Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-04-01 / 2. szám
50 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 2. sz. 2005. lult kórforma-beosztáson kívül a gyógykezelésre semmiféle utalást sem tartalmazó könyv a gyakorlati fogászat számára csekély jelentőségű volt [17]. Az Árkövy vezette fenti kísérletek még egy mű születéséhez járultak hozzá, és szolgáltatták annak anyagát. A szintén Stuttgartban 1889-ben németül megjelent mű szerzője Rothman Ármin, Árkövy tanítványa, a mű címe: Patho-Histologie der Zahnpulpa und Wurzelhaut [22], Az újabb említésre méltó mű szerzője Abonyi József\ a mű címe: A fogászat és műtétéinek rövid kézikönyve, a megjelenés éve 1888 [1]. Könyvét tanítómesterének, Iszlai Józsefnek ajánlja. Huszár szerint Abonyi könyve valóban az első magyar nyelvű orvosi munka, amely a fogászat teljes anyagát felöleli. Művét két fő részre, a fogak kór- és gyógytanára, illetve műtéttanra osztja. Az első rész nyolc fejezetből áll. Az 1. fejezet a „Boncztani és élettani előzmények” összefoglalója, melyben az állandó és az ideiglenes fogak leírása, a fogak szöveti szerkezete, a fogak fejlődése, az első fogzás és a második fogzás kerül ismertetésre. A 2. fejezet „A fogképződés rendellenességei”-t tárgyalja, benne a mekkoraságbeli rendellenességek, alakbeli rendellenességek, számbeli rendellenességek és állásbeli rendellenességek alfejezetek kaptak helyet. A 3. fejezetben „A fog kemény képleteinek megbetegedései” kerülnek sorra: a fogtörés, a fogkopás és a fogszú. A 4. fejezet „A fogbél betegségedről íródott, benne a heveny fogbéllob és az idült fogbéllob témákkal. Az 5. fejezet szól „A fogtőhártya betegségei”-ről. A 6. fejezetben „Az állcsontok bántalmai”, a 7-ben „A foghús betegségei”-t említi, míg az első rész utolsó fejezete a „Fogbajok által feltételezett neuralgiák” eseteit tárgyalja. A műtéttani második rész a fogeltávolítást, a fogviszszaültetést, a fogátültetést, a fogcsonkítás és csonkolás műtétét, a fogbél-eltávolítást, a fogtömést, az ép fog lékezését, a fogkő-eltávolítást, a fogsorakoztatást és a fog- és szájpadpótlás műtétéit ismerteti az olvasóval. Abonyi könyve a nagy gyakorlattal és alapos szakirodalmi ismeretekkel rendelkező, a szakorvosok képzésében is gyakorlatot szerzett szakember műve. Könyvében 104 kiváló minőségű fametszet teszi érthetőbbé a szerző mondanivalóját. Ezek között szövettani metszetek éppúgy megtalálhatóak, mint fogorvosi berendezések és műszerek képei. A terápiás rész fejezeteinek végén érdekes és olvasmányos történelmi áttekintés emeli a könyv értékét. Abonyi igaztalanul elfeledett szakirodalmi jelentőségét másik műve, az 1892-ben megjelent A mű fogászat rövid kézikönyve is alátámasztja [3]. A mű megírását szerzője szerint is a fogpótlásnak mint önálló tudományterületnek gyors fejlődése inspirálta. A mű tíz fejezetre és egy függelékre tagozódik. Az 1. fejezetben a mai modern szemléletnek is megfelelő szerkezetben tárgyalja „A száj előzetes kezelésé”-t, azaz a száj szanálását és előkészítését a fogpótlás elkészítéséhez. A 2. fejezet „A lenyomat”-ról szól, mely anyagai közül a gipszet tartja szakmai és higiénés (tudniillik csak egyszeri felhasználást tesz lehetővé) szempontból is a legalkalmasabbnak. A 3. fejezet „A minta” készítésének különböző módjait ismerteti. A gipszminta mellett a fémmintákat és pontosságát tekintve ma is élenjáró, Vájná Vilmos kolozsvári fogorvostanár által kidolgozott galvanoplasztikái eljárással előállított [26] mintákat, valamint a minták helyes összeillesztésének módját ismerteti, amihez artikulátor használatát (!) írja elő. A 4. fejezetben „A fémalappal bíró műdarabok” készítésével ismerkedhetünk meg, mely esetén a nagy nyomással a mintára préselt aranylemezt tartja a legjobbnak. Említést tesz az ekkor már elterjedt kaucsuk fogsorok Vajna-féle aranyozásáról is. A nemzetközi irodalomban mutatott jártasságot bizonyítja, hogy részletes leírását adja az öntött fémlemeznek is, mely ebben a korban alumínium ötvözetből készült. Az 5. fejezet a „Kaucsuk-alappal bíró műdarabok” készítéséről szól, részletes leírást adva a leghasználatosabbnak ítélt lemezanyagról és felhasználásának minden lépéséről. A 6. rövid fejezet a „Celluloid alappal bíró műdarabok”-ról szól, melyben a szerző kedvezőtlen véleményét nyilvánítja. A 7. fejezet „A műdaraboknak a szájban való rögzítés módjai”-t tárgyalja, felosztva azt állandó és ideiglenes rögzítésre. A 8. fejezetnek „A műdarabnak a szájba való beillesztése” címet adta, s ebben hangsúlyozza a páciens előkészítését és tájékoztatását a fogpótlás átadásakor a viseléssel kapcsolatos jelenségekről. A 9. fejezet a „Csapos fogak” készítését tárgyalja a fából készített csaptól kezdődően az arany-, illetve platinacsapokig. A 10. fejezet, a magyar szakirodalomban addig s utána is sokáig egyedülállóan, „A szájpad-pótlás” kérdéskörével foglalkozik, több obturator-fajta leírását tartalmazva. A függelék az addig a magyarországi irodalomban ismeretlennek, de a nemzetközi irodalomban is újdonságnak számító fogszabályozással, annak elméletével és gyakorlatával foglalkozik. Abonyi József a szakmapolitikai csatározások áldozata lett. A két fő vetélytárs - Iszlai és Árkövy - közül az egzisztenciálisan kevésbé sikeres Iszlaihoz szegődött, s másokkal ellentétben annak haláláig kitartott mellette. így egyértelműen kiemelkedő tudása és gyakorlati tapasztalata ellenére sem nyerte el méltó helyét a magyar szakirodalomban. Ezt ellensúlyozandó két említett műve a magyar kiadást követően nemsokára német nyelven is megjelent [2, 4], s kapott nemzetközi elismerést. Magánéleti sikerei és a szakmai közéletben elfoglalt pozíciói szintén kárpótolhatták. A fenti művek kiválasztásában sajátos szempontok vezettek. Egyrészt az újdonság, másrészt a teljesség valamely szakterület vonatkozásában. A mai kor elvárásai, a tudományos ismeretek többszörös volta egészen más szakkönyvírási követelményeket állít a szerzők elé. Az említett művek némelyike ennek ellenére ma is elismerést válthat ki a szakemberekből.
