Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. 245 láris és a sejt-matrix kapcsolatok megváltozását ered­ményezi. A cukorbetegeknél a fehérjék, a lipidek és a nuklein­­savak nem enzimatikus glikációja számos szövődményt okoz [8]. Glikációs fehérjék (advanced glycation end­­product: AGE) diabeteseseknél és nem diabetesesek­­nél egyaránt képződnek, de tartós hyperglycaemia ese­tén, diabetesben jelentősen felhalmozódnak. Az érszövődmények nemcsak diabetesben, ha­nem már a szénhidrát-anyagcsere korai fázisában is megjelennek [31]. Az AGE lerakódás következében a capillarisok bazális membránja megvastagodik, lu­menük beszűkül, emiatt károsodik a metabolikus vég­termékek elszállítása és az oxigénellátás a capillaris falán keresztül. Az AGE képződés makrovascularis elváltozásokat is okoz. A kollagén kötések száma kó­rosan megnövekszik, és a stabilabb kollagén mak­romolekulák ellenállnak a normál enzimatikus akti­vitásnak, kevéssé bomlanak le [38]. Az AGE miatt megváltozott kollagén megvastagítja az erek falát, kovalens kötést képez a keringő LDL-el, és kialakul az atherosclerosis. A nagyobb érlumenek progresz­­szív szűkülete az érintett szövetek csökkent perfu­­sióját eredményezi. A hypoxia kedvez a tumorsejtek szaporodásának, biztosítva anabolikus anyagcsere­folyamataiknak az oxigénszegény környezetet [20]. A stabil kollagén és a hámréteg bazális membránjának változásai károsítják a szöveti anyagcserét. A csök­kent oxigén- és metabolit-transzport elősegíti a malig­nus folyamatok kialakulását. Ismert tény, hogy diabetesben fokozódik a kollage­­náz-aktivitás, amely kedvezőtlenül befolyásolja a paro­dontium épségét és a sebgyógyulást [35], Bizonyították, hogy olyan kémiai szerkezetű tetracyclinek, melyek­nek nincs antibakterialis hatása, szignifikánsan csök­kentették a kollagenáz termelődését, és hatékonyan javították a fogínygyulladást cukorbeteg egyéneknél. Ezeknek a tetracyclineknek védő hatása mutatkozott a diabeteses gingivitis és parodontitis progressziójával szemben. Egyes irodalmi adatok szerint a diabeteses szövetek fokozott kollagenáz-aktivitása növeli az extracellularis matrix permeabilitását és fokozza az instabil, újdonkép­­zett kollagén lebomlását, mely elősegíti a daganatok lokális és metasztatikus terjedését [9]. A kóros gyulladásos és immunválasz DM2-ben és a szájüregi rák A megváltozott immunológiai és gyulladásos reakciók hozzájárulnak ahhoz, hogy a parodontalis elváltozá­sok gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezze­nek a cukorbetegek körében. Az AGE-nak jelentős befolyása van sejt szinten is. Az AGE receptor, melyet RAGE-nek (receptor for AGE) neveznek, sokféle sejttípus (endothelialis, simaizom­sejt, monocyta/makrofág stb.) felszínén megtalálható [52]. A nem kontrollált hyperglycaemiában növekszik a RAGE expressziója és az AGE-RAGE kölcsönhatás újabb adatok szerint a ráksejtek terjedését is elősegí­ti [5]. A RAGE expresszió úgy tűnik, hogy szoros kap­csolatban van az OC lokális inváziójával és metasztá­­zis képzésével. Az AGE-RAGE kölcsönhatás alapvető változást okoz a monocita/makrofág membránokban és azok receptoraiban, növeli a sejtekben az oxidativ stresszt, és bizonyos transzkripciós faktorokat aktivál. Ezek a szignálok átalakítják a monocita/makrofág fenotípust, gyulladásos cytokinek, mint pl. az interleukin-1 (IL-1), a tumor necrosis faktor-alfa (TNF-alfa) és növekedési faktorok (IGF és thrombocyta növekedési faktorok) termelődését segítik elő [62], A cytokinek és a növe­kedési faktorok felszaporodása nemcsak krónikus gyul­ladást, hanem a fedőhámréteg malignizációt is előse­gíthetik [34, 39, 59]. A polymorphonuclearis leukocyták ugyancsak fon­tos szerepet játszanak a parodontium épségének fenn­tartásában. Diabetesben, mint azt több közlemény iga­zolja, károsodik a leukocyták működése, csökken a kemotaxis, az adherencia és a fagocitózis [33], A ká­rosodott neutrophil leukocyta funkcióhoz társuló bak­teriális fertőzés fokozott monocyta/makrofág reakciót vált ki, melynek eredménye szöveti destrukció és ma­­lignizáció lehet. Az inzulinrezisztencia és a szájüregi betegségek A DM2 szájüregi tünetei régóta ismertek. A leggyako­ribbak a szájnyálkahártya, a gingiva, és a parodonti­um gyulladásos elváltozásai, valamint a sebgyógyulás és a csontosodás zavarai [44], A szájszárazság és a parotisok dystrophias duzza­nata gyakran előfordul cukorbetegeknél, kezeletlen esetekben, súlyosabb formában [54], A hám atrófiás elváltozásai főleg az alsó ajkon és a nyelven jelentkez­nek (atrófiás cheilitis és glossitis). A DM2 kedvező körülményeket teremt a különböző intraoralis gyulladások számára is. A sérülékeny, kiszá­radt nyálkahártya kiváló talaja lehet a gombás, első­sorban Candida albicans fertőzéseknek. Multivariációs analízissel bebizonyították, hogy szignifikáns kapcso­lat van a glycaemiás kontroll hiánya és a Candida al­bicans fonalak jelenléte között [17], A Candida albi­cans szerepet játszik a malignizációban, elsősorban a leukoplakia krónikus, hipertrófiás eseteiben [4], A parodontium gyulladásos elváltozásai (gingivitis, parodontitis) ugyancsak közismert tünetei a nem kont­rollált diabetesnek [35]. A parodontális elváltozások és a DM2 kapcsolata meglehetősen komplex, és nagy­mértékben függ a különböző diagnosztikus paraméte­rektől és a klinikai vizsgáló módszerektől. Egyes tanul­mányokban nem találtak kapcsolatot a parodontális

Next

/
Oldalképek
Tartalom