Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. 11-21. Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, Budapest A destruktív fogágybetegség rizikótényezői és rizikóindikátorai I. Magatartási és szerzett tényezők (irodalmi áttekintés) DR. GERA ISTVÁN A destruktív fogágybetegség szükséges, de nem elégséges oki tényezője a nem megfelelő szájhigiéné és a dentális plakkbaktériumok jelenléte. A jelentős tapadásveszteséggel kísért fogágybetegség kifejlődéséhez több különböző rizikótényező együttes előfordulása szükséges. A bevezető a különböző etiológiai faktorok csoportosításával, míg az első rész a szerzett és magatartási rizikótényezőkkel foglalkozik. A lokális tényezőkön belül elemzi a supragingivális plakknak, a subgingivális dentális plakkflóra specificitásának és a plakkretenciós tényezőknek, valamint az okkluzális traumának a szerepét. Az általános szervezeti tényezőkön belül foglalkozik a hormonális, a szerzett immunológiai faktorokkal, az osteoporosissal, továbbá az életkor szerepével. A magatartási tényezőkön belül részletesen tárgyalja a dohányzás, a pszichológiai faktorok és a szociális helyzet feltételezett etiológiai szerepét a destruktív fogágybetegség kóroktanában. A második rész a genetikai tényezők szerepét tárgyalja majd. Kulcsszavak: rizikótényezők, rizikóindikátorok, dentális plakk, diabétesz, dohányzás A hatvanas évek klasszikus epidemiológiai és klinikai vizsgálatai alapján úgy véltük, hogy a parodontitis egyedüli oka a dentális plakk, és minden a rossz szájhigiéniával magyarázható [55], Mértékadó parodontológusok is azt vallották, hogy a dentális plakkon kívül nincs is olyan etiológiai tényező- beleértve a dohányzást, a vitaminhiányt, a diabéteszt vagy a terhességet is -, amely valóban oka lenne a fogágybetegségnek. Ma egyre világosabb, hogy a krónikus destruktív fogágybetegség multifaktoriális betegség. A legfőbb ok a fogakat borító dentális plakk. Dentális plakkakkumuláció nélkül a betegség nem fejlődik ki. A dentális plakk azonban csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a destruktív betegség kifejlődésének. Egy kóros állapot és oki tényezője között három különböző erősségű ok-okozati viszonyt lehet megkülönböztetni. A legerősebb az elégséges oki viszony. Ilyenkor az oki tényező jelenléte minden esetben kiváltja a kóros állapotot. Ilyen pl. a 21-es kromoszóma trisomiája, amely minden esetben mongoloid idiotizmussal jár együtt. A szükséges ok kategóriájába tartozik a dentális plakk, de a legtöbb mikrobás oki tényező is, mert ezek jelenlétében a betegség kifejlődhet, de sokszor az is előfordul, hogy még a nagyon virulens kórokozókat hordozó egyénben sem manifesztálódik (pl. HÍV, tuberkulózis stb.). A leglazább összefüggést a rizikótényező kategóriába sorolható faktorok képezik. Ezek jelenléte csupán a szükséges oki tényezők okozta folyamat manifesztálódását segítik elő vagy modifikálják. A kérdéses betegség és rizikótényezője között nem feltétlenül áll fenn közvetlen ok-okozati összefüggés. Bizonyos rizikótényezők esetében egyáltalán nem lehet felfedezni semmilyen etiológiai szerepet, ezek csupán szignifikánsan gyakrabban társulnak az adott betegséggel, és ilyen formában csak az adott betegség indikátorai lehetnek. Ezeket a faktorokat nevezzük rizikóindikátoroknak. Vannak olyan rizikótényezők, amelyek kiküszöbölhetők (pl. magatartási tényezők, dohányzás, alkoholfogyasztás), és vannak olyanok, amelyeken nem tudunk változtatni (pl. genetikai faktorok, szisztémás betegségek). Ez utóbbi csoportot determinánsoknak nevezzük [8]. Az egyszerűség kedvéért a közleményben egységesen a rizikófaktor terminust használjuk. Bizonyos mennyiségű dentális plakkakkumuláció után mindenki szájában kialakul gingivitis. Ilyen értelemben a dentális plakk a gingivitis elégséges etiológiai faktora. A tapadásveszteséggel járó destruktív fogágybetegség kifejlődéséhez azonban több különböző rizikótényező együttes jelenlétére van szükség. Korábban úgy véltük, hogy csak idő kérdése, mikor alakul át a dentális plakkakkumuláció következtében kialakuló marginális gingivitis parodontitissé, és a parodontitis progreszsziója is az idővel arányosan, lineálisan halad előre. Ma már nagyszámú epidemiológiai, klinikai és klinikai-experimentális vizsgálat támasztja alá azt a nézetet, miszerint parodontitis nem mindenki szájában és egy szájon belül sem minden fog körül fejlődik ki, még akkor sem, ha a plakkakkumuláció tetemes. Érkezett: 2004. január 17. Elfogadva: 2004. február 4.
