Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-02-01 / 1. szám
32 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006. A pácienst ért sugárdózis csökkentése egy felvétel esetén jelentősen kisebb expozíciós időt határoz meg (II. táblázat)[2]. Azoknál a rendszereknél, ahol a jel leolvasása közvetlen a szenzoron megy végbe (CCD/CMOS szenzoros), 22-82%-os redukció érhető el. II. táblázat Az expozíciós idő redukciója néhány gyártmány esetén [4] Gyártmány Expozíciós idő (mp) Expozíciós redukció (%) Hagyományos film 0,32 0% Film-ScanRite DFS 0,32 0% szkennerek TigerView 0,32 0% Képlemezek DenOptix 0,32 0% Digora fmx 0,25 22% CDR 0,20 38% Dexis 0,25 22% CCD/CMOS szenzorok GX-S 0,20 38% QuickRay DSX 730 0,06 82% RVGui 0,12 63% Sens-A-Ray 2000 0,08 75% Ugyanakkor számos vizsgálat igazolta [2], hogy a digitális rendszerek alkalmazása esetén lényegesen több expozíció történik. A megismételt felvételek egyik oka maga a CCD szenzor [7], mert méretéből és alakjából adódóan több olyan terület van, ahol az elhelyezés nehézségekbe ütközik. Elsősorban az alsó moláris fogak és a felső metszők periapikális felvételeinél volt szükségük ismételt beállításra és expozícióra. A megismételt felvételek száma, az összes felvétel 28%-ra tehető. A bevezetési időszakban a technikai nehézségekkel is magyarázható a hasonló arányszám. Az előnyök között szerepel még a könnyű tárolhatóság, ami természetesen megfelelő szoftver és hardver hátteret, és azok időszakos gondozását igényli. A felvételek segítségével a kezelést a páciens számára is szemléletesebbé tudjuk tenni. A mai rendszerek pedig már kivétel nélkül rendelkeznek olyan felhasználóbarát kiegészítő elemekkel, melyek segítségével az egyes részletek jobb megjelenítése, kiemelése, vagy a távolságok mérése egyszerűen és gyorsan kivitelezhető. Egyik fő fejlesztési irányvonal a diagnózis készítésének automatizálása, amelyre már a caries diagnosztikája esetén számos jól működő példa létezik [3], Hátrányukként mindenképpen rendkívül bonyolult technikai megoldásukat kell megemlíteni. Klinikai tapasztalataink szerint a meghibásodások képezték használatuk legfőbb akadályát. De nehézségek adódhatnak magából a szenzorból is. A CCD/CMOS szenzorral rendelkező rendszerek hátránya, hogy az érzékelő mérete általában kisebb, mint a hagyományos röntgenfilm (3x4 cm). Ennél az érzékelő aktív területe még kisebb. A szenzor vastagága és a vezetéke is nehezíti a megfelelő elhelyezést és fokozza a kényelmetlenséget. Klinikánkon a legnagyobb arányban a Konzerváló Osztály készít digitális felvételeket. Ez a már említett endodonciai kezelésekben játszott fontos szerepükre vezethető vissza. A gyermekfogászat területén elsősorban a kezelés idejének csökkentése és az alacsonyabb sugárterhelés a fő indikációs szempont. Itt a felhasználás alacsony arányszáma a szenzor nehezebb elhelyezésével és helyben tartásával magyarázható. A rögzítőkészlet begyakorlása is jelentős időt és további oktatási feladatot igényel felhasználói részről. A parodontológia és a szájsebészet nálunk még nem tudja kihasználni a közvetlen jelátalakító rendszerekből származó előnyöket. Ezt erősíti a kollégák egybehangzó szubjektív véleménye, mely szerint a hagyományos röntgenfelvétel részletgazdagabb, és az egyes elváltozások is jobban megítélhetők. Ez azért is nehezen értelmezhető, hiszen a röntgenfilm értékelésére nem állnak rendelkezésre egységes feltételek vagy nagyítóeszközök. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a digitális képalkotás ma még nem jelent teljes értékű megoldást a fogászati diagnosztikában. A jól meghatározható indikációs területeken történő alkalmazás a terápia minősége szempontjából nélkülözhetetlen. A konzultációs kapcsolattartásban még nincs meg a teljes értékű infrastrukturális háttér, amely a képek küldését a klinikán kívüli helyszínre lehetővé tenné. Ezért a digitalizálás elsősorban a hagyományos röntgenfelvételek hasznos, és esetenként nélkülözhetetlen kiegészítőjeként kerülhet számításba. Irodalom 1. Araki K, Endo A, and Okano T: An objective comparison of four digital intra-oral radiographic systems: sensitometric properties and resolution. Dentomaxillofac Radiol2000; 29: 76-80. 2. Digital Radiographs, State-of-Art http://www.cranews.com/additional_study/1999/99-09/index.htm 3. Dobó Nagy Csaba: A számítógépes képalkotás lehetőségei a fogászati diagnosztikában http://www.magyar.fogorvos.hu/2002-01/keplakotas.html 4. Gotfredsen E, Wenzel A, Grondahl HG : Observers’ use of image enhancement in assessing caries in radiographs taken by four intraoral digital systems. Dentomaxillofac Radiol 1996; 25: 34-38. 5. Hintze H, Wenzel A: Influence of the validation method on diagnostic accuracy for caries. A comparison of six digital and two conventional radiographic systems. Dentomaxillofac Radiol2002; 31: 44-49. 6. Milles DA: Applications of digital imaging modalities for dentistry. The dental clinics of north america W.B. Saundesr Company, Philadelphia, 2000. 7. Sanderink GCH, Van Ginkel FC: An evaluation of peri-apical radiography with a charge-coupled device. Dentomaxillofac Radiol 1998; 27: 97-101. 8. Scarfe WC, Norton S, Farman AG: Measurement accuracy: a comparison of two intra-oral digital radiographic systems, RadioVisiography-S and FlashDent, with analog film. Dentomaxillofac Radiol 1995;24:215-220. 9. Vandre RH, Pajak JC, Abdel-Nabi H, Farman TT, Farman AG: Comparison of observer performance in determining the position of endodontic files with physical measures in the evaluation of dental X-ray imaging systems. Dentomaxillofac Radiol2000; 29: 216-222.
