Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. 99-108. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest Sialorrhoea: fokozott nyáltermelés és nyálfolyás. Egy alábecsült probléma az orvosi gyakorlatban DR. BOROS ILDIKÓ, DR. KESZLER PÉTER A túl sok nyál problematikája iránti érdeklődés messze elmarad a csökkent nyáltermeléssel (hyposalivatio/xerostomia) járó kórképekhez viszonyítva. Ezért a sialorrhoea-ra vonatkozó ismeretek hiányosak, a kórkép pathogenesise még sok esetben tisztázatlan, és az azzal összefüggő vizsgálatok rendszerint csak kis számú betegcsoportra vonatkoznak. A sialorhea termiológiáját illetően sincs konszenzus és a terápiás megoldások interdisciplinaris jellegéből következően nincsenek biztonsággal követhető elvek sem lefektetve. A legújabb állásfoglalás alapján a primer sialorrhoea a hypersalivatiónak, azaz a fokozott nyáltermelésnek, míg a secunder sialorrhoea a nyálfolyásnak felel meg. A bármely életkorban előforduló tartósan fokozott nyálképződés és a normális nyálmirigyműködés ellenére oralis incontinentia illetve nyelési zavar következtében kialakuló nyálfolyás egyaránt súlyos mértékben befolyásolja az érintett személy egészségi, pszichés állapotát, kommunikációs készségét és szocializációját. Az összefoglaló kiterjedt szakirodalmi bázisra támaszkodva tárgyalja a sialorrhoea különböző formáit, vizsgálati módszereit, kóroktani csoportjait, gyakoriságát, tünettanát és terápiáját - külön utalva a fogorvosi vonatkozásokra is. Kulcsszavak: hypersalivatio, nyálfolyás, sialorrhoea, a sialorrhoea kóroktana, a sialorrhoea terápiája Bevezetés A nyáltermelés zavarai két fő csoportba sorolhatóak. Az első csoportba tartoznak a csökkent nyáltermeléssel (hyposalivatio) és legtöbbször szájszárazság érzésével (xerostomia) együtt járó állapotok és kórképek, míg a másodikba azok az esetek, amelyekre a fokozott nyáltermelés vagy a túl sok nyál jellemző. A xerostomia és hyposalivatio problémakörével foglalkozó szakirodalom igen kiterjedten tárgyalja a tünetek okait, patomechanizmusát, megelőzésük és gyógyításuk lehetőségeit. A sialorrhoea-val kapcsolatos ismereteket és vizsgálatokat ugyanakkor jóval kisebb publicitás jellemzi, jóllehet az legalább olyan súlyos mértékben érintheti az egyént, mint az előbbi forma. Emellett az sem elhanyagolható, hogy amíg a xerostomia leginkább a népesség időskorú tagjait érintheti, a fokozott nyáltermelés illetve a nyálcsorgás, és ennek következményei gyakorta kisgyermekeken jelentkezik [13]. A nyáltermelés zavaraihoz társuló kórképek sokfélesége nehezíti a szakirodalomban való tájékozódást, a megfelelően hatékony és célzott terápia kiválasztását. Mindkét fő nyáltermelési zavarra általánosan jellemző, hogy az orvosi szakterületek legkülönbözőbb képviselőire (fogorvos, belgyógyász, fül-orr-gégész, sebész, immunológus, radiológus, gyermekorvos, gasztroenterológus, neurológus stb.) hárul az Érkezett: 2005. október 17. Elfogadva: 2006. február 27. alapbetegség és az azt kísérő sokszor súlyos tünetek kezelése. A nyáltermelési zavarok interdiszciplináris természetéből adódóan ezért két fontos dologra kell a fogorvos figyelmét felhívni: 1) a különböző szakágak közötti együttműködés keresésére, és 2) nem csak a fogorvosi szakirodalomból történő tájékozódás szükségességére. A közlemény a szakirodalom alapján foglalja össze a fokozott nyáltermelés zavarait, diagnosztikai lehetőségeit, leggyakoribb okait, következményeit és megszűntetésének legfontosabb terápiás lehetőségeit. Terminológia A terminológia tekintetében a szakirodalom nem egységes. A következő fogalmakat legtöbbször szinonimaként használják: hypersalivatio, hypersialisis, sialisis, excessiv salivatio, sialorrhoea, drooling, ptyalismus. A nagy nyálmirigyek és a szájüregi kis nyálmirigyek által termelt napi nyálmennyiség egyénenként jelentősen különbözhet, de átlagosan kb. 1-1,5 liter, ennek legnagyobb részét lenyeljük, majd az a tápcsatornába kerülve újból felszívódik. Ebből következik, hogy az a nyálfelesleg, amit a beteg panaszként említ, nemcsak amiatt keletkezhet, mert fokozott a nyálelválasztás, hanem oka lehet az is, ha a nyál-elimináció folyamata károsodik. A hypersa-
