Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 4. sz. 2006. 169-173 Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest A canalis mandibulae lefutásának variációi és azok klinikai jelentősége DR. BOGDÁN SÁNDOR, DR. HUSZÁR TAMÁS, DR. JOÓB FANCSALY ÁRPÁD, DR. NÉMETH ZSOLT, DR. PATAK Y LEVENTE, DR. BARABÁS JÓZSEF A canalis mandibulae lefutásának, variációinak ismerete alapvető feltétele az alsó álcsonton végzett sikeres szájsebészeti illetve egyes protetikai beavatkozásoknak. A szerzők áttekintették az ide vonatkozó irodalmat. Az irodalmi adatokat összehasonlították saját vizsgálataik eredményeivel. A panoráma-felvételeken található csatornakettőzöttségek aránya megegyezett az irodalmi adatokban felleltekkel. Száraz mandibulákon végzett makroszkópos vizsgálatok során talált kettőzött canalis mandibulae-k aránya lényegesen magasabbnak bizonyult, a röntgenvizsgálatok eredményeinél. A szerzők továbbá áttekintették azokat a beavatkozásokat, melynek során a fent ismertetett járulékos csatornák sérülésének lehetősége fokozottan fennáll. Kulcsszavak: canalis mandibulae, canalis mandibulae-variációk Bevezetés A fogászati és szájsebészeti gyakorlatban a canalis mandibulae lefutásának ismerete az eredményes orvosi tevékenység egyik alapvető feltétele. Vonatkozik ez elsősorban az alsó fogak vezetéses érzéstelenítésére, egyes fogászati és szájsebészeti beavatkozásokra, különösen az enosseális implantátumok beültetésére. A canalis mandibulae az esetek zömében tág és egységes [1], Ismeretesek azonban variációk is, amikor a csatorna több ágból áll. E ritka anatómiai adottsággal a szakirodalomban kevesen foglalkoztak. Száraz mandibulákon történt hasonló, a canalis mandibulae oszlását feltérképező vizsgálatról az irodalomban nem találtunk utalást, miközben az egyik, általunk talált variációt a röntgenfelvételek vizsgálatán alapuló irodalom nem is említ. Patterson és Funke [9] valamint Kiersch és Jordan [5] számolt be elsők között kettőzött csatornákról mint „röntgenérdekességről” 1973-ban. Nortje és munkatársai [7] 3612 panoráma röntgenfelvételt vizsgáltak meg, melyek közül 33 esetben (0,9%) találtak elágazó csatornát. Lefutásuk szerint a kettőzött csatornákat 3 nagy csoportba osztotta: I. Leggyakoribb a közös foramen mandibulae-ból induló, végig kettőzött, egyforma vastagságú csatorna. la. az előző egy olyan variációja, melyben az alsó csatorna átmérője kisebb. II. a foramen mentáiéig futó főcsatorna mellett egy, a 7-es, 8-as fogakig futó járulékos csatorna. III. Két külön foramen mandibulae-ból induló csatorna, melyek a molárisok táján egyesülve egy egységes canalist hoznak létre, amely a foramen mentáiéig fut. Egy későbbi közleményében Nortje [8] újabb variációkat közölt, kibővítve a fenti osztályozást az alábbiak szerint: lb., az I. csoport olyan variációja, melynél a két csatorna közül a felső a kisebb átmérőjű. A IV. új csoport szerint a járulékos csatorna a trigonum retromolare mögötti területen ágazik le a főcsatornából, és a moláris régióig fut. Langlais és munkatársai [6] 6000 panoráma röntgenfelvétel átvizsgálását követően 57 esetben (0,95%) találtak kettőzött csatornákat, melyeket az alábbiak szerint osztályoztak: 1. egy- vagy kétoldali járulékos csatorna, mely közös formen mandibulae-ból indul a főcsatornával, elágazódig és csak a bölcsességfog környékéig halad (a kettőzött csatornák 0,367%-a); 2. egy- vagy kétoldali kettőzött csatorna, közös foramen mandibulae-ból indul a főcsatornával, majd egy közös csatornává egyesül a ramus vagy a moláris fogak területén (0,517%); 3. az 1-, ill. 2-es típusok kombinációja (0,0333%); 4. külön foramen madibulae-ból induló, egyenlő átmérőjű csatornák, melyek egy tág közös csatornává egyesülnek a ramus vagy corpus területén (0,0333%). Sanchis és munkatársai [12] 2012 panoráma röntgenképet megvizsgálva csupán 7 esetben (0,35%) találtak kettőzöttséget. Érkezett: 2006. január 17. Elfogadva: 2006. június 6.
