Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-10-01 / 5. szám

214 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 5. sz. 2005. 2. ábra. A beteg az első jelentkezésekor felelő szájhigiénét, néhány carieses laesiót és kielégítő okklúziót találtunk. Az elkészített OP felvételen retine­­ált, impactált fogakat, perzisztáló tejfogat és számfelet­ti csökevényes fogakat észleltünk. Jobb oldalon a man­dibula hasisára vetülten 3 cm átmérőjű osteomára uta­ló képlet látszott ( 3. ábra). 3. ábra. OP felvétel a műtét előtt Anamnézise szerint: 1986-ban a nyak bal oldaláról a nyelvcsonttal összefüggő, kb. 1 cm átmérőjű rugalmas tapintatú fájdalmatlan elváltozást távolítottak el (szövet­tani diagnózis: sinus histiocytosis). 1995-ben bizonyta­lan hasi panaszok miatt hasi UH vizsgálatot és irrigosco­­piát végeztek, kóros elváltozást nem találtak. 1996-ban és 1999-ben a nyak bal oldalán ismét az időnként vála­dékozó, vaskos műtéti heg excisiójára került sor (szövet­tani diagnózis: keloid). A családi anamnézisre vonatkozó kérdésünkre a beteg elmondta, hogy az édesapja gerin­cén is voltak „csontkinövések”, és korai halálát vastag­béldaganat okozta. Az anamnézis, fizikális és röntgenvizsgálat alapján fel­tételeztük, hogy egy szindrómával állunk szemben, ezért megkezdtük a beteg részletes kivizsgálását: A nyaki UH vizsgálat a bal oldali állkapocs alatti régi­óban, közvetlenül a bőrfelszín alatt egy határozott tokkal nem bíró, sűrű folyadéktartalmú képletet; az alsó állcsont jobb oldali felhágó ágán pedig egy kemény, 2,5 cm-es, vaskos hangárnyékot húzó képletet írt le. A CT-n mindez jobb oldalon az angulus mandibulae területén éles kon­túré, kb. 2,5 cm-es kiszélesedésként, bal oldalon a nya­kon egy 13x12 mm-es éles kontúrú lágyrész densitású, kontrasztanyagot halmozó képletként ábrázolódott. A fül-orr-gégészeti vizsgálat során a negatív status mellett leírták, hogy a bal fülkagyló porca elsimult. A bőr­­gyógyászati vizsgálat a fejen lévő exostosisókon és a nyakon lévő hegen kívül egyéb elváltozást nem írt le. Az elvégzett szemészeti vizsgálat is negatív eredményt adott. Általános laborkivizsgálás (nagyrutin) során sem találtunk jelentős eltérést. 2002 novemberében szövettani vizsgálatra mintát vet­tünk az alsó állcsont jobb oldalán levő csontos megvas­­tagodásból és a bal oldali nyaki keloidos hegből. A szö­vettani lelet szerint a mandibula jobb oldalán levő elvál­tozás a csont jóindulatú daganata, osteoma. A nyak bal oldalán levő keloid pedig desmoid fibromatosis. A beteget a kivizsgálás eddigi eredményeiről és a ter­vezett, radikális maxillo-facialis beavatkozásainkról tájé­koztattuk. Beleegyezését csak a csont intraoralis feltárá­sához és a nyaki keloid reoperatiójához adta. Osztályun­kon 2003 januárjában altatásban az esztétikai panaszt okozó, a mandibula hasisát körülölelő igen kemény meg­­vastagodásnak az intraorális feltárásból elérhető, late­rálisán elhelyezkedő részeit eltávolítójuk. A nyak bal oldalán lévő időszakonként váladékozó keloidot mélyen a lágyrészek közé terjedő részeivel együtt exstirpáltuk. A szövettani lelet ekkor is osteomát, illetve desmoid fib­­romatosist írt le. A beteg az impactált, retineált fogainak eltávolításába sem egyezett bele. Kielégítő okklúziója miatt csak kon­zerváló fogászati kezelés történt. Mivel az eddigi leletek alapján Gardner-szindróma lehetősége merült fel, ezért a beteget gastroenterológi­­ai vizsgálatra küldtük. Az elvégzett irrigoscopiai vizsgá­lat a colon minden szakaszán, de főleg a rectum-syg­­ma szakaszon számos, 2-5 mm-es polypust mutatott ki, megerősítve a feltételezett diagnózist. 2003 áprilisában elvégzett colonoscopia a familiaris adenomatosus polyposis szindrómára jellemző képet mutatta, az eltávolított polypusok szövettani lelete már enyhén dysplasiás tubuláris adenoma volt. A beteg egyébként tünetmentes. 2003 júniusában elvégzett gast­­roscopia során a gyomorban észlelt polypokból histoló­­giai vizsgálatra mintát vettek, ami nem mutatott neop­lasticus elfajulást. A beteg azóta is rendszeres szájsebészeti és gastro­­enterológiai ellenőrzés alatt áll. Sajnos a radikális sebé­szi beavatkozásokat részünkről és az általános sebé­szek részéről is elutasította. Megbeszélés A Gardner-szindrómát egyszerűen felismerhető, köny­­nyen diagnosztizálható tünetegyüttes jellemzi. A beteg­ségre alapvetően jellemző triász (multiplex osteomák,

Next

/
Oldalképek
Tartalom