Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-09-01 / Supplementum

FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 3-6.

A budapesti Fogorvostudományi Kar ötven éve Köszöntő

A középkori vásári foghúzó borbélytól hosszú utat járt be a fogorvoslás története a mai modern fogorvoslásig. A fogorvoslás akkor vált először valóban tudománynyá, amikor a fiatal és függetlenné vált Amerikai Egyesült Államokban, Baltimore-ban 1840-ben két lelkes úttörő, Horace H. Hayden és Chapin A. Harris megalapította a világ első fogorvosi fakultását. A University of Maryland, Baltimore College of Dental Surgery már több mint 160 éves múltra tekinthet vissza. Ilyen múlttal egyik európai fogorvosi fakultás sem büszkélkedhet. Hosszú idő telt el addig, amíg Európában is megérett az idő arra, hogy létrejöjjenek az orvosi fakultásokon belül az önálló fogászati klinikák. Hazánk a múlt évszázad fordulóján valóban úttörő volt ebben, hiszen dr. Árkövy József már 1890 februárjában megnyitja az Orvosi Kar Fogászati Intézetét az Egyetem belső klinika telepén. Ebből nőtt ki a Pál utca és Mária utca sarkán épülő új Stomatológiai Klinika és szerveződött a Klinika európai hírű oktató gárdája. Ezt megtehette annál is inkább, mert ekkor már Magyarországon igen jeles és elismert fogorvosok működtek és folytattak kutató, oktató és tudományos munkát. Olyan tanársegédekkel vehette magát körül, mint Hattyasy Lajos, Szabó József, Salamon Henrik és Morelli Gusztáv. Árkövy már jóval korábban megalakította a Magyar Fogorvosok Egyesületét (1878), és 1908- ban Körmöczi Zoltán elindíthatta a magyar fogorvosok első és a mai napig is egyetlen tudományos folyóiratát, a Fogorvosi Szemlét. A mai Szájsebészeti és Fogászati Klinika épületében 1909-ben megnyitott fogászati poliklinika az első olyan stomatologiai klinika volt a világon, amelynek fekvő osztálya is volt.

Közel ötven évet kellett várni azonban addig, amíg a Stomatologiai Poliklinikából létrejöhetett a valódi Fogorvostudományi Kar. A Fogorvostudományi Kar megalakításában elévülhetetlen érdeme van dr. Balogh Károly professzornak, a kar első dékánjának, aki klinikáján a háború sújtotta országban az ötvenes évek elején, Árkövyhez hasonlóan, olyan oktatógárdát nevelt ki és gyűjtött maga köré, amely megfelelhetett egy teljes, önálló karral szemben támasztható oktatói követelményrendszernek is. A történelmi helyzet adott volt. Az ország a háború vérzivatarában, a fronton, az ostrom alatt és a holokausztban elveszítette fogorvosainak zömét, és akik a borzalmakat túlélték, azok közül is sokan külföldre távoztak. Olyan űr támadt a helyükön, amely a magyar lakosság fogászati ellátását teljesen lehetetlenné tette. Erre talált átmeneti megoldást a kormányzat a vizsgázott fogász rendszer bevezetésével, amely azonban valódi megoldást semmiképpen nem jelenthetett. Minden

felelős szakember előtt világos volt, hogy az új szociális fogászati ellátó rendszer sok és még több fogorvost igényel, és ezt már nem képes biztosítani az általános orvosi diplomások kis töredéke, akik fogszakorvosi vizsgát tesznek. Hazánkban 1952-ben egyedül Balogh Károly klinikája és iskolája volt képes arra, hogy vállalja az önálló kar megalakítását és a speciális fogorvosi képzés elindítását. Ezen, az Árkövy József által alapított klinikán akkor már olyan kiváló és nagy tekintélyű orvos tanárok dolgoztak és kutattak, mint dr. Skaloud Ferenc, dr. Sugár László, dr. Schranz Dénes, dr. Boros Sándor, dr. Molnár László, dr. Szokolóczy- Syllaba Béla, dr. Huszár György, és természetesen dr. Balogh Károly, akik bátran felvállalhatták a fogorvosképzés teljes spektrumát. Az Általános Orvostudományi Karról 1953-ban átjelentkezett hallgatókból álló első évfolyam 1955-ben végzett. Az első végzett fogorvos-doktorok az ötvenéves Fogorvosi Karral együtt most értek „aranydiplomás” korba. Ez alatt az ötven év alatt a Kar sok mindent megért. A Kart Balogh Károly után dr. Varga István, majd dr. Berényi Béla professzorok vezették. Őket követte a tragikus hirtelenséggel, fiatalon meghalt dr. Vámos Imre professzor, majd dr. Bánóczy Jolán professzor asszony. A rendszerváltozás idején dr. Dénes József vezette a kart, akit dr. Fejérdy Pál professzor és végül dr. Zelles Tivadar professzor követett a dékáni székben. Az ötven éve megalakult Kar azonban még a mai napig sem került méltó helyére. A fogorvosi oktatás most is szétszórtan, sok helyen folyik. De felcsillant a remény, hogy a következő ötven évet már méltó helyen, új, modern, a 21. századi követelményeknek mindenben megfelelő épületben töltheti a Kar. 1909- ben az új Stomatologiai Klinika megnyitására rendezett nagyszabású, több mint 100 külföldi vendég részvételével megrendezett ünnepélyes Nemzetközi Stomatologiai Kongresszus kapcsán Morelli Gusztáv azt írta: „a külföldi résztvevők irigységgel vegyes örömmel tekintették meg a mintaszerűen berendezett új klinikát”. Bízunk abban, hogy hamarosan újabb ünnepségre invitálhatjuk kollegáinkat és barátainkat, amikor a Semmelweis Egyetem új Fogorvosi Oktatási Centrumának nemzeti színű szalagját vághatjuk át. Akkor talán majd a krónikás megint leírhatja azt, amit száz évvel korábban Morelli ve tett papírra. Ennek reményében ajánlom az olvasónak, minden nagyra becsült kollégámnak a Fogorvostudományi Kar 50 éves történetét, a múltját és jelenét áttekintő művet.

Dr. Gera István dékán