Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-02-01 / 1. szám
30 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006. sével minden osztály számára elérhető legyen. A további fejlesztések eredményeként új digitális röntgenberendezéssel, RadioVisioGraph, vagy röviden RVG (Trophy Radiology, Marne-la-Vallée, Franciaország, felbontása > 20 vonalpár/mm) bővült diagnosztikai osztályunk. 2003. július 1. és 2004. április 1. közötti időszakban vizsgáltuk klinikánkon a hagyományos intraorális röntgenfelvételek és a digitális felvételek számát. Külön értékeltük az öt legnagyobb osztály, a Fogpótlás, a Gyermekfogászat és Fogszabályozás, a Konzerváló Fogászat, ami az endodonciai ellátásokat is magában foglalja, a Parodontológia és a Szájsebészet megoszlását a két felvételi lehetőség tekintetében. A legfontosabb indikációk és azok időben történő változásának értékelésére csoportosítottuk a vizsgált időszakban készült első kétszáz digitális röntgenfelvétel, majd az utolsó kétszáz felvétel javallatait. Végezetül egy kérdőívet készítettünk, melyet a klinikán röntgenfelvételt felhasználó orvossal kitöltettünk. A kapott eredményeket grafikonok segítségével ábrázoltuk, és a megoszlást százalékos értékekben foglaltuk össze. Eredmények Klinikánkon a vizsgált 9 hónap alatt 8650 intraorális röntgenfelvétel készült. Az adott időszak elején fokozatosan emelkedett az RVG felvételek száma. A két felvételi típus részaránya állandó értéket mutatott, csekély ingadozással, így összesen 6341 „hagyományos” intraorális felvétel készült filmre, szemben a 2309 RVG képpel. A röntgenfilmre vagy digitálisan készített képek megoszlását az egyes szakirányú osztályokon vizsgálva látszik, hogy a két felvételi technika száma jelentős eltérést mutatott (1. ábra). Míg egyik praxisban a felvételek 2/3-a digitalizált, a másik oldalon jelentéktelen mértékű a felhasználás. A digitális képalkotás választását a kezdeti és befejező szakaszban készült RVG felvétel szám alapján összehasonlítva látszik, hogy a megoszlás lényegesen nem 1. ábra. A röntgenfilm és az RVG felvételek megoszlása az egyes osztályokon változott a bevezetés és a későbbi csoport százalékos arányait tekintve (2. ábra). 2. ábra. A vizsgálati időszak elején (A) és a végén (B) készült 200 felvétel esetén mutatja a legfontosabb indikációja A kérdőívet 18 szakorvos és 15 klinikánkon dolgozó szakvizsga-jelölt töltötte ki. A 33 kitöltők közül 21 férfi és 13 nő volt, az átlagéltkor pedig 37 év. A válaszadók előzetesen nem vettek részt a digitális képalkotással kapcsolatos előadáson, csupán a graduális képzésben szereplő ismeretanyagra támaszkodtak. Valamennyi kérdőív értékelhető volt. A kérdőív egyes kérdéseire adott válaszok összegzéséből kiderül, hogy a digitális rendszert a kép gyors hozzáférhetősége miatt választják (3. ábra). De sokak számára fontos szempont a páciensek sugárterhelésének csökkentése. A válaszadók 59%-a tartja fontosnak a digitális rendszerekben rejlő utólagos változtatási lehetőségeket. Közvetlen digitális felhasználást pedig 14%-uk előnyösnek tartja. Ez magában foglalja például az interneten keresztül történő konzultációt, vagy a különböző előadások audio-vizuális megjelenítésében történő felhasználást. A válaszadók csupán 18%-a véli úgy, hogy az egyes fog-és csontelváltozások részletei jobban megítélhetők digitális felvételen. A következő kérdéscsoport értékelésében látszik, hogy a részletgazdagságot a válaszok többségében jobbnak ítélték a fogorvosok a röntgenfilmeken (4. ábra).