Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-04-01 / 2. szám

49 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 2. sz. 2005. A következő említést érdemlő mű megjelenésére 7 évet kellett várnia a magyar fogorvosoknak. 1871-ben jelent meg az egyetemi magántanár Barna Ignác,,Fogá­szat” című könyve [7], A mű bevezetőjében leírja a fogak feladatát a rágásban, a hangképzésben, az arc harmó­niájának megtartásában, és hangsúlyozza a fog- és száj­­higiéne jelentőségét. Mintegy 25 oldal terjedelemben foglalkozik a fogászat történetével az ókortól saját korá­ig. Közel azonos oldalszámban értekezik „A fogak és a velők rokon részek eredetéről és fejlődéséről (Odon­togenesis)”. Rövid fejezet foglalkozik „A fogak öröklési jelleméről”, amit „A rágásról és emésztésről” szóló rész követ. Több fejezetre osztva tárgyalja a fogzást a gyer­mekkorban, a fogváltás időszakában, a serdűlő- és ifjú­korban. Egyidejűleg ír a rendellenes fogzásról, és a fog- | zás különböző időszakaira táplálkozási tanácsokat ad. „A maradandó fogak életrendi ügyeletéről” című feje­zetben részletes leírását adja a fog- és a nyálkahár­tya elváltozások okainak. Külön fejezetben foglalkozik a fogkő káros hatásával. „A fogak kosmetikájáról” szó­ló rész tanulságos lehet a ma divatos „whiteninget” űző kollégák számára, miszerint: „bárminő legyen természe­ti alapszínök (mármint a fogaké), csak tiszták legyenek és körzetükkel együtt egészségesek, okvetlenül szépek is leendek. Hogy szebbek legyenek, zománcukhoz mit­­sem adhatunk, megfosztani pedig egyetlen parányuktól sem szabad, mert azt egészségük kára nélkül el nem viselhetik.” Műve utolsó fejezetében „A fogak tisztoga­tásáról” olvashatunk hasznos összefoglalót. Barna művét Salamon az első magyar nyelvű tan­könyvünknek nevezte [23]. Ez a megállapítás azonban csak első felében igaz. A kor tankönyveivel kapcsola­tosan megfogalmazható elvárás volt a fogászati isme­retek teljességének bemutatása, ami Barna művében nem valósult meg. Igaz, fogorvostörténész-kutatók sze­rint a Fogászat egy megírandó, több kötetből álló teljes fogászati műnek csak első kötete lett volna (a második kötet a fogak kór- és gyógytanáról, míg a harmadik a véres műtétekről szólt volna), de ezek sajnos, a szerző életútjának gyökeres megváltozása miatt, sosem íród­tak meg [16]. Nem mehetünk el azon tény mellett, hogy a fogászat első magyarországi egyetemi tanára, Nedelkó Demeter közel negyvenéves egyetemi ténykedése alatt egyet­len említésre méltó művet sem publikált, és tankönyvet sosem írt. Ezek alapján állapította meg róla Salamon [24], hogy a tudomány szempontjából személye semmit sem jelent a magyar fogászatban. A tudományosnak nevezhető művek mellett továbbra is megjelentek, általában magánkiadásban, s az önrek- j lámozástól sem teljesen mentes ún. népszerű művek. Ezek közé sorolható a híres fogorvos-dinasztia egyik tag­jának bikafalvi Máthé Domokosnak 1875-ben megjelent A népszerű fogorvos. Utasítás a fogak és a száj ápolá­sáról című kiadványa [8], mely egyértelműen a nagykö­zönség számára íródott. Hasonló, a művelt osztályok tájékoztatására írt mű Árkövy József 1881 -ben kiadott könyvecskéje: A fogak gondozása gyermekek és felnőtteknél [5]. Az egyetemi fogszakorvosképzés megteremtője kisszámú szakiro­dalmi tevékenységének talán egyetlen említésre mél­tó magyar nyelvű kiadványáról van szó. Előszavában a hazai állapotok pontos leírását adja, midőn így ír: „Ha­zánkban a fogak gondozása, a többi európai művelt álla­mokhoz képest meglehetősen mostoha sorson él még és az előítéletek, balhiedelmek, sőt a babona is nincsenek még eddig kizárva nemcsak a köznépnél, de a művelt osztályoknál sem egészen.” A köznapi nyelven íródott, néhol azonban tudományos igényű mű a „Bevezetésben és „A fogakról általában” című ismertetőn kívül három részből áll, melyből a máso­dik három fejezetre tagolódik. Az első rész „A gyermekek fogairól” szóló, melyben a fogak fejlődéséről, a fogzásról, a rendellenes fogzásról, a gyermekkori fogazat gondo­zásáról és a fogváltásról olvashatunk. A második „A fel­nőttek fogairól” címet viseli. Ennek 1. fejezete: „A fogak helyzeti, alaki, fejlődési bajai”. A 2. fejezet „A fogak és a hozzájok tartozó részek betegségei”-t tárgyalja. Ezen belül a fogszút, a fájdalmas fogbetegségeket és a fog­tömést említi. A 3. fejezet „Az íny betegségei”-t tárja az olvasó elé. Szó esik „A száj gondozásának eszközei és módjai”-ról. Utolsóként a harmadik részben „A fogvesz­tés és fogatlanság okai és hátrányai”-it, valamint „A műle­ges fogpótlás, vagyis a műfogak”-kat tárgyalja. Árkövy műve a nagyközönség számára is érthető stí­lusban a tudomány akkori ismeretanyagát foglalta ösz­­sze. Mai tudásunk szerint számos tévedést és félreér­tést tartalmazott (pl. a caries kialakulását és terjedését illetően), de terápiás megoldások ismertetése kapcsán (fogtömések, fogpótlások) a legmodernebb eljárások­ról írt, ami a szakmai közönség számára is használha­tóvá tette művét. A szöveges részt igen szép kőnyoma­tok teszik érthetőbbé. 1885-ben jelent meg Stuttgartban, német nyelven az Árkövy főművének számító Diagnostik der Zahnkrankhei­ten [6]. A könyv előzménye az Orvosi Hetilapban 1884- ben folytatásban megjelent „A fogbél- és gyökérhártya­­bántalmak diagnosztikája” című cikksorozat volt. A könyvben leírtak azon többéves kísérletsorozat ered­ményének tekinthetők, melyekben a páciensek objektív és szubjektív panaszainak gondos feltérképezését köve­tően a pulpa és a gyökérhártya makroszkópos és mikro­szkópos vizsgálatai következtek. A tünetek és a vizsgá­lati eredmények alapján a szerző számos kórformát állí­tott fel, s azoknak pathológiai elnevezést adott. Az egyes kórformákat további alcsoportokra osztotta, melyekhez részletes tüneti leírásokat csatol, ezek azonban többször ismétlődnek, és az egyes alcsoportok nem különíthetők el minden esetben egymástól. A mű a kor leíró anatómi­ai iskolájának képviselői, Árkövy tanítványai és követői körében elismerést váltott ki (Schmid, Hollaender, Brand, Cunningham). Salamon, már Árkövy munkatársaként, a betegségek felosztásának újszerűségét, a szigorú, logi­kus orvosi gondolkodást emelte ki [23]. A meglehető­sen nehézkes nyelvezetű művet a gyakorló fogorvosok (Scheff, Witzei, Busch) elutasítóan fogadták. A bonyo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom