesen arányos mértékben nyelődnek el. Megfelelő kalibrációs adatok segítségével az elnyelődés (absorptio) mértékéből kiszámolható a sugár útjába eső ásványianyag mennyisége. A denzitometriai mérések rutinszerű alkalmazási területe a népbetegségnek számító osteoporosis diagnosztikája, illetve a csont ásványianyag-tartalmának megváltozásával járó egyéb betegségek kimutatása. Ezeket a vizsgálatokat úgynevezett osteoporosis centrumokban végzik, és sok esetben egyéb laboratóriumi vizsgálatok (vér, vizelet) egészítik ki különböző elkülönítő-diagnosztikai célból. Az egyszerű radiológiai vizsgálat önmagában nem alkalmas a csökkent csontmennyiség (osteopenia) korai kimutatására, mert 30-40 százalékos csontmennyiség csökkenés szükséges ahhoz, hogy értékelhető legyen. Kalibráció alkalmazásával és a röntgenfelvételek optikai denzitometriai értékelésével azonban már 7 százalékos csonthiány-változás is kimutatható [19]. Ezen az alapon vetődik fel, hogy a területünkön leggyakrabban használt vizsgálat, a fogászati röntgenfelvétel alkalmas-e, és érdemben hozzájárulhat-e az oszteoporózis jeleinek időben történő felismeréséhez? Napjainkban alkalmazott eljárások áttekintése A klinikai és laborvizsgálatok mellett a különböző képalkotó és denzitometriai eljárások segítenek a különböző csonthiányos betegségek diagnosztikájában. A legtöbb információt a CT nyújtja a vizsgált területről, azonban a magas besugárzási dózis és üzemeltetési költségek miatt denzitometriai mérésekhez történő használata nem terjedt el [29]. Irodalmi adatok szerint [32] a kvantitatív komputer tomográfiával (qCT) végzett denzitometria - és a szövettanilag mért csont-denzitás - szignifikánsan összefüggenek egymással. Ezért javasolják, hogy foggyökér-implantatio előtt végezzék el a denzitometriai vizsgálatokat. A csontok ásványianyag-tartalmának (bone mineral content - BMC) meghatározására számos eljárás létezik. A pontos, de magas sugárterheléssel járó komputeres tomográfián alapuló vizsgálatok mellett különböző elnyelődés-mérésen alapuló technikák terjedtek el [12-15], Ezek közé tartoznak: egyes foton-elnyelődés ( single-foton absorptiometry - SPA) [6, 7, 28], egyes röntgensugár-elnyelődés (single x-ray absorptiometry - SX A), kettős Érkezett: 2006. június 8. Elfogadva: 2006. szeptember 25.
