Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-10-01 / 5. szám
215 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007. tak semmilyen külön szájhigiénés gyakorlatot. Egy másik, majmokon végzett akut fenestratios modellen a defektust vagy a) Irányított szövetregeneráció (GTR), b) EMD vagy c) koronálisan elcsúsztatott lebennyel (kontroll) kezelték [57]. Az eredmények azt mutatták, hogy mind a három változat új kötőszövetes tapadást eredményezett új csontképződés kíséretében, és a három csoport között nem volt szignifikáns különbség. Ez egyben azt is mutatta, hogy az akut fenestratios modellek nem alkalmasak semmilyen parodontális regeneratív folyamat tanulmányozására [57]. Két, ezt követő majmok recessio vagy intraossealis csontkrátermodelljén a szabaddá vált dentinfelszínt bakteriális biofilm hatásának tették ki [58, 59]. Az iniciális parodontális kezelést és helyi chlorhexidine alkalmazását követően a defektusokat a következő protokollok szerint kezelték: a) Irányított szövetregeneráció (GTR), b) EMD, c) EMD + GTR vagy d) módosított Widman-lebenyes műtét (kontroll). A hisztológiai vizsgálat kimutatta, hogy a kontroli-defektus hosszú hámtapadással gyógyult, és csak minimális parodontális regeneráció jegyeit mutatta. A GTR, EMD és EMD + GTR kezelés hatására új cement, a cementbe ágyazott Sharpey-rostok és parodontális csont képződött [58, 59]. Hasonló eredményekről számoltak be patkányok, majmok és kutyák kísérletes illetve spontán képződött csontkráterei, csont dehiszcenciái és fenestratios típusú léziók kezelése után is [60-64], Egy histomorphometriai vizsgálatban EMD hatását vizsgálták magában vagy GTR technikával kombinálva kutyák furcatio II lézióin [65], Kutyák premoláris fogaiban kísérletesen furcatio II léziót hoztak létre. A furcatio léziót guttaperchával tömték ki, hogy gyulladásos reakciót váltsanak ki és megakadályozzák a spontán reparációt. Huszonegy nappal később a következő kezeléseket hajtották végre: a) Irányított szövetregeneráció (GTR) + EMD, b) EMD vagy c) módosított Widman-lebeny (kontroll). A nyolc héttel később elvégzett hisztológiai analízis szerint a kontroli-fogak hosszú hámtapadással gyógyultak, minimális új csontszövet kíséretében. Az EMD alkalmazása a furcatio régióban jelentős, teljes értékű parodontális regenerációt eredményezett, és a membrán alkalmazása nem változtatott az eredményeken. Egy másik vizsgálatban majmok mandibuláris furcatio III lézióinak gyógyulását vizsgálták négy kezelési típusba osztva: a) Irányított szövetregeneráció (GTR), b) EMD, c) EMD + GTR vagy d) módosított Widman-lebeny (kontroll) kezelést követően [66]. Mind a GTR és GTR+EMD kezelés teljes parodontális regenerációt eredményezett, új cement, Sharpey-rostok és csontképződés kíséretében minden olyan esetben, amennyiben a membrán nem exponálódott. A csak EMD-mal kezelt léziók váltakozó mértékben, a kontroll léziók pedig alig mutattak regenerációs hajlamot. Összefoglalva az állatmodell-vizsgálatok alapján megállapítható, hogy EMD legalább négy hétig megtapad a kezelt gyökérfelszínen. Kísérletes csont fenestratios, intraosseális csontkráterek és mandibularis furcatio II léziók esetében kiszámítható módon és mértékben segíti elő új cement, a cementbe ágyazott gyökérhártyarostok és új csontszövet képződését. Humán hisztológiai vizsgálatok eredményei Az első humán hisztológiai vizsgálat eredményeit Heijl közölte [67]. A szerző egy alsó metszőfogon sebészileg ínyrecessiót hozott létre, majd EMD-mal kezelte. Négy hónappal a műtét után a fogat a körülötte lévő kemény és lágy szövetekkel együtt eltávolították, és hisztológiailag feldolgozták. A hisztológiai vizsgálat tanúsága szerint az eredeti defektus magaságának 73%át új acellularis cement fedte. Az alveoláris csont az eredeti csontnívó 65%-ban regenerálódott. Egy másik humán vizsgálatban Yukna és Mellonig [68] nyolc páciens 10 verticalis csonttasakját kezelték EMD-mal. A hat hónappal később elvégzett hisztológiai vizsgálat szerint három lézió komplett regenerációt mutatott (azaz új cement, gyökérhártya és csont képződött), és további három gyógyult alapvetően kötőszöveti tapadással, azaz új cement és benne tapadó gyökérhártya rostképződéssel. Négy biopsziás anyagban hosszú hámtapadás volt kimutatható, kötőszövetes regeneráció jelei nélkül. Egy kontroll csoportos hisztológiai vizsgálatban a csonttasakot vagy EMD-mal vagy pedig GTR bioresorbeabilis membránnal kezelték [69]. Hat hónappal később az EMD-mal kezelt esetek átlagos tapadás nyeresége 3,2 ± 1,2 mm, a GTR csoport tapadásnyeresége 3,6 ± 1,7 mm volt. A hisztológiai vizsgálat szerint mind a két csoportban a gyógyulás túlnyomóan regeneratív jellegű volt [69], A hisztológiailag mért Sharpey-rostokat tartalmazó új cement hosszúsága 2,6 ± 1,0 mm volt az EMD és 2,1 ±1,0 mm volt a GTR csoportban. Az átlagos csonttelődés értéke 0,9 ±1,0 mm EMD és 2,1 ± 1,0 mm volt a GTR csoportban. Csak egyetlen EMD-mal kezelt esetben fordult elő hosszú hámtapadással kísért sebgyógyulás. A humán biopsias eredmények azt igazolták, hogy az EMD-mal végzett kezelés a GTR technikával összemérhető mértékű és jellegű új parodontális tapadás helyreállítására képes. Ezeket a kezdeti eredményeket még sok további vizsgálat volt képes megerősíteni, nem csupán verticalis csonttasakok, hanem ínyrecessziós típusú léziók esetében is [70-75]. Immunhisztokémiai vizsgálattal megállapítható volt, hogy a gyökérfelszínre felvitt EMD legalább négy hétig stabilan rögzül a gyökérfelszínen, és a kezelést követő sebgyógyulás és átépülési folyamat legalább hat hónapig követhető volt [76-78]. Egy a közelmúltban végzett humán hisztológiai vizsgálatban EMD kezelés után megkísérelték a korai sebgyógyulás stádiumában a 2. és 6. héten tipizálni a gyökérfelszínen kialakuló új szövetet [79, 80]. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyökérfelszínen képződő új szövet vaskos, irreguláris felszínű, kollagén rostokból álló, extrinsic rostokat nem tartalmazó szövet volt. A kollagén mátrixban fellelhető elektrodens
