Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
84 FOGORVOSI SZEMLE 96. évf. 2. sz. 2003. sabbak, mint az injekcióval kapcsolatos értékek (14., 15. kérdés). A harmadéves és negyedéves fogorvostanhallgatók, a kísérők és a betegek esetében a fogászat egészére adott érték (20. kérdés) általában megközelíti, míg az óvodapedagógusok esetében el is éri a legfélelmetesebb kérdésekre (16., 17. kérdés) adott értékeket. A III. táblázat adataiból látható, hogy a csoport-hovatartozás a 20 kérdésből 19 esetében meghatározó, a családi állapot és a kor 13, a nem 10 kérdésre hat szignifikánsan (egyirányú ANOVA, p<0.05). A kérdések közül a 6. (émelygés-hányinger) egyik paraméter által sem befolyásolt, míg a 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11. és a 20 kérdésre minden vizsgált paraméternek volt hatása (egyirányú ANOVA, p<0.05). Megbeszélés Az I. táblázat adataiból láttuk, hogy a legmagasabb értékek a fogászati fúróval, illetve az injekcióval kapcsolatosak, ami megegyezik a nemzetközi adatokkal [11,12], és korábbi saját adatainkkal [6, 7], Ugyancsak látható, hogy a fúróval kapcsolatos értékek valamivel magasabbak az injekcióval kapcsolatos értékeknél, valamint az is, hogy a fogászat egészétől való félelem (20. kérdés) értéke megközelíti a leginkább félelemkeltő kérdésre adott értéket, amiafóbiás betegcsoportra jellemző [11], Érdekes, hogy a fúró okozta rezgés kisebb szorongást okoz, mint a fúró látványa vagy zaja. Ezt hazai populáción korábban több ízben is láttuk [6, 7], ami azért furcsa, mert a hazai minta nemzetközi összehasonlításban magas szorongású, ugyanakkor a nemzetközi adatokban ez csak alacsony szorongású vizsgálati mintán fordul elő [11, 12]. Magas szorongás esetén a fúró okozta rezgés a legfélelemkeltőbb [11]. A bevezető részben már utaltunk Johansson és Berggren [11] közleményére, akik felvetették annak lehetőségét, hogy a fogászati szorongásszint növekedése a DFS-részösszetevőkre adott válaszok tekintetében nemcsak mennyiségi, hanem „minőségi” változást is okoz a válaszok megoszlásában. Vizsgálatuk szerint [11 ] az erős fogászati szorongású vagy fóbiás csoportot az jellemzi, hogy az injekcióval kapcsolatos félelmek helyett a fogászati fúróval kapcsolatos félelmek a legerősebbek, valamint hogy a fogászat egészére adott félelemi érték megközelíti (vagy eléri) a legfélelmetesebbnek tartott részösszetevőre adott értéket [11]. A bevezetőben említettük, hogy saját korábbi adataink [6, 7] ennek részben ellentmondani látszanak [6]. A jelen eredmények (II. táblázat) megerősítik ezt a kételyt, hiszen a fóbiásokra jellemzőnek tartott [11] fent említett megoszlást megtaláljuk ugyan a vizsgált populáció egészére nézve (I. táblázat) és a legmagasabb szorongású óvodapedagógus csoportban is, de az egyik legalacsonyabb fogászati szorongású csoportban (harmadéves fogorvostanhallgatók) ugyancsak megfigyelhető ez a jellegzetesnek vélt megoszlás, így annak a fokozott szorongással vagy fóbiával való kapcsolata megkérdőjelezhető. A III. táblázat adatai megerősítik, hogy elsősorban a pszichoszociális faktoroknak (csoport-hovatartozás) van döntő befolyása a fogászati szorongásra. Ugyancsak a III. táblázat adataival kapcsolatban érdekes eredményeinket összehasonlítani Kleinknecht és mtsai [12] eredményeivel. Az említett szerzők adatai sajnos csak a nemi hovatartozás tekintetében vethetők össze direkt módon saját adatainkkal. Eredményeik e tekintetben hasonlítanak a mieinkhez annyiban, hogy a nemi hovatartozást ugyancsak 10 kérdés esetén találták befolyásoló tényezőnek. Ugyanakkor ebből csak öt kérdés volt ugyanaz, mint a mi mérésünkben (3., 9., 14., 15., 20. kérdések), a másik öt esetben a mieinktől eltérő kérdésnél (6., 13., 16., 17., 18. kérdések) jelezték a nemi hovatartozás befolyásoló hatását [12]. Ez az eltérés, elképzelhető, hogy kulturális hatásokra vezethető vissza, bár ennek kimutatására további összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség. Összegezve az eredményeket, elmondhatjuk, hogy a DFS-skála részletes analízise hazai mintán a nemzetközi irodalomban fellehető adatokhoz sok tekintetben hasonló [11, 12] értékeket adott. A kapott értékek megerősítik korábbi vizsgálati eredményeinket is [7], miszerint az egyes kérdésekre adott válaszoknak a nemzetközi irodalomban fóbiásokra jellemzőnek tekintett „minőségi” átrendeződése összességében jellemzi a hazai felnőtt populációt. Ugyanakkor az eredmények értékelése elbizonytalanít a tekintetben, hogy ez a fóbiásnak tekintett „átrendeződés” ténylegesen jellemzője-e a fóbiás betegcsoportnak. Az adatok alapján ugyancsak felmerül annak a lehetősége, hogy a magyar populáció rendelkezik néhány olyan sajátossággal, mely nem jellemzi az eddig vizsgált külföldi mintákat. Irodalom 1. Alberth M, GálN, Nemes J.Töviskes M, Máth J: 12-14 éves gyermekek „fogászati félelmének és szorongásának” hatása a fogazat állapotának alakulására. Fogorv Szle 2002; 95:113-117. 2. Berggren U: General and Specific fears in referred and selfreferred adult patients with extreme dental anxiety. Behav Res Thei 1992; 30: 395-401. 3. Berggren U, CarlssonSG: Usefulness oftwo psychometric scales in patients with severe dental fear. Community Dent Oral Epidemioi 1985; 13: 70-74. 4. Corah NL: Development of a dental anxiety scale. J Dent Res 1969; 48: 596. 5. Corah NL, Gale EN, Illig SJ: Assessment of a dental anxiety scale. J Am Dental Assoc 1978; 97: 816-819. 6. Fábián G, Fejérdy L, Fábián CS, Kaán B, Gáspár J, Fábián TK: Fogászati szorongás-epidemiológiai vizsgálatok általános-iskolás (18-15 éves) korcsoportban. Fogorv Szle közlés alatt. 7 .Fábián TK, Handa T, Szabó M, Kelemen P, Kaán B, Fábián G: A dental Fear Survey („Fogászati félelem kérdőív”) magyar fordítása, hazai populáción végzett mérések eredményei. Fogorv Szle 1999; 92: 307-315. 8. Fábián TK, Kelemen P, Fábián G: A Dental Anxiety Scale („Fogászati szorongás skála”) hazai bevezetése. Magyar populáción végzetl szorongás-epidemiológiai vizsgálatok. Fogon/ Szle 1998; 91: 43-52 9. Fejérdy L, Fábián CS, Kaán B, Fábián G, Gáspár J, Fábián TK: Fogászati szorongás-epidemiológiai adatok matematikai analízise különböző mintacsoportokon. Fogorv Szle közlés alatt.
