Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006.

233

III. táblázat

Az azonnal megterhelt DenTi® implantátumok sikeressége a beültetett imptantátumok hossza és átmérője szerint (1993. 03. 01.-2005. 12. 31.)

Az implantátum hossza (mm)

Az implantátum átmérője(mm)

A beültetett implantátum száma

Az elvesztett implantátum száma

Sikeresség rel. gyak. (%)

9,5 mm

4,0-4,5-5,5

30

3

90,0

11,5-13,5

4,0-4,5-5,5

161

5

96,70

15,5

4,0-4,5-5,5

27

1

96,3

14-16

3,5

38

2

94,74

rónák kialakításakor a szomszédos fogakkal szoros érintkezésre törekedtünk. A rögzített immediát pótlás tervezésekor igyekeztünk a maradékfogakat is bevonni a pótlásba, illetve minél több (legalább 3 db) implantátumot egy egységbe foglalni a híddal. Az implantátumok esetleges túlterhelésének elkerülésére mindkét fogsorív teljes rehabilitációjára törekedtünk A hídpótlás rágófelszínének kialakítása során az implantátumos protetikai-gnatológiai elveknek megfelelően jártunk el. Minden esetben a hídpótlásokat merev anyagból (öntött vagy fémkerámia) disztális extenzio nélkül készíttettük.

A kivehető fogpótlást viselők csoportjába tartozó betegeknek az implantátumokra a beültetés után 1 héten belül retenciós elemek nélküli, csavarosán rögzített stéget késztettünk, majd erre nyálkahártya megtámasztással készített fogsort kaptak.

Megbeszélés

Az előzőekben ismertetett vizsgálati adatok szerint a DenTi® implantátumok azonnali funkcionális megterhelésével elért eredményeink lényegében megegyeznek a kétszakaszos, illetve az egyszakaszos műtéti módszerrel beültett, és csak az osszeointegrációs időszak után megterhelt DenTi® implantátumok hoszszú távú sikerességével [1, 33, 34], A nemzetközi irodalomban rendelkezésünkre álló közlemények adatai szerint a beültetés után azonnal illetve a csontos gyógyulás korai időszakában funkcionálisan megterhelt implantátumok hosszú távú sikeressége hasonlatos az általunk találtakkal (27 közlemény, mintegy 3000 db implantátum azonnali); korai megterhelésével elért átlagos sikerességi gyakoriság kb. 95-97% [3, 7, 8, 9, 16, 25],

Az azonnali terhelés céljából beültetett implantátumok hosszú távú sikerességét befolyásoló tényezők közül - az általunk elérhető releváns nemzetközi irodalmi tapasztalatokat is figyelembe véve - az alábbiak látszanak a legfontosabbnak: 1

1) A sebészeti módszertől függő tényezők Az irodalmi véleményekkel összhangban úgy gondoljuk, hogy a megjósolható sikeresség szempontjából legfontosabb a beültetett implantátumok primer stabilitása [24]. Ugyanis a biztonságos primer stabilitás megakadályozza, illetve minimálisra csökkenti az implantátumnak a funkcionális terhelésre bekövetkező, a befogadó csontszövetben történő elmozdulását. Ha ennek a mikromozgásának a mértéke a csontszövetben nem haladja meg a 100 pm-t, bekövetkezik az osszeointegrácio [5, 24, 31].

Ha az implantátum funkcionális terhelésre bekövetkező elmozdulása (mikromozgása) a befogadó csontszövethez képest nagyobb, mint 150 pm, az az implantátum felszínén nem alakul ki az osszeointegrácio, hanem az implantátum testrésze körül kötőszövetes enkapszulácio jön létre [31]. Puha csontminőség esetében az azonnali megterhelés céljából történő implantáció végzése nem javasolható.

A biztonságos primer stabilitás létrejöttét a befogadó csont belső kortikáliszán történő megtámasztás is elősegíti (ún. bikortikális megtámasztás [7, 29]). Tapasztalataink szerint az implantátumok bikortikális megtámasztása biztosítja az implantátumok csökkent teherviselő képességének időszakában az implantátumok stabilitását. Ismert tény, hogy a beültetés utáni

3- 6 héten az implantátumok primer stabilitása a befogadó csontszövet denzitásától függően csökken, mert az „öreg” csontszövet, az implantátum felszíne körül zajló osszeogenezis miatt már nem, a kialakuló fonottrostos új csontszövet még nem teherviselő képességű, az ún. másodlagos stabilitás még nem jött létre [2], Ez az állapot az ún. „stability dip” vagy „Stabilitätslücke” néven ismert, amely a műtét utáni 10-12. héten, az új periimplantáris lamelláris csontszövet kialakulásával ér véget. Ezt a jelenséget látszik igazolni a saját vizsgálati anyagunkban látható magas részarányú ún. korai implantátum elvesztés is (6-ból 4 db implantátum a

4- 8 héten veszett el az osszeointegrácio hiánya miatt). Az implantátumok bikortikális megtámasztásával mi is kedvező tapasztalatokat szereztünk, ezért minden olyan esetben alkalmaztuk, amikor az anatómaiai lokalizáció ezt lehetővé tette.

A beültetés hosszú távú sikere szempontjából alapvetően fontos, hogy a műtét által okozott trauma minél kisebb legyen, ezáltal elkerülhetjük a fúrás közbeni hőkárosodást, illetve a mikrofraktúrák kialakulását a környező csontszövetben [10, 26], Prospektiv vizsgála