Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-02-01 / 1. szám
25 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 1. sz. 2007. 6. ábra. A beteg szájnyitása a műtét után tos konglomerátummal együtt, majd átvágtuk a processus muscularisokat is (4-5. ábra). Az osteotomiás résekbe a m. masseterből izomrostokat forgattunk és rögzítettünk. 7. ábra. Pre- és postoperativ OP-felvétel A beteg szájnyitása jelentősen növekedett, a maximális oralis apertura az alsó metszőéi és a felső fogatlan gerincéi között mérve 31 mm (6-7. ábra). A postoperatív szak eseménytelen volt. Megbeszélés A felnőttkori TMI ankylosisok oka többféle lehet: gyermekkorból visszamaradt kezeletlen esetek, fertőzés, a leggyakoribb azonban a trauma és a rheumatoid arthtritis. A RA betegek 1/3-a esetében a TMI elváltozások az általános betegség első öt évében alakulnak ki, és kb. 50%-ban jelentkeznek mindkét oldalon [1, 9], Az ízületi funkció beszűkülését követheti ankylosis, a rögzülés az esetek döntő többségében fibrotikus [13], A betegség előrehaladott stádiumában a mandibula fejecse gyakran resorbeálódik. Ha az ízületi nyúlvány felszívódásos folyamata mindkét oldalt érinti, következményeként frontális nyitott harapás és microgenia alakul ki [6, 7, 11]. A rheumatoid arthritis extraarticularis manifesztációi érinthetik az oralis képleteket, a nyálmirigyeket, a szemet, a tüdőt, a szív-érrendszert, a neuromuscularis apparátust [1, 10], Esetünkben ilyen elváltozásokat nem találtunk. Betegünknél az ízületi elváltozások domináltak: a kéz ujjainak ízületeiben és csontjaiban volt észlelhető nagyfokú resorbtio. A TMI-ben azonban mindkét oldalon kiterjedt csontos ankylosis alakult ki, mely teljes szájzárat okozott. A műtét során több nehézséggel kellett szembenéznünk: az első a narkózis kivitelezése. Egyes szerzők „vak” intubálást, vagy tracheotomiát ajánlanak ilyen helyzetekben [9]. Esetünkben a fiberoszkópos intubálás sikerrel járt, de ez nagy rutint igénylő beavatkozás volt a beteg nyakának kényszertartása és rögzítettsége miatt. Tracheotomiát csak abban az esetben végeztünk volna, ha a fiberoszkópos módszerrel az intubálás nem sikerül. A másik rizikót a kiterjedt csontos massza műtéti eltávolítása jelentette. Mivel a regiók feltárásakor az eredeti ízület határai nem voltak felismerhetők, a csontos konglomerátum eltávolítása közben ilyen esetekben előfordulhat a koponyaüreg akcidentális megnyitása. A recidiva megelőzése céljából mindkét oldalon a fejecs és csontos környezetének eltávolítása után még a processus muscularist is resecáltuk, interpozitumként pedig temporális izomnyalábot alkalmaztunk. Interpozitumként szóba jöhet még alloplasztikus anyag, pl. AI03 fejecs, vagy fém ízületi nyúlvány beültetése is. Ettől azonban kénytelenek voltunk eltekinteni a hoszszan tartó műtét és a beteg rossz általános állapota miatt. A műtét után mért 31 mm-es szájnyitás a klinikai gyakorlatban még jelentős mozgáskorlátozottságnak minősül, azonban esetünkben a kiterjedt kétoldali csontos ankylosis és az említett körülmények miatt nagyobb mértékű mobilizálást nem tudtunk végezni. A beteg a műtéti eredménnyel maximálisan elégedett volt. A postoperativ szakban az aktív szájtornának fontos szerepe van az ízületi panaszok mérséklésében és a reankylosis megelőzésében [5, 12, 14]. Szerencsére
