Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-10-01 / 5. szám
184 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 5. sz. 2004. állapotában azonban nem következett be jelentős javulás, és nem nőtt a teljesen ép parodontiumu egyedek aránya sem (IV. táblázat). Egy romániai ipari munkások körében végzett felmérés szerint a 34-45 éves korcsoportban egyáltalán nem fordult elő CPITN 4-es érték (Petersen & Tanase, 1997), de csak 1%-nak volt teljesen ép a parodontiuma, és a túlnyomó többségnek igen rossz volt a szájhigiénéje és ínygyulladásuk is volt. Egy, a Cseh Köztársaságban, fogorvostan-hallgatók között végzett felmérés szerint, 10%-ban fordult elő súlyos parodontális károsodást jelölő CPITN 4-es érték. Ez azért is figyelemre méltó adat, mert elvileg a végzős fogorvostan-hallgatók motivációja lényegesen jobb, mint az átlag lakosságé, és ha ennek ellenére a 22-23 éves egyetemisták 10%-a igényel már speciális ínykezelést és ínyműtétet, akkor ez igen elszomorító adat (Doubravsky, 1990 ). Szlovéniában végzett felmérések szerint a felnőtt lakosság 57,4%-ban fordult elő súlyos ínygyulladás vagy nagyfokú fogkőképződés, és 20,3%-nak volt már mély parodontális tasakja (CPITN 4) (Skaleric, 1989). Egy másik szlovéniai vizsgálat szerint 65 éves korcsoportban már 42,9%-a a lakosságnak igényelt speciális parodontális kezelést vagy ínyműtétet ( Skaleric & Kovac-Kavcic, 1989). Lengyelországban nagyon sok CPITN-tanulmány született az elmúlt évtizedben. Ezekben a tanulmányokban a teljesen ép ínyű 35-44 év közötti lakosság aránya 0,66%-7%, között mozgott, és a populáció 15-21%-a igényelt már speciális parodontális kezelést vagy ínyműtétet (Banach & Janczuk, 1990, Janczuk és mtsai, 1988a, Janczukésmtsai, 1988b, Dembowska, 1995, Bratthalés mtsai, 1988, Knychalska-Karwan és mtsai, 1988). Egy adott populáció parodontális státusát több pszicho-szociális, magatartási és gazdasági-társadalmi tényező is meghatározza. A parodontális terápiás igény értékelésekor figyelembe kell venni a fogágybetegség különböző ismert determináns és rizikófaktorait is. Ezek a faktorok jelentős mértékben befolyásolhatják egy adott régió vagy populáció parodontális terápiás igényét. Determináns tényezők Életkor: Régóta ismert, hogy egy adott populációban az életkorral arányban súlyosbodik a parodontális tapadásveszteség, és egyre nagyobb parodontális átlag indexértékeket regisztrálnak. Maga az életkor azonban nem oka a parodontium pusztulásának. A nyugat- és kelet-európai demográfiai adatokat összehasonlítva csupán minimális különbségeket találhatunk a két régió korfái között. Mindkét társadalom erősen elöregedő, a születések száma csökkenő tendenciát mutat, és a legtöbb országban az összlakosság száma csökken, ugyanakkor a 65 évnél idősebb lakosság aránya emelkedik. Kelet-Közép-Európában átlagosan a várható élettartam öt évvel alacsonyabb, mint nyugaton, de itt is fel kell készülni a gerosztomatológiai-gero-parodontológiai problémák fokozódására. Nemi hovatartozás: Férfiak szájhigiéniája általában rosszabb, és parodontális státusuk súlyosabb, mint az azonos korú nők csoportjának (Söder és mtsai, 1994, Oliver és mtsai, 1998, Albandar& Kingman, 1999). Felmérések szerint Nyugat-Európában a nők lényegesen gyakrabban keresik fel fogorvosukat, és az egészség iránti igényük magasabb, mint a férfiaké. Bizonyos keletközép-európai felmérések adatai azonban ugyanezt a tendenciát nem támasztották alá. Egy Romániában végzett vizsgálat szerint sem a nők szájhigiénéje, sem pedig fogazati parodontális státusa nem volt jobb, mint férfi honfitársaiké. Nem volt különbség az évente megtett fogorvosi vizitek arányában sem a két nem között (Petersen & Tanase, 1997). Szociális-gazdasági helyzet: A legtöbb vizsgálat azt mutatja, hogy alacsonyabb jövedelmű csoportok átlagos szájhigiénés és parodontális státusa rosszabb, mint a magasabb jövedelmű, iskolázottabb rétegeké (Oliver és mtsai, 1998, Micheelis& Bauch, 1996). Ennek oka lehet az, hogy ezek a rétegek kevesebbet költhetnek szájhigiénés eszközökre, nem engedhetnek meg maguknak bizonyos fogorvosi beavatkozásokat, és egyes régiókban egyszerűen nem is juthatnak el megfelelő fogorvosi rendelőbe. Ilyen szempontból igen jelentős különbség van a kelet- és nyugat-európai lakosság szociális-gazdasági helyzete között. Ma az átlagos családi jövedelem Kelet-Közép-Európában alig éri el a nyugat-európai jövedelmek 10-25%-át, még akkor sem, ha figyelembe vesszük a helyi valuta vásárló erejével korrigált adatokat. Ma az újonnan csatlakozott országokban a társadalom csupán kisebb hányada éri el a nyugat-európai átlag életszínvonalat, és nyugat-európai mércével mérve a lakosság nagy része szegény. Egy, az egyesülés után, Németországban végezett felmérés szerint a keleti tartományokban a csupán elemi vagy középiskolát végzettek körében alig volt olyan egyén, akinek egészséges lett volna a parodontiuma, és 62,4%-nál találtak előrehaladott parodontitist. Ezzel szemben a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező réteg körében csupán 37,7%nak volt parodontitis (MengeI és mtsai, 1993). Rizikótényezők epidemiológiai vizsgálata Dentális plakk: Bár irodalmi adatok szerint a rossz szájhigiéné és a parodontális destrukció között nincs olyan szoros összefüggés, mint azt a hatvanas években feltételeztük, de az tény, hogy a klinikai tapadásveszteség progressziója nagyon jó egyéni szájhigiénével csökkenthető. A szájhigiéné javítása aktív betegség kezelésében is az egyik legfontosabb eszköz. A Közép- és Kelet-Európa országaiban a lakosság átlagos szájhigiénés státusa lényegesen rosszabb, mint Nyugat-Európában (Miyazakiés mtsai, 1991). Nyugat-Európában többszöröse fogy a szájhigiénés termékeknek, mint az újonnan csatlakozó országokban (Baehni & Bourgeois, 1998). Egy néhány éve megjelent közlemény szerint a svéd felnőtt lakosság
