Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-02-01 / 1. szám

22

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006.

A klinikai kutatások a human gyakorlatban megfelelő, nem invazív technikát igényelnek, pl. a radiológia és a makromorfometria jó lehetőségeket biztosít. Mindenesetre a leghatékonyabb módszer az újdonképzett csont denzitásának és stabilitásának vizsgálatára a szövettani és ahisztomorfometriai értékelés. Előnyös a kétlépcsős technika alkalmazása, amikor az első lépcső a graftbeültetés, és néhány hónap múlva a második lépcső az implantátum behelyezése a regenerálódó csontba [18]. Ez a második lépcsőfok kitűnő lehetőséget nyújt a biopsziás szövetmintavételre, így mennyiségileg és minőségileg értékelhetjük a csontregenerációt.

Előzetes vizsgálatok során kétlépcsős technikát alkalmaztunk 4 fogatlan betegnél [22], Kétoldali sinus elevatio során, hasonló csontképzési aktivitást találtunk a Cerasorbbal és az autológ csonttal kezelt oldalon. Jelen vizsgálatunk a korábbiak folytatásának tekinthető. Prospektiv, kontrollált, hisztológiai és hisztomorfometriai elemzést végeztünk 17 esetben, és az eredményeket statisztikailag értékeltük.

Anyag és módszer

A betegek. A vizsgálatot teljesen fogatlan egyéneken végeztük el (10 nő és 7 férfi), akiknek átlagos életkora 52 év volt (szélsőértékek: 39-67 év). A betegeknek nem volt olyan betegsége, amely a csontgyógyulást jelentősen befolyásolta volna. A betegeket részletesen tájékoztattuk a tervezett eljárással kapcsolatban, beleértve a sebészi beavatkozást, a csontpótló anyagot és az implantátumokat. Valamennyien írásos beleegyezésüket adták a vizsgálathoz. A Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte a vizsgálat elvégzését.

A preoperative vizsgálatok során panoráma röntgenfelvételeket készítettünk, és indokolt esetben komputertomográfiás vizsgálatot is alkalmaztunk. Valamennyi betegnél rendkívül elvékonyodott a sinus maxillaris aljzat (átlagosan 1,9 mm). Az ilyen mértékű sorvadás az implantátum-behelyezést lehetetlenné tette. A vertikális csontdimenzió növelésére kétoldali sinusaljzat-emelést végeztünk, hogy a beültetendő műgyökereknek megfelelő támasztékuk legyen.

Elő- és utókezelés. A műtétet megelőzően gondos depurálással és 1 napos Corsodyl-öblögetéssel biztosítottuk a megfelelő szájhigiénét. A műtét előtt 1 órával profilaktikus antibiotikum kezelést kezdtünk 2 g Amoxicillin tablettával, majd 5 napon át napi 2 x 1 g-ot alkalmaztunk. Műtét után Nasivin orrcseppet rendeltünk a nyálkahártya-duzzanat enyhítésére.

Műtéti eljárások. Valamennyi esetben általános érzéstelenítésben történt a műtéti beavatkozás. Az autotransplantátumot a sinusaljzat-emelést megelőzően nyertük a bal oldali csípőcsontból. 4-5 cm3 spongiosát használtunk fel esetenként. A kétoldali sinus-elevatiót Tatum klasszikus módszere szerint végeztük [24], A kísérletes oldalon a Schneider-membrán megemelésével keletkezett üregbe 1,5-2 g ß-tricalcium phosphate granulátumot helyeztünk, a szemcsék átmérője 500-1000 pm volt (Cerasorb, Curasan AG Kleinostheim Germany). Hasonló technikával 3-4 cm3 autológ spongiosát ültettünk be a kontroll oldalon. Átlagosan 6 és 1/2 hónap múlva (szélsőértékek: 6,0-7,5) 68 csontcylindert nyertünk a regenerálódó hátsó maxillaris területről (2-t a kísérletes oldalról,

2-t a kontroll oldalról minden beteg esetében). Olyan trepánt használtunk, amelynek 2 mm volt a belső és 3 mm a külső átmérője. Ankylos implantátumokat (Degussa Friadent, Germany) helyeztünk be a kimetszett csontbiopsziák helyére.

Szövettani vizsgálatok. Szövettani és hisztomorfometriai vizsgálatokat végeztünk a csontmintákon dekalcinálás nélkül. A szövetmintákat 4%-os puffereit formaiinban 24 óráig rögzítettük, utána alaposan kiöblítettük folyóvízben. A dehidrálást felszálló alkoholsoron végeztük, utána methylmethacrylat gyantába ágyaztuk az anyagokat 4 °C-on. A szövettani metszeteket a csontminták hosszanti tengelyével párhuzamosan készítettük gyémántkéssel Jung-K Mikrotom segítségével. A metszetek átlagosan 5 um vastagok voltak. A festést toluidin-kékkel, haematoxilin-eosinnal, valamint Goldnerféle trichróm technikával végeztük, fénymikroszkópos vizsgálatok céljára. A graftrészecskék gyakran kitörtek a metszetek készítése során, de jellegzetes alakjukat könynyen fel lehetett ismerni. Polarizált fényben a Cerasorbgraft-maradványok és az újdonképzett collagenrost-dús csonttrabekulák kettős törésük segítségével könnyen felismerhetők voltak.

Vizsgáltuk a szöveti reakciókat, a csontregenerációt a graftrészecskék körül, a csont/graft határzóna mikroszkópos képét, a graft bioresorpciót, valamint az új csont mennyiségét és minőségét. A mikrofotókat Olympus BH2 mikroszkópon készítettük Olympus DP50 digitális kamera csatlakoztatásával.

Hisztomorfometriai vizsgálatok. A szövettani metszeteken a méréseket számítógépes technikával végeztük, az alkalmazott operatív rendszer Windows XP Service Pack 1 volt (Microsoft Corporation). A képanalízist az AnalySIS® of Soft Imaging System (Münster, Germany) programmal végeztük. A mérendő területeket vizuális megítélés alapján választottuk ki. A színes képeket fekete-fehér skálára konvertáltuk, és kézileg finomított megvilágítási küszöböt alakítottunk ki, hogy meghatározzuk azokat a struktúrákat, amelyeket mérni akarunk. A kerület- és területméréseket automatikus pixel-számlálással végeztük el. A választott terület aritmetikus tágítását úgy hajtottuk végre, hogy a felszínt egyenletesen 1 pixellel növeltük. Kalibrálást követően a területet mm2-ben, a kerületet mm-ben adtuk meg.

A hisztomorfometriai méréseket Parfittés mtsai alapelvei alapján végeztük el [19]. Az újdonképzett csont denzitását a trabekuláris csont-térfogat (TBV) segítségével határoztuk meg, amely kifejezi a csont-trabekulák területének %-os arányát a teljes analizált területhez viszonyítva. A graftanyag %-os arányát szintén meghatároztuk. A csont gerendás szerkezetét a trabekuláris csontmintázat-faktorral (TBPf) határoztuk meg, amely kiváló