Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 98. évf. 3. sz. 2005. 93 2. kép táv, Oravecz Pál, fíehák Rudolf, Salamon Henrik, Simon Béla, Szenthe István, Szokolóczy Syllaba Béla és Varga István neve érdemel említést. Közülük többel a későbbiekben mint önálló szakkönyvek íróival is találkozhatunk. Azon művek sorát, melyek nem csak egy szűkebb szakterület kérdéseit tárgyalták, az 1942-ben megjelent, a „Stomatológiai diagnosztika” című kötettel [33] (3. kép) zárhatjuk. A szerzője Simon Béla magántanár, aki a Szabó vezette Stomatológiai Klinikán a röntgenosztály létrehozója, a röntgen-diagnosztika megteremtője volt. A klinikáról történt távozását követően mint magántanáraz Apponyi Poliklinika főorvosaként - vett részt a szakorvosképzésben. A tankönyve közel ötven évvel megelőzte korát abban a tekintetben, hogy a benne foglalt szintetizált ismeretanyag a hazai fogorvosképzésben csupán 1998-ban bevezetett oralis diagnosztika című tantárgy korabeli összefoglalója. A mű három fő részre - a „Betegvizsgálatára, a „Tünettan”-ra és a „Diagnosztiká”-ra - tagozódik. Az elsőben részletesen foglalkozik a betegvizsgálat egyes mozzanataival, és felsorolja azokat a lehető elváltozásokat, melyekre a vizsgálatot végzőnek figyelemmel kell lennie. A második rész az egyes tünetek leírását, értékelését és az egyes betegségekkel való összefüggését tárgyalja. A harmadik részben a gya3. kép korlati igényeknek megfelelően csoportosított betegségek jellemző és kísérő tüneteit ismerteti. A könyv újabb, e témában íródott magyar nyelvű mű hiányában még ma is a hallgatóság és a fogorvos kollégák érdeklődésére tarthat számot. Mint a bevezetőben említettem, a kor az egyes fogorvosi szakterületek önállóvá válásának időszaka, amely a szakirodalomban is tükröződik. A következőkben ennek bizonyítékául az egyes tudományterületek irodalmából válogatok. A sort a dentoalveolaris és maxillofaciális sebészet tárgykörével kezdem. Az első említésre méltó mű Antal János „Útmutató a foghúzásban” [1] című monográfiája, mely 1902-ben jelent meg (4. kép). A mű első részében az állcsontok és a fogak bonctanát ismerteti, majd a foghúzás indikációit tárgyalja, megállapítva, hogy ezen beavatkozást csak a konzervatív kezelés sikertelensége esetén alkalmazzuk. A foghúzás kivitelének megértését fényképfelvételek segítségével teszi érthetőbbé. Bemutatja a foghúzás és a gyökerek eltávolításának eszközeit, köztük Vájná által konstruált emelőt, melyet a legjobbnak tart. A könyv végén a sebellátással, az érzéstelenítéssel és az asepsissel foglalkozik. A könyv szerzője az 1905-ben megalakult Magyar Fogorvosok Egyesületének első elnöke volt.
