Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-08-01 / 4. szám
166 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 4. sz. 2004. hoz képest. Egy a határon túli magyarságot e vonatkozásban vizsgáló felmérés adatainak az anyaországban mért értékekkel történő összehasonlítása számos olyan tanulsággal szolgálhat, amely kizárólag Magyarország határain belül végzett vizsgálatokból nem szerezhető meg. Egy ilyen jellegű felmérés emellett lendületet adhat a határon túli fogászati félelemmel kapcsolatos további kutatások megindulásához is. Jelen dolgozatunk mindezen célokat együttesen próbálja szolgálni. Vizsgált populáció és módszer A vizsgált alanyok (n=549) Szatmár megyei (a történelmi Partium területe) magyar anyanyelvű általános iskolai felső tagozatos és gimnáziumi tanulók voltak. A vizsgált gyermekek között 342 lány és 207 fiú volt; koruk 12-19 év között változott (átlagban: 15.2 ± 2.0 év). Csak olyan gyermekeket vizsgáltunk, akiknek már volt fogászati kezeléssel kapcsolatos élménye (igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy „Van-e tömött foguk?” és „Kaptak-e már injekciót?”). Csak azokat a kérdőíveket értékeltük, ahol a skálákat hibátlanul töltötték ki (a helyes válaszadás aránya 97.17%-os volt) [4, 5]. A fogászati kezeléstől való félelem mérésére a már korábban részletesen ismertetett DAS [2,7,8] és DFS [6, 8,12,13,14] skálát használtuk, mivel a magyar gyermekpopuláción végzet eddigi mérésekben kizárólag ezek a skálák szerepelnek [1, 4, 8]. (A DAS alkalmazására norvég általános iskolás populáción ebben a korcsoportban nemzetközi irodalomban is van példa [17, 18], a DFS alkalmazására ennél a korcsoportnál nem találtunk adatokat.) A szorongás mérésére a magyar populáción végzett felmérésekben általánosan használt és részletesen ismertetett [6, 7, 8, 12, 24] STAI-S és STAI-T [21, 22] skálát választottuk. A gyermekek fogorvosokról alkotott véleményét a korábbi pulikációnkban [10] részletesen bemutatott DBS kérdőív [16] magyar nyelvű változatával [10] mértük. Mivel a DBS kérdőív magyar változata jelen vizsgálat megkezdésekor még nem állt rendelkezésre, így a vizsgált alanyokat utólag újból felkerestük, és az önként jelentkező gyermekekkel (n = 203; 95 lány, 108 fiú; kor: 13.9 ± 0.9 év) a DBS kérdőívet külön alkalommal töltettük ki. A kérdőívek kitöltése minden esetben személyes megkeresés útján, csoportosan, a kötelező tanítási időn kívül történt. Az alanyok önként vettek részt a vizsgálatban, miután annak lényegéről, módjáról, és céljáról részletes tájékoztatást kaptak. Mivel kiskorúakat vizsgáltunk, az adatok gyűjtésére és tudományos célokra való felhasználására nemcsak az alanyoktól, hanem a szülőktől is beleegyezést kértünk [23]. A kapott adatokat SPSS/PC 8.0 számítógépes programmal [19] dolgoztuk fel. Matematikailag szignifikánsnak a p<0.05 értékeket tekintettük. Eredmények A vizsgálati alanyok legfontosabb adatait a nem, a kor és a skálaértékek tekintetében az I. táblázatban foglaltuk össze. Az adatokból első ránézésre feltűnik a fogászati félelem értékek kiugróan magas volta. I. táblázat 12-19 éves általános iskolások főbb adatai, fogászati félelem és szorongás értékei Esetszám lány fiú DAS DFS STAI-S STAI-T (n) (n) (n) (átlag) (átlag) (átlag) (átlag) 549 342 207 12.6 ± 3.3 50.6 ± 25.1 39.7 ± 17.1 43.8 ± 9.9 A II. táblázatban a fogászati kezeléstől való félelem értékeket és szorongás értékeket foglaltuk össze nemek és korcsoportok szerinti bontásban. A lányok értékei minden skálán matematikai értelemben is szignifikánsan (p<0.01 ; kétmintás t-próba) magasabbak a fiúk értékeinél. Az életkor vonatkozásában minden skála esetében jól érzékelhető növekedési tendencia figyelhető meg 12 éves kortól 16 éves korig. A 15 és 16 éves korosztály értékei minden skála esetében matematikai értelemben is szignifikánsan (DAS, DFS p<0.05; STAI-S, STAI-T p<0.01 ; kétmintás t-próba) magasabbak a 12, 13 és 14 éves korosztályban mért értékeknél. A 17 éves korcsoporttól kezdve (STAI-S esetében a 18 évesektől) a növekedési tendencia minden skála esetében „megtörik”, a DFS, STAI-S és STAI-T skálák értékei enyhe, matematikai értelemben nem szignifikáns visszaesést mutatnak a 16 éves (STAI-S esetén 17 éves) korban mért legmagasabb értékhez képest (mondhatjuk: az értékek „platót fognak”). A DAS skála pedig matematikai értelemben is szignifikáns csökkenést mutat (p<0.05; kétmintás t-próba). A III. táblázatban a fogászati félelem és szorongás skálák egymáshoz viszonyított Pearson-korrelációit mutatjuk be. Mint látható, az értékek között minden esetben szignifikáns (p<0.01 ) pozitív korreláció van, a fogászati félelem skálák (DAS, DFS) illetve a szorongás skálák (STAI-S, STAI-T) egymás közti korrelációi lényegesen erősebbek, mint a két skálacsoport egymáshoz viszonyított korrelációi. (Mint a „Vizsgált populáció és módszer” részben említettük, a DBS skálát külön alkalommal töltettük ki, így korreláció tekintetben ezt a skálát most nem tudjuk vizsgálni.) A IV. táblázatban a DFS skála egyes részkérdéseire adott válaszok átlagát mutatjuk be. A táblázatból látható, hogy az öt legfélelemkeltőbbnek minősített dolog között az alanyok az injekciós tű meglátását érzik a legfélelemkeltőbbnek, ezt követi az injekció beadása, a fogászati fúró meglátása, majd a fogorvosi székben ülés és a fogászati fúró hangjának meghallása.