Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-10-01 / 5. szám
186 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 5. sz. 2004. X. táblázat Az l-es és ll-es típusú diabetes mellitus prevalenciája Kelet-Közép-Európában ország l-es típus prevalencia % ll-es típus prevalencia % világ átlag 0,2 1,75 európai átlag 0,47 3,14 európai minimum 0,11 (Albánia) 0,93 (Albánia) európai maximum 0,91 (Svédország) 5,23 (Málta) Ausztria 0,58 3,19 Magyarország 0,29 2,61 Horvátország 0,21 4,7 Románia 0,25 2,27 Szlovákia 0,23 2,06 Szlovénia 0,25 2,08 Ukrajna 0,35 1,98 Jugoszlávia 0,23 2,07 Forrás: McCarty D, Zimmet, P: Diabetes 1994-2010. Global estimates and projections, Bayer AG, Leverkusen, 1994. ( l-es típusú diabetes). Az l-es típusú diabetes prevalenciája Európában 0,21 %-0,90%, míg a ll-es típusú diabetesé 1,98%-4,70% mozog. Kelet-Közép-Európában a diabetes prevalencia átlagosan nem magasabb, sőt sok országban jelentősen alacsonyabb, mint Nyugat-Európában (McCarty & Zimmet, 1995, Harris és mtsai, 1992). A fejletlen egészségügyi ellátó rendszerekkel bíró országokban azonban lényegesen magasabb a metabolikusan nem kontrollált, instabil diabetesek aránya, mint az iparilag fejlett országokban (X. táblázat). A HIV-fertőzés és kiváltképpen a manifeszt AIDS a súlyos parodontitis és ulcerativ parodontitis egyik fontos rizikótényezője. Szerencsére az AIDS-epidémia elkerülte és jelenleg is elkerüli a legtöbb közép-európai országot, és ez a régió a legújabb WHO jelentések alapján is alig vagy csak mérsékelten érintett régiónak minősül XI. táblázat AIDS-epidémia Közép- és Kelet-Európábán Ország Bejelentett AIDS Megbecsült Hiv/AIDS Esetek Cumulativ AIDS halál Bulgaria 54 300 Nincs adat Horvátország 119 300 <100 Csehország. Nincs adat Magyarország 277 2000 200 Lettország 20 <100 <100 Lengyelország 594 12000 490 Románia 5147 10000 4100 Oroszország 268 40000 1900 Szlovákia 18 <100 <100 Szlovénia 62 <100 <100 Jugoszlávia 683 5000 Nincs adat Forrás: WHO ADATBÁZIS, 1998. december. (Regional HIV/AIDS statistics and features, December 1998) (XI. táblázat). A korábban készült pótlások és tömések minősége szintén a destruktív fogágybetegség fontos lokális rizikótényezője. Sajnálatos módon ebben a tekintetben a közép- és kelet-európai országok lényegesen el vannak maradva nyugati szomszédjaik mögött. Felmérések szerint itt csak elvétve lehet kifogástalan minőségű széli záródású restaurátumokat találni (Keszthelyi & Szabó, 1984), ezzel szemben a skandináv és amerikai felmérések szerint a restaurátumok 60%-80%-a minősült kiválónak vagy jónak (Grosso és mtsai, 1979, Grosso és mtsai, 1985). A konzerváló és protetikai munkák rossz minősége, a parodontális preventív szemlélet hiánya, a lakosság általános igénytelensége igen nagy veszélyt jelent a felnőtt lakosság parodontiumára. E tarthatatlan helyzet javítása vagy gyökeres megváltoztatása nagyon komoly feladatokat jelent minden ország egészségügyi hatósága számára, és komolyan át kell értékelni a fogorvosképzés prioritásait is. A fogorvoshoz fordulások aránya Igazolt, hogy a fogorvosi vizitek száma és általában a fogorvoshoz fordulás aránya szintén a parodontitis egyik rizikófaktora (Brown <5 Garda, 1994). Egy svéd felmérés szerint a lakosság 75%-a legalább évente egyszer rendszeresen felkeresi fogorvosát, és csupán 5% volt olyan, aki már három éve nem volt fogorvosnál (Söder és mtsai, 1994). Romániában csupán a megkérdezettek 24%-a volt egy éven belül fogorvosnál, és 31% még addigi életében egyáltalán nem járt fogorvosi rendelőben (Petersen & Tanase, 1997). Hazánkban egy közelmúltban végzett felmérés szerint a megkérdezett 5000 felnőtt közül csak 32% fordul évente legalább egyszer fogorvoshoz, és 5% még soha nem járt fogorvosnál. A többség - 49% - csupán fogfájáskor, elsősegélynyújtás céljából fordul fogorvoshoz (Dombi és mtsai, 1996). Megbeszélés Az epidemiológiai felmérések szerint a serdülőkorú populációban jellemző parodontális kórkép a gingivitis, mind nyugaton, mind Európa keleti felében. Európa felnőtt lakosságának 70-80%-a gingivitisben vagy mérsékelt parodontitisben szenved (II. táblázat). A legtöbb felmérés szerint mind nyugaton, mind keleten a súlyos destruktív parodontitis prevalenciája viszonylag alacsony (5%-20%) (Czukor, 1994, Petersen, 1997, Banach & Janczuk, 1990, Janczuk és mtsai, 1988a, Janczuk és mtsai, 1988b, Dembowska, 1995, Bratthal és mtsai, 1988, Knychalska-Karwan és mtsai, 1988). Csupán néhány közlemény számolt be kiugróan magas morbiditási adatokról ( > 40%) (Mengel és mtsai, 1993, Micheelis & Bauch, 1996). Sajnálatos módon a legtöbb közép- és kelet-európai országban nem állnak rendelkezésre precíz parodontális szűrővizsgálati adatok, csupán
