Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
190 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 5. sz. 2005. köthető primer afferensek a nuci, principalis n. V.-ben, a subnucleus orálisban és interpolarisban kapcsolódnak át, míg a subnucleus caudalis a bőr eredetű fájdalompercepció primer afferenseinek elsődleges átkapcsoló állomása [48]. Az eltérések oka feltehetőleg fajok közötti különbözőség, tekintve, hogy fogbél eredetű afferensek subnucleus caudalisban való végződése inkább subprimatesekre jellemző [33], míg a rosztrálisabb trigeminus magvakban történő átkapcsolódás a főemlősök sajátsága. Majom agytörzsi magvaiban az alsó és felső fogak, illetve a metszők és molárisok reprezentációja topografikus elrendeződésű [43]. V. Thalamus és kérgi területek A thalaumus és az agykéreg fájdalomérzékelésben betöltött szerepe kevéssé ismert, meglehetősen ellentmondásos terület. A hátsó thalamusban néhány szétszórt nociceptív neuront találtak, amely terület a subnucleus caudalis felszálló axonjainak egyik legfontosabb végződési területe. Poggio és Mountcastle [38] ezeket a posterior magokat (PO), beleértve a nucleus suprageniculatust, tartotta a fájdalomérző spinothalamikus pálya thalamikus átkapcsoló magjának. Magunk a fogbél elektromos ingerlésével tudtunk sejteket aktiválni a nucleus suprageniculatusban [6, 7], bár a mag sejtjeinek túlnyomó többsége nem reagált nociceptiv ingerlésre. A fájdalomingerek továbbításában játszott lehetséges szerepére utal azonban az a tény, hogy az összes thalamikus mag közül itt találták a legtöbb opiát receptort [45]. E területen kívül a thalamus ventrobazális komplexében (VB), az intralaminaris magvakban és a mediális thalamus nucleus submediusában figyeltek még meg WDR- és nociceptív specifikus idegsejteket. A VB nociceptív neuronjait körülírt receptív mezejük, szomatotopikus elrendeződésük alapján a fájdalom lokalizációjával és diszkriminációjával hozzák összefüggésbe, míg a PO és intralaminaris magvak nociceptív idegsejtjeinek a fájdalom érzelmi-motivációs aspektusainak kialakulásában lehet szerepük. Egyes thalamikus WDR- és nociceptív specifikus neuronok antidromosan ingerelhetőek a szomatoszenzoros kéreg felől, ami egybevág a szomatoszenzoros kortex Brodman 1 és 3b area-jában talált WDR- és nociceptív specifikus neuronok jelenlétével [41], Fogbél felől a szomatoszenzoros kéreg arc területének, a centrális árok alján található, mélyebben fekvő részei ingerelhetőek [8]. Az ilyen neuronok kisülési mintázatuk alapján gyors (F), lassú (S) és utókisülésekkel kísért gyors (Fa) típusokra oszthatók. Többségük F típusú, amelyek elrendeződése oszlopszerű. A szomatoszenzoros kéreg kolumnáris szerveződési elvének megfelelően az egy függőleges oszlopon belül a neuronok perifériás, illetve pulpális receptív mezeje, és a fogbél ingerlést követő látencia ideje jórészt azonos. E tény, a beidegzett fogak száma, illetve ingerküszöbük alapján feltételezzük, hogy ezen oszlopokba rendeződött neuronok elsősorban a fogbél eredetű fájdalom lokalizálásában, illetve intenzitásának meghatározásában szerepelnek [27, 28]. A fogbél elektromos ingerlésével a szomatoszenzoros kéreg mellett, az orbitális kéregben is kiváltható válasz, bár van olyan vélemény, amely szerint az itt kiváltott válaszok egy részét olyan fogbél eredetű afferensek közvetítik, amelyek nem hordoznak nociceptív információt [15], Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a fájdalom szenzoros és affektiv aspektusai - legalábbis részben - különálló felszálló pályák útján alakulnak ki. A ventrobazális thalamus és az innen a primer szomatoszenzoros kéreghez haladó projekció a fájdalom lokalizációjában, intenzitásának meghatározásában szerepelhet, míg a mediális thalamushoz, majd az innen a frontális kéreg gyrus cinguli anteriorjához haladó projekciók a fájdalom affektiv komponenseivel hozhatóak összefüggésbe [1], Feltételezések szerint az elsődleges szomatoszenzoros kéreg megfelelő területeiről a nociceptív információ, a másodlagos szomatoszenzoros kéreg közbeiktatásával, a funkcionálisan a limbikus rendszerhez tartozó inzuláris kéreghez jut [2], VI. A fájdalom modulációja A fájdalom, a rá vonatkozó, jelenleg elfogadott koncepció értelmében olyan szenzoros és emocionális élmény, amelynek hátterében mindenképpen áll valamilyen, a szervezet valamelyik területén bekövetkező szerkezeti változás. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a strukturális változás ott van, ahol a fájdalmat érezzük, egyes esetekben affektiv rendellenességről van szó. A megélt fájdalom a kiváltó inger okozta ingerületi folyamat és a magasabb agyterületek felől érkező szabályozó (gátló vagy serkentő) hatások eredőjeként jön létre. Bizonyos agyterületek (pl.: nuci, raphe magnus, középagyi periaqueductalis szürkeállomány) ingerlésével analgezia érhető el, ami feltehetőleg a nociceptív transzmiszszió szelektív agytörzsi szabályozásán keresztül jön létre. Az agytörzsi szabályozó neuronok hálózatba rendeződve gátolhatják vagy éppen serkenthetik a fájdalom transzmisszióját. Ebből következik, hogy fájdalmat okozhat a gátló hatások csökkenése, vagy az excitatórikus hatások fokozódása is. A középagyi periaqueductalis szürkeállománytól leszálló analgetikus pálya egyes rostjai a nuci, raphe magnus, illetve a középvonalbeli formatio reticularis közbeiktatásával az agytörzs területén végződnek. A végződéseken felszabaduló szerotonin, illetve a locus coeruleusból eredő pályákból származó noradrenalin, részben közvetlenül hat, részben az itt található, kis gátló interneuronok aktivizálódásán keresztül enkefalin (endogén opiát) felszabadulást eredményez, amely kötődve a nociceptív primer afferens végződésén található receptorához, gátolni képes a nociceptív transzmitter kiürülését, és így a fájdalmi információ továbbadását. Fájdalom, illetve stressz aktivizálja a leszálló analgetikus pályákat [47], valamint elősegíti a béta-endorfin hipo
