Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-12-01 / 6. szám
227 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006. si tényezőkkel szemben [13] (4. ábra). Fontos, hogy a fogorvos tisztában legyen ezzel, és nyomatékosan felhívja rá páciense figyelmét is. A gyakori reflux, hányás, önhánytatás után ugyanis a betegek többsége azonnali, alapos fogmosást végez, amivel, különösen gyakori ismétlődés esetén, igen jelentős zománcveszteséget okozhat magának. A fogkopás tünetei, diagnózisa A fogkopások diagnózisában nem hangsúlyozható eléggé az általános és orális anamnézis fontossága [28]. Amíg ugyanis a kiváltó okot nem sikerül feltárni, esélyünk sincsen a sikeres kezelésre. Az etiológia tisztázásában szerepet kap a szájhigiénés és táplálkozási szokások megismerése, az extrinsic és intrinsic savforrások feltérképezése, de nem feledkezhetünk meg a csökkent nyálszekréciós paraméterek fontosságáról sem. Itt jegyezzük meg, hogy a szakma szabályai szerint, a jelenleg az egyetemünkön oktatott 5. ábra. Az első premolaris buccalis, valamint az első molaris két lingualis csücskén a zománc teljes vastagságát érintő, de még kisebb kiterjedésű kopás látható, a molaris buccalis mesialis csücske mellett már a barázda területére is kiterjedő jelentős zománchiány látszik. A páciens súlyos gastro-oesophagealis refluxbetegségben szenved. módon elvégzett általános és fogászati anamnézis felvételnek részét képezik a fenti elváltozásokat feltáró kérdések. A vizsgálat során arról sem feledkezhetünk meg, hogy a meglévő fogkopást okozhatta olyan korábban ható tényező, ami jelenleg már nem érvényesül [40]. A fogkopás első makroszkóposán észlelhető jele a zománcfelszín alig észrevehető fénytelenné válása. A folyamat progressziójával mind kiterjedése, mind mélysége nő, jól látható, széles alapú, sekély, sima felszínű anyaghiány alakul ki, ami azonban gyakran még nem okoz panaszt [51]. A zománc elvékonyodása miatt a fognak sárgás árnyalatot ad az áttűnő dentin. Ezt fizikai fogkopás esetén okkluzálisan láthatjuk, kezdetben elsősorban a csücskökön van anyaghiány, majd a progresszió során az egyre növekvő anyaghiányok fokozatosan összeérnek (5. ábra). A lekopott zománc mellett gyakran látjuk a tömésszélek letöredezését. A tömések anyaguktól függően a zománcnál kisebb (pl. porcelán, arany inlay) vagy nagyobb mértékű (pl. üvegionomer, kompozit) kopást mutatnak. Az erózió károsította felső frontfogak palatinalis felszínei - az áttűnő dentin miatt - nagyon vékony chamfer vállas preparációval teljes borítókoronához előkészített csonkra emlékeztetnek [7], Az elvékonyodott incizális élek letöredezettek [7, 53]. Igen jellegzetes képet mutatnak az amalgámtömések: felszínük fényesre polírozott, és az okkluzális zománcfelszín nívójából kiemelkednek [7j. Ennek oka, hogy savrezisztenciájuk meghaladja a zománcét. A fogkopások egyik legkellemetlenebb következménye a „dentinérzékenység”. A kitágult dentincsatornák miatt a páciens fájdalmasnak él meg fiziológiás ozmotikus és hőingereket, ami megkeseríti az életét, kezelése pedig a fogorvost állítja komoly nehézségek elé. A dentinérzékenység a lassú progressziót mutató esetekben általában nem alakul ki [1, 5, 35]. Ennek oka, hogy kellő idő áll rendelkezésre a tercier dentin képzéséhez. Gyors progresszió esetén azonban előfordul, hogy a dentincsatornák megnyílnak, mielőtt megindulna az ingerdentin képződése. Komoly érzékenységgel elsősorban a gyökérfelszínen számolhatunk, ahol a vékony, kevéssé ellenálló cementréteg hamar elkopik. Ritkább a zománc jelentős mértékű pusztulása esetén, a koronái részen kialakuló dentin-expozíció és -érzékenység [1j. A fogkopás diagnózisa a gondosan felvett anamnézis és a klinikai kép alapján állítható fel. A fogkopások objektív klinikai vizsgálatára nincs minden tekintetben kielégítő módszerünk, csak a megtekintésen alapuló, és ebből következően többé vagy kevésbé szubjektív indexek állnak rendelkezésünkre. Ezek közül az egyik legelterjedtebb a Smith és Knight-féle fogkopási index (Tooth Wear Index - TWI) [49] (I. táblázat). Az index előnyeként tartják számon, hogy foganként négy felszínen, ötfokozatú skálán értékel. Bár ez lassítja az index felvételét és csökkenti reprodukálhatóságát, de az öt fokozat árnyaltabb különbségek felismerését te-
