Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-08-01 / 4. szám
165 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 4. sz. 2004. Eredmények Az Anyag és módszer részben már jeleztük, hogy (hasonlóan a nemzetközi adatokhoz [36, 39,41,43]) a betegek között a nők több mint ötször olyan gyakran fordulnak elő, mint a férfiak. A nemi hovatartozás hatását a gyógyulási esély tekintetében a férfiak kis esetszáma miatt ezért nehéz megítélni. A nők (n=21) közül 42.9% gyógyult, 33.3% javult, és 23.8% maradt változatlan. A férfiak esetében (n=4) az értékek hasonlók: 50.0% gyógyult, 25.0% javult és 25.0% maradt változatlan, de mint jeleztük, a férfiak esetszáma az összehasonlításhoz kicsi. Az Anyag és módszer részben azt is leírtuk, hogy a betegek átlagéletkora 56.92±12.09 év, vagyis a fogpótlás-intolerancia a középkorú és az idősebb korosztályt érinti elsősorban. Ugyanakkor érdekes, hogy ezen a viszonylag idősebb betegpopuláción belül a magasabb korú betegek gyógyulási esélye valamivel jobbnak tűnik: a gyógyultak (n=11) átlagéletkora 64.27±10.1 év, a javultak (n=8) átlagéletkora 49.38±8.0 év, a változatlanok (n=6) átlagéletkora 56.92±12.1 év volt. A 25 vizsgált betegből 15 esetben csak az egyik állcsonton, 10 esetben pedig mindkét állcsonton voltak panaszok. A gyógyulási eredmények mindkét esetben hasonlók voltak. Az egy állcsontra lokalizálódó panaszok esetén 46.7% gyógyult, 26.7% javult, és 26.7% maradt változatlan, a két állcsontra lokalizált panaszok esetén 40.0% gyógyult, 40.0% javult és 20.0% maradt változatlan. Az egy állcsontra lokalizált panaszok esetén lényegesen gyakoribb az alsó állcsont érintettsége (11 eset a 15-ből). Az alsó és felső állcsont érintettsége és a terápia prognózisa között jelen adatok alapján nem találtunk értékelhető különbséget. A pótolt foghiányok típusa ugyanakkor jelentős prognosztikai tényezőnek tűnik. Az ezzel kapcsolatos adatokat az I. táblázatban foglaltuk össze. Szembetűnő, hogy a szubtotális (2A/1) és totális foghiányok gyógyulási aránya messze a legjobb (80.0% és 69.3%), és a teljes sikertelenség is viszonylag ritka (0.0% illetve 23.1%). A részleges kivehető és kombinált fogpótlások (2/A és 2/B osztály) esetén teljes gyógyulást egy esetben sem sikerült elérni, de a teljes sikertelenség is ritka volt (0.0% illetve 20.0%). A rögzített fogpótlások esetén (1/A) vannak jól gyógyítható esetek(22.2%), de nagy számban fordulnak elő a teljesen terápiarezisztens panaszok is (44.4%). Érdekes módon a Fábián és Fejérdy-féle osztályozás [13] szerinti 1/B osztályú foghiány egyáltalán nem, a 3. osztályba tartozó foghiány pedig összesen 1 esetben fordult elő az egész vizsgált betegcsoporton. A betegek leggyakoribb panasza a fájdalom (32.0%) és az instabilitás (20.0%) volt. A II. táblázat alapján ugyanakkor azt is látjuk, hogy a fogpótlásnak tulajdonított panaszok igen sokrétűek lehetnek, és sok esetben nem könnyű azokat a szomatikus eredetű panaszoktól elkülöníteni. Vizsgálatunk adatait elemezve úgy tűnik, hogy a pszichiátriai alapbetegség jelentősen befolyásolja a prognózist. Az III. táblázat adataiból látható, hogy az affektiv zavarok (F30-39) és a neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek (F40-48) a leggyakoribbak és jobb prognózisúak, míg a szkizofréniás, szkizotípiás, vagy paranoid beteg (F20-29) és a személyiség vagy viselkedészavaros (F60-69) páciensek előfordulása ritkább, de a prognózis ezeknél a kórképeknél lényegesen rosszabb. A vizsgált terápiás beavatkozások időparaméterei tekintetében elmondható, hogy a rövid terápiás (maximum 40 ülés [24]) kereteken belül tartható páciensek gyógyulási esélye jobb. Mint azt a IV. táblázat adatai mutatják, az elhúzódó kezelésben részesülő betegek (40 ülés fölött) esetén a teljes sikertelenség aránya 50- 66.6% között mozog, és 51 ülés fölött gyógyulás egy esetben sem következett be. Az Anyag és módszer részben említettük, hogy a legrosszabb prognózisú, terápiarezisztens betegek esetében utolsó lehetőségként a fény-hang-kezeléssel kombinált hipnoterápia alkalmazásával próbálkoztunk meg. Ezt a kezelési lehetőséget 14 betegnek ajánlottuk fel, közülük 9 beteg egyezett bele a pszichoterápiának ebbe a formájába. A módszer hatékonyságára utal, hogy ha a beteg az eljárás alkalmazásához hozzájárul, akkor még ennél a nagyon rossz prognózisú betegcsoportnál is viszonylag kicsi (11.1%) a véglegesen terápia rezisztens esetek aránya. Ugyanakkor a teljes gyógyulás is relatív ritkán (22.2%) volt elérhető ennél a nagyon nehezen kezelhető betegcsoportnál. I. táblázat A pótolt foghiányok Fábián és Fejérdy-féle osztályai és a terápia eredményessége közötti összefüggés (25 fő; 35 érintett állcsont) Protetikai Gyógyult Javult Változatlan Összes osztály n % n % n % n % 1/A 2 22.2 3 33.3 4 44.4 9 100.0 1/B-2/A-2 100.0--2 100.0 2/B-4 80.0 1 20.0 5 100.0 3--1 100.0--1 100.0 2/A/1 4 80.0 1 20.0--5 100.0 T 9 69.3 1 7.7 3 23.1 13 100.0 Összesen 15 42.9 12 34.3 8 22.9 35 100.0