Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-02-01 / 1. szám
8 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 1. sz. 2007. A nyálszekréció és a nyál pufferkapacitás az erózió elleni védekezés legfontosabb elemei. Járvinen és mtsai szerint a 0,1 mmol/l-nél alacsonyabb nyugalmi nyálszekréció önmagában 5-szörösre emeli az ED kialakulásának valószínűségét [10]. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a hatás összeadódik bármely más eróziót kiváltó hatással. Véleményünk szerint ez kulcsfontosságú dolog, amire eddig kevés figyelmet fordítottak. Ezt igazolják azok a vizsgálati eredmények is, melyek kimutatták, hogy az ismerten a nyálszekréciót csökkentő gyógyszereket (diuretikumok, D-blokkolók, antidepresszánsok) szedő betegeknél, gyakrabban alakult ki ED az ilyen medikációban nem részesülőkhöz képest [11,19], Fenti eredmények alapján úgy tűnik, hogy a szájüreg anatómiai adottságai és élettani funkcióinak intakt működése, illetve azok locus minoris resistentiae-i legalább olyan fontosak az erózió mértékének meghatározásában, mint a sav eredete, szájüregben bejárt útja. Ép kompenzáló mechanizmusok mellett egy extrém savterhelés éppen úgy kiválthat eróziót, mint az átlagosat alig meghaladó savterhelés a védekező mechanizmusok elégtelensége esetén. Az erosio dentium lokalizációja Az eróziók predilekciós helyeinek megítélése nem egységes. Különböző szerzők különböző faktorok elsődleges szerepét hangsúlyozzák, és eszerint részben eltérő felszíneket határoznak meg predilekciós helyként, legtöbbjük azonban egyetért abban, hogy intrinsic ED esetén a leggyakrabban és legnagyobb mértékben a felső frontfogak palatinalis területe érintett (1. ábra) [3, 7, 11, 18, 27,28], További fontos predilekciós helyek: az alsó őrlőfogak buccalis felszíne [3,7,9,27], valamennyi fog incisalis- (2. ábra) [28] és okkluzális felszíne (3. ábra) buccalis nyaki laesiok intrinsic sav esetén [7, 27]. A legkevésbé érintett területek az alsó fogív lingvális felszínei [3]. Ebben fontos szerepet játszik az itt nyíló Wharton-vezeték, ami állandóan nyálban úsztatja ezt a területet, ami a sav gyors közömbösítését teszi lehetővé Imfeld úgy véli, hogy a sav szájüregben bejárt útja határozza meg az ED mintázatát, ez pedig elsősorban extrinsic vagy intrinsic eredetétől függ. Főleg intrinsic ED esetén tartja predilekciós helynek a felső fogív (valamennyi fogának) palatinalis és okkluzális felszínét [9], Hasonló vélemény olvasható Suba tankönyvében is [32], Meurman és ten Cate arra figyelmeztetnek, hogy az összefüggés általában nem egyszerűsíthető le ilyen mértékben. Lussi és mtsai nyomán a savretenciót elősegítő szájüregi klinikai anatómiai tényezőkre hívják fel a figyelmet [18]. Véleményük szerint a nyállal rosszul öblített zugokban hosszabb ideig „megbúvó”, nem közömbösített sav játszhat fontos szerepet az ED kialakulásában. Amaechi és Higham in vivo képződött akvirált zománcpellikula és az ED közötti összefüggést vizsgálták [2], Arra a következtetésre jutottak, hogy a pellikula vastagsága a szájüreg különböző területein eltérő (legvékonyabb a felső front terület palatinalis felszínén), az ED súlyossága pedig fordított arányban áll a pellikula vastagságával (legmagasabb TWI érték szintén ezen a felszínen volt). Érdekes megfigyelést tettek Gregory-Head és mtsai. Igazoltan GERD-es betegeknél szignifikánsan magasabb fogkopást találtak, mint a nem GERD-es kontrolinál, a fogfelszínek szerinti megoszlás azonban megegyezett a két populációban [7], Ez arra utal, hogy a fogkopások életkorral járó természetes lefolyását felgyorsítja, de alapvetően nem változtatja meg a szájüregbe kerülő, átlagost meghaladó savterhelés. A sav eredete, szájba kerülésének módja és ott bejárt útja tehát fontos, de nem az egyetlen tényező az ED lokalizációjának meghatározásában. Hasonlóan fontos szerep jut a védekező mechanizmus funkcionális állapotának, esetleges hiányosságainak. A különböző lokalizációk esetén valószínűleg különböző arányban és hangsúllyal érvényesülnek a fent tárgyalt tényezők. Az irodalmi adatokat áttekintve az erosio dentium és a gastro-oesophagealis reflux betegség kapcsolata vizsgálati adatokkal megerősített tény. Bár az összefüggések számos apró részlete még tisztázásra vár, a mindennapi gyakorlat számára néhány hasznos következtetést levonhatunk a rendelkezésre álló adatokból. Mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy a fogorvosnak több általános betegség diagnosztizálásában juthat fontos szerep. Ehhez az állandó továbbképzések és tanulás mellett elengedhetetlen a mindenkor korrekt, részletekbe menő anamnézis felvétel. A típusos panaszok (savas regurgitáció, retroszternális-, epigasztriális égő fájdalom) említésekor a fogorvos feltétlen vizsgálja a fogak kopásos elváltozásait, és a legcsekélyebb gyanú esetén irányítsa a pácienst szakemberhez. A fogorvosnak nem feladata a belgyógyászati betegségek pontos diagnosztizálása és kezelése, de komoly felelőssége van több betegség (gyanújának) a felismerésében. Fontos ezen kívül a GERD-es betegek szájhigiénés nevelése. A személyes szájhigiénében a savas epizódot követő időben a fogmosás helyett, a remineralizációt elősegítő fluorid-tartalmú szájvizekkel történő öblítést javasoljuk. Célszerű lenne a gasztroenterológusokkal kölcsönös kapcsolat kialakítása. Hosszabb távon az ambulanciákon frissen diagnosztizált GERD betegek rutinszerű fogászati szűrése és szervezett keretek között történő, hosszú távú fogászati gondozása. Irodalom 1. Addy M, Shelus RP: Interaction between attrition, abrasion and erosion in tooth wear. In: Lussi A (ed): Dental Erosion Monogr Oral Sei. Karger, Basel 2006; 20: 17-31.
