Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-06-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 3. sz. 2007. 99-102. Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest A 2. típusú diabetes mellitus prognosztikai jelentősége a sebészileg kezelt és irradiált gingiva carcinomás betegeknél DR. UJPÁL MÁRTA, DR. BARABÁS JÓZSEF, DR. SZABÓ GYÖRGY, DR. BOGDÁN SÁNDOR, DR. LŐRINCZÁDÁM, DR. SUBA ZSUZSANNA A 2. típusú diabetes mellitus rizikófaktora a különböző lokalizációjú carcinomáknak. A vizsgálat célja primer gingiva carcinomák progressziójának összehasonlítása 2. típusú diabeteses és nem diabete­ses betegeknél. A szerzők retrospektív, követéses vizsgálataikba 48 diabeteses és 52 nem cukorbeteg kontrollt vontak be. A dagana­tok T2-3NoMo stádiumú planocellularis carcinomák, melyeket sebészileg kezeltek és postoperative irradiáltak. A radi­kális műtét során funkcionális nyaki disszekciót, tumor exstirpatiót és mandibula blockresectiót végeztek, az adjuváns sugárkezelés 60 Gy volt. Kétéves követési időszak után rögzítették a progresszió klinikai adatait. Hisztopathologiailag a tumor terjedése szem­pontjából vizsgálták a szövettani metszeteket. A diabeteses csoport eredményei szignifikánsan rosszabbak a nyirokcsomó metasztázisok (P< 0.05) és a halálozás (PcO.001) tekintetében. Szövettanilag a tumorinvázió szignifikánsan agresszívebb a cukorbeteg csoportban (P<0.01) a kontrolihoz képest. A 2. típusú diabetes prognosztikai faktornak tekinthető a gingiva carcinomák esetében, amely a betegség kedvezőtlen lefolyását valószínűsíti. Kulcsszavak: gingiva carcinoma, diabetes mellitus, tumorprogresszió, prognosztikus faktor Bevezetés A 2. típusú diabetes mellitus (DM2) és a rosszindulatú daganatos megbetegedések a nyugati országok lakos­ságának alapvető népegészségügyi problémáit képezik. Hazánk nemzetközi összehasonlításban aggasztóan „előkelő” helyet foglal el ezen betegségek morbiditását és mortalitását illetően [11, 12, 20]. Az utóbbi években több olyan publikáció jelent meg a nemzetközi irodalomban, amelyek bizonyítják, hogy a DM2 és a hyperglycaemia rizikófaktorai a különböző lokalizációjú carcinomák kialakulásának [1, 5, 13, 14, 17, 28], Egyes szerzők közvetlen összefüggést állapí­tanak meg a DM2 és a rákos betegség lefolyása között [9, 23], Ennek alapján vetődött fel a kérdés, hogy az oralis carcinomák progresszióját mennyiben befolyásolhatja a diabeteses anyagcserezavar. Retrospektiv, követé­ses vizsgálatokat végeztünk homogén betegcsoport­ban, hogy összehasonlítsuk a cukorbeteg és a normál glukóz mechanizmusú betegek szájüregi rákjának prog­resszióját. Érkezett: 2007. január 27. Elfogadva: 2007. március 10. Anyag és módszer Klinikai vizsgálatok A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika fekvőbeteg osztá­lyán 1992. január 1-jétől 2002. december 31-ig kezelt, szövettanilag igazolt, szájüregi malignus daganatos betegek körében végeztük. A vizsgálatba való beválasztás kritériumai a követ­kezők voltak: • gingiva tumor (tipikus lokalizáció DM2 betegeknél) [28] • szövettanilag igazolt laphámrák • T2-3N0M0 tumorstádium (radiológiailag kimutatható csontérintettség nélkül) • azonos sebészi kezelés: tumorexstirpatio, mandibula blockresectio, funkcionális nyaki dissectio • 60 Gy postoperativ irradiatio • a műtéttől számított 2 éven át való követhetőség A beválasztott betegeket diabeteses és nem diabe­teses kontroll csoportra osztottuk. Diabetesesnek tekin­tettük a már ismert, kezelt eseteket és azokat, akiknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom