Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-02-01 / 1. szám

27

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006.

a kísérletes oldalon. A szemcse belsejébe terjedő csontos növedék arra utal, hogy a csontpótló anyag folyamatos biodegradáció jeleit mutatja. Zerbo és mtsaiszövettanilag aktív osteoclastos resorptió jeleit figyelték meg a Cerasorb-granulumokon [8]. Ebből arra következtethetünk, hogy az aktív remodelling tekinthető a graftrészecskék eltűnéséhez vezető útnak. Más mechanizmusok, elsősorban fizikai oldódás is szerepet játszhat a graft resorptióban. Szövettani vizsgálataink nem támasztották alá az osteoclastos graftresorptiót, bár apró cytoplasmaticus Cerasorb-részecskéket találtunk a mononukleáris makrofágokban. Ez aktív celluláris eliminációra utal.

A jelen vizsgálatok során 3 esetben tapasztaltunk egyoldali renyhe csontregenerációt. A kontroll oldalon 1 esetben, a kísérletes oldalon 2 esetben. Egy esetben a kísérletes oldalon lokális gyulladásos reakció alakult ki, a másik esetben a szövetminta graftszemcsékkel volt telezsúfolva, ami magyarázhatja a csökkent mértékű csontképzést. A kontroll oldalon nem volt ésszerű magyarázat arra, hogy miért volt renyhébb mértékű a csontgyógyulás. Ezek az esetek alátámasztják, hogy lokális tényezők, pl. a kapilláris rendszer elégtelensége az atrophiás csontban jelentős szerepet játszhat [20],

Két esetben mindkét oldalon csekély mértékű csontregenerációt tapasztaltunk. Az egyik eset a legidősebb betegünk volt, a másik esetben postmenopausalis aszszonyról volt szó.

Statisztikailag értékelhető morfometriás eredmények nem találhatók az irodalomban a Cerasorbbal történő sinusaljzat emelésre vonatkozólag. Bioaktív üveget kevertek autológ csontrészecskékkel, és összehasonlították az egyedül alkalmazott csontrészecskék hatásával bilaterális sinusaljzat-emelés során [23], Hat hónappal később a trabekuláris csontdenzitás jóval magasabb értéket mutatott, mint jelen vizsgálataink során, a kísérletes és a kontroll oldalon egyaránt (44% és 38%).

A maxillaris sinusaljazat-emelést Bio-Oss xenograft és autológ csont keverékével ugyancsak vizsgálták [26, 27]. A hisztomorfometriás adatok kifejezetten alacsonyabb csontdenzitást (18,9%) és magasabb graftdenzitást (29%) mutattak, összehasonlítva saját adatainkkal. Megjegyezzük azonban, hogy a csontgraft komplex denzitása közel volt az 50%-hoz, amely a mi eseteinkben is hasonlóan alakult. A Bio-Oss és a vénás vér kombinációját alkalmazták humán sinus elevációs esetekben, melynek során szerényebb eredmények születtek [26, 27], Az újdonképzett csont átlagos denzitása csak 14,7% volt, míg a xenogén graftmaradvány aránya magas maradt 29,7%.

Az újdonképzett csont mennyiségi vizsgálata mellett nagyon fontos tényező a csont mikrostruktúrája is. A TBPf-mérés a grafttal stimulált csontmintákban speciális problémákat vet fel attól függően, hogy milyen természetű a graftanyag. Porózus, alloplasztikus anyagok esetén a granulum pórusrendszerében kialakuló csontos hálózat számos vékony, elágazódó szabad végződést tartalmaz, és ez negatívan befolyásolja a trabekuláris konnektivitás méréseket. Jelen vizsgálatunk során a

kedvezőbb trabekuláris konnektivitás alacsonyabb TBPfértékeket eredményezett a kontroll oldalon. Ez azonban nem mutatott szignifikáns különbséget a kísérletes oldalhoz viszonyítva.

A graft lebomlása szintén nagyon fontos tényező a csontpótlás során [22, 28], Eseteinkben a graft felszívódását új csont képződése követte mindkét oldalon. Megállapítottuk, hogy hat hónap múlva a graft denzitása szignifikánsan magasabb értéket mutatott a kísérletes oldalon, a kontroll oldalhoz viszonyítva. További kérdésként merült fel, hogy a graftzárványok fennmaradása az újdonképzett csontban mennyire befolyásolja a stabilitást. Jelen vizsgálataink arra utaltak, hogy nem volt szignifikáns különbség a két oldalon. Ez arra utal, hogy az alloplasztikus szemcsék elsősorban a csontvelő területének rovására perzisztáltak.

A biopsziás minták mérete szintén befolyásolhatja a csontpótló anyagok hatásának kvantitatív értékelését, mivel a graftbeültetés után a minták szerkezete nem homogén. Minél nagyobb csontterületet tudunk mérni, annál reprezentatívabb a mérési eredmény. Vizsgálataink során a csontbiopsziák mérete mindkét oldalon hasonlóan alakult, nem különböztek szignifikánsan.

A klinikai gyakorlatban hosszú távú vizsgálatok szükségesek annak megítéléséhez, hogy a fogpótlással megterhelt műgyökerek mennyire stabilizálódtak a grafttal kezelt régióban. A szövettani és hisztomorfometriai eredmények jelentős információt nyújtanak arról, hogy milyen teherbíró kapacitása lesz az implantátum csontos ágyának, és felderítheti azokat a gyenge pontokat, amelyek gondosabb kezelést igényelnek.

Irodalom

1. Anselme K, NoelB, FlautreB, Blary, MC, DelecourtC, Descamps M, Hardouin P: Association of porous hydroxyapatite and bone marrow cells for bone regeneration. Bone 1999;25: 51S-54S Suppl.

2. Arui Y, Kuroki T, Moriguchi S, Arui E, Kanda S: Age changes in the volume of the human maxillary sinus: A study using computed tomography. Dentomaxillofac Radiol 1994;23: 163-168.

3. Aygit AC, Sarikaya A, Candan L, Ayhan MS, Cermic TF: Comparsion of alloplastic implants for facial bones by scintigraphy and histology. An experimental study. Eur J Plastic Surg 1999;22:102-106.

4. Becker W, Becker BE, Caffesse R: A comparison of demineralized freeze-dried bone and autologous bone to induce bone formation in human extraction sockets. J Periodontol 1994;65:1128-1133.

5. Boyne PJ, James RA: Grafting of the maxillary sinus with autogenous marrow and bone. J Oral Surg 1980;38: 613-616.

6. Cawood Jl, FIowell RA: A classification of the edentulous jaws. Int J Oral Maxillofac Surg 1988;17: 232-236.

7. Groeneveld EHJ, van den Bergh JPA, Holzmann P, Bruggenkate CM, Tuinzing DB, Burger EH: Histomorphometrical analysis of bone formed in human maxillary sinus floor elevations grafted with OP-1 device, demineralized bone matrix or autogenous bone. Clin Oral Implants Res 1999;10:499-509.

8. Haas R, Baron M, Donath K, Zechner W, Watzek G: Porous hydroxyapatite for grafting the maxillary sinus: A comparative histomorphometric study in sheep. Int J Oral & Maxillofac Implants 2002;17: 337-346.

9. Hahn M, Vogel M, Pompesius-Kempa M, Delling G: Trabecular bone pattern factor - A new parameter for simple quantification of bone microarchitecture. Sone1992;13: 327-330.