Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-04-01 / 2. szám
61 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 2. sz. 2005. Ennek oka a mirigyes szövetek parenchimás állományának, de még inkább az azt átszövő finom érhálózat endotheljének - sokszor irreverzibilis - atrófiája és fibrotikus degenerációja. Együttesen alkalmazott kemoterápia a képet még súlyosbíthatja. Csökken a nyál mennyisége és pH-ja, változnak szerves és szervetlen összetevői, növekszik viszkozitása, ami nehezíti a nyelést, étvágytalanságot, diszkomfort érzést okoz és nehezíti a készítendő lemezes fogpótlás helybentartását is. A nyál mennyiségének, bikarbonát-koncentrációjának és pufferkapacitásának csökkenése, valamint pH-jának savas irányba tolódása önmagában is súlyos cariogén faktornak tekinthető. A nyálmirigyek regenerációjához, ami csak abban az esetben érheti el a közel teljes mértéket, ha a nyálmirigy nem esik közvetlenül a besugárzási mezőbe, rövidebb-hosszabb idő szükséges. A betegek nagy része több évig, sőt sokszor élete végéig kénytelen elviselni a sugárterápia e káros mellékhatását és ennek összes következményét. Tüneti kezeléseként gyakori folyadék-kortyolgatás ajánlott, de egyes szerzők a Pilokarpin, a műnyál jótékony hatását is kiemelik [10, 21, 25, 23]. A sugárkezelés hatására az ízlelőbimbók területe, magasabb helyen történt besugárzáskor pedig a szagló nyálkahártya is degeneratív elváltozást szenved, atrofizálódik. Következményként gyakran átmeneti, de egyes esetekben végleges ízérzés- és szaglás-csökkenés figyelhető meg. A sugárkezelés további káros mellékhatásaként léphet fel a szájnyitási korlátozottság vagy szájzár, amely a rágóizmok szöveteinek fibrotikus degenerációjából adódik, ha a rágószerv a besugárzási tartományba esik, különösen nasopharynx, retromolaris régióba eső tumorok esetén. A kezelés elejétől alkalmazott folyamatos, naponta többször ismételt, forszírozott szájnyitás (nyelvlapoc segítségével) csökkentheti e káros mellékhatást, oldhatja a szájnyitási korlátozottságot [1], A fenti mellékhatások (szájszárazság, ízérzés- és szagláskiesés, fájdalom stb.) következtében további nehézséget okoz a beteg megfelelő táplálása. A szükséges energia bevitele kezdetben pépes, tápláló, a nyálkahártyát nem izgató formában történjen, ügyelve a cariogén táplálék fogyasztása utáni azonnali szájhigiénés teendőkre. A legsúlyosabb szövődmény, az osteoradionecrosis, szerencsére relatíve ritkán fordul elő. Nagy dózisú besugárzás esetén (R> 65 Gy), csaknem kizárólag a mandibulában figyelhető meg a csont vérellátását biztosító erek fibrosis útján történő elzáródása, s végül a csontrész elhalása, ami a szájüreg felől kaput nyit a legsúlyosabb bakteriális infekcióknak [3, 17], A maxilla, rendkívül jó vérellátása miatt, általában mentesül ettől a mellékhatástól. Klinikai tapasztalatok bizonyítják, hogy osteoradionecrosis a besugárzást követően sok esetben parodontálisan érintett fog gyökérhártyája mentén alakul ki [4]. Kezelésként célzott antibiotikum-adás, az elhalt szövetek kürettázsa, végső esetben az elhalt csont reszekciója javasolt [20]. Megoszlanak a vélemények a szövet oxigenizációját elősegítő HBO (nagy nyomású oxigén-terápia) hatásosságáról, de mivel egyértelmű sikeressége nem bizonyított, rutinszerű alkalmazására általában nem kerül sor [19], A sugárterápiát követő időszak A sugárkezelés befejezése után megszakítás nélkül folytatódik a fogorvosi ellátás, gondozás. Az ellenőrzések gyakoriságát a kezelési teendők határozzák meg, de fél évig legalább havi rendszerességgel, később félévenként, évenként rendeljük vissza a beteget. Ilyen alkalmakkor végzi el a fogorvos azokat a konzerváló fogászati, parodontológiai beavatkozásokat, amelyek időközben szükségessé válnak, és tartja fent a folyamatos caries prevenciós és szájhigiénés motivációt. Ebben az időszakban jellemző a - pulpa atrófiája miatt -fájdalom nélküli cariesek megjelenése. A definitiv ellátásig sokszor elegendő - még igen destruált koronájú fogak esetén is - az éles szélek tompítása, mert ezek a fogak többnyire tünetmentesek maradnak. Jó alternatívát jelenthet ilyenkor a fog extrakciója helyett az endodonciai beavatkozás [13], Ennek sikeressége is nagyban függ a szervezet reakciójától. A gyökérkezelt fogak periapikális terének gyógyhajlama bizonyítottan renyhül [15], Protetikai megoldások közül - teljes fogatlanság esetén - a lemezes fogsor készítésétől egyes szerzők óva intenek, a nyálkahártya sugárterápia után kialakult, erősen meggyengült állapota miatt. Más szerzők igazolták, hogy az ebben az időben jól elkészített lemezes pótlás komplikáció nélkül viselhető [14], Lenyomatvételkor alkalmazható a megszokott lenyomatvételi anyag és technika, figyelve azonban arra, hogy a hirtelen nagy erővel történő kompressziós mozdulatok az érzékeny nyálkahártyán napokig észlelhető nyomot hagyhatnak. Ugyancsak tekintettel kell lennünk a nyálkahártya kifejezett szárazságára. Ajánlatos azt a lenyomatvétel előtt vékonyan vazelinnal bekenni, hogy a lenyomatanyag ragadását, és ezzel a sérülést megakadályozzuk. A besugárzás hatására kialakult szájnyitási korlátozottság miatt ajánlatos az interokkluzális térközt kissé növelve meghatározni a harapási magasság vertikális dimenzióját. A fogfelállítást a megszokott elvek szerint végezhetjük, kerülve a túl éles sarkokat és csücsköket, a későbbi szokásos bucca-beharapás okozta sérülések csökkentése érdekében.
